Sziasztok! Nagy elmaradás után, meghoztam a 2-ik részt! Remélem még nem felejtettétek el a blogot, és olvassátok! :) Mint láthatjátok, most már fel lehet iratkozni. Nagyon örülnék neki, ha megtennétek nekem! Na, de akkor következzen a rész! Jó olvasást! xx
A lábát nyújtotta utána, amikor megcsúszott a füvön és a kezére huppant.
- Úristen Cal! Jól vagy? - szaladtam oda hozzá
- Jól, csak eléggé fáj a kezem!
- Tudod mozgatni?
- Áúú! Hát nem igazán!
- Akkor hívok egy mentőt! - Calum ha akarta se tudta volna megakadályozni
A mentősök hamar ide is értek.
- Elnézést! Én nem mehetnék vele? - kérdeztem a sofőrt
- Sajnálom, de nem vihetjük magunkkal! - mondta
Alig mondta el a mondanivalóját, már nyomta is a gázt, és szirénázva elhajtottak. Mindenféleképpen be akartam menni Calum-höz. A jogosítványom az megvan, de kocsim nincs hozzá. Eszembe jutott, hogy Luke-nak viszont van.Gyorsan felhívtam.
- Szia Viv! Mi újság? - szólt bele
- Szia! Idetudnál jönni Calumákhez autóval?
- Igen, de miért?
- Csak gyere! És kérlek siess!
- Oké! - és azzal letette
Gyorsan összeszedtem a kottáimat és a gitárom s a kapu előtt vártam Luke-ot. Hamar megérkezett. Beszálltam mellé.
- Mi történt? - kérdezte meglepetten.
- Kérlek vigyél haza és az úton elmesélem.
- Rendben.
Mivel Luke tudta, hogy hol lakom, nem kellett navigálnom.
- Szóval?
- Hát az van, hogy Calum kórházban van.
- Mi? Miért?
- Fociztunk, elcsúszott és eltört a keze. Hívtam hozzá mentőt, de nem engedték, hogy vele menjek.
- Értem. Akkor leteszed a cuccaidat és megyünk a kórházba?
- Igen.
- Na meg is érkeztünk.
- Bejössz?
- Ha nem gond?
- Dehogyis! - mondtam az autóból kiszállva
Elővettem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
- Szia nagyi! - köszöntem az éppen tévét néző személynek
- Jó napot! - tett ugyanígy Luke
- Sziasztok!
- Figyelj nagyi! Az egyik barátom kórházba került, és bemennénk hozzá Luke-kal, ha nem gond!
- Rendben, de vigyázzatok magatokra!
- Oké!
- Ja és vigyetek a barátotoknak egy kis sütit! - a konyhába vette az irányt, és a hűtőből kivett egy kis dobozt majd a kezembe nyomta. Az asztalon volt a tál, amin szintén süti volt. Felvettem és Luke elé tartottam.
- Kóstold meg!
Luke elvett egy darabot és megette.
- Köszi! Finom! - mosolygott
- Nincs mit! - tettem le a gitárt és a mappát amiben a kottáim lapultak - Akkor indulhatunk?
- Igen! Viszlát! - köszönt el Luke
- Sziasztok!
Beültünk a kocsiba és már indultunk is.
- Semmi közöm hozzá, de hol van anyukád meg apukád?
- Hosszú sztori! - mondtam lehangoltan
- Akkor nem firtatom!
- Köszönöm!
Kis idő múlva megszólalt.
- Gondolom magadat okolod, és tök feleslegesen!
- Miért, kit okoljak?
- Senkit! Ez véletlen baleset volt! Nem tehetsz róla!
- Dehogynem! Ha nem kérem, hogy focizzon velem, akkor nem rúgom félre a labdát és nem töri el a kezét!
- Ugyan már Viv! Feleslegesen gyötröd magad ezzel! Calum is azt mondaná, hogy nem te vagy a hibás!
- Majd még erre visszatérünk.- mondtam a kórházat megpillantván
Kiszálltunk a kocsiból és besiettünk az épületbe.
- jó napot kívánok! Ha minden igaz van itt egy Calum Hood nevű beteg. - szóltam a pultnál ülő fiatal hölgynek
- Jó napot! Igen van! - válaszolt a gépjéről felpillantva
- Meg tudná nekem mondani, hogy hol?
- A B épület 1. emeletén fogják műteni.
- Köszönöm szépen! - azzal el is tűntem
Luke-kal átmentünk a B épületbe és ott az 1. emeletre. Ott érdeklődtünk Calumről, és megtudtuk, hogy most vitték be a műtőbe és kb. 3 óra hossza, mire megműtik. Ha minden jól megy másfél hét után hazajöhet. Apró porcokra tört a könyökcsontja. Gyógytornára is kell majd járnia. Luke és én leültünk egy kétszemélyes kis fotel szerűségbe és ott vártuk a műtét végét. Szótlanul meredtünk a műtőszoba előtt. Egy óra elteltével már nagyon álmos voltam. Észre se vettem és elszenderedtem.Akaratom ellenére Luke vállára hajtottam a fejem, s úgy aludtam. Luke hangjára ébredtem.
- Viv! Kelj fel! Kihozták Calumöt!
- És hova? - kérdeztem kómás fejjel
- Az A épületben van a 3. emeleten ha jól hallottam.
- Akkor menjünk! - álltam fel
Gondolom az orvosok lifttel vitték fel Calt a szobájába, mert a lépcsőn kicsit meredek lett volna. Mi a lépcsőn szaladtunk fel a harmadikra. Épp akkor vitték be a 735-ös szobába, mikor mi felértünk a lépcsőn. Megvártam míg kijön az orvos, és megkérdeztem tőle, hogy:
- Elnézést doktor úr! Hogy sikerült a műtét? - Luke odaállt mellém.
- Maga Vivian?
- Igen és vagyok az!
- Nos, nincs miért aggódniuk! A műtét remekül sikerült. Mivel altatással végeztük a beavatkozást ezért még mindig alszik, és egy ideig aludni is fog. A szülei jó lenne, ha bejönnének, hogy aláírjanak néhány papírt. És gondolom, hogy itt maradnak vele, ezért kérem, ha felébredne mindenképpen szóljanak nekem!
- Természetesen! Köszönjük szépen! - szólalt meg Luke
Az orvos elment.
Odamentünk az átlátszó ablakhoz és néztük Calumöt ahogy alszik. Körülbelül 10 percig ott álltunk , majd leültem a hátunk mögött lévő négy szék egyikére. Luke hátrafordult és azt mondta:
- Ne gyötörd magad!
- Bűntudatom van!
- Ugyan miért?
- Ez az egész miattam van!
Leült mellém. Lassan a combomra tette a kezét s megpróbált lelket önteni belém.
- Na idefigyelj Vivian! Utoljára mondom el, hogy te nem tehetsz semmiről! Puszta véletlen volt, ez az egész. Calum tutira nem haragszik rád mert tudja, hogy véletlen történt és nem te vagy a hibás! Meg fog gyógyulni! Hiszel nekem?
- Azt hiszem igen! Köszönöm! - be kellett látnom, hogy végülis nem én buktattam ki és nem én törtem el a kezét. Meg fog gyógyulni és ez a lényeg!
- Szívesen!
Szerintem Luke nem számított a lépésemre. Hirtelen megöleltem. Belefúrtam a fejemet a mellkasába s így ölelkeztünk. Miután ezt abbahagytuk a fejemet újra Luke vállára hajtottam (csak most öntudatosan) s bámultam a szoba ablakát, ahol Calum aludt.
- Nézd! - emeltem meg a fejem - Mintha ébredezne!
- Gyere! állt fel Luke
Szóltunk a nővérnek, hogy szóljon az orvosnak Calum ébredezéséről. Az orvos jött és feltett Calumnek néhány kérdést az állapotával kapcsolatban. Miután elment az orvos bemehettünk hozzá.
- Sziasztok! - mosolygott
- Hogy vagy haver? - kérdezte Luke
- Jól! - mondta - Anyáék?
- Szóltunk nekik. Nemsokára itt lesznek! - mondtam
- Köszi! Na, és meddig voltam a műtőben?
- Alig 3 óráig- mondtam és letettem a sütit egy kis asztalra
- Értem! Köszi a sütit!
- Lemegyek az anyukádék elé, mert azt mondták, hogy mostanra itt lesznek. - szólt Luke
- Rendben! - mondta Calum
Luke elment.
- Haragszol?
- Mi?
- Haragszol rám?
- Nem! Miért haragudnék? - kérdezte értetlenül - Ugye nem magad okolod Vivian?
- Nem! Szerintem a szomszéd a hibás!
- Jajj ne már Viv! Már hogy lenne a te hibád? te gáncsoltál ki? Tudtommal nem, úgyhogy kérlek ne hibáztasd magad! Gondolom Luke ezeket már elmondta, mert ismerem, és szeretném, ha elhinnéd, mert így van! - itt szünetet tartott majd folytatta - És köszi, hogy...hogy szóltál a mentősöknek és hogy bejöttetek hozzám!
- Ugyan már! Igazán nincs mit!
- De akkor ugye nem hibáztatod magad?
- Nem!
- Biztos?
- Igen, biztos!
- Akkor jó! Na gyere ide! - nyújtotta a kezét ; odaléptem hozzá és megöleltem.
Ekkor hallottam valami furcsa hangot.
- Ez mi volt?
- A hasam. Éhes vagyok! - vigyorgott
- Pedig szerintem még nem ehetsz!
- Hát pedig nem bánnám! - folytatta a nevetést
- Elhiszem! - tettem ugyanúgy én is
- És bocsi, hogy nem tudjuk befejezni a gitár leckét! - lesütötte a fejét
- Ugyan már! Az a lényeg, hogy meggyógyulj! Erre koncentrálj, rendben?
- Oké! De majd egy videót kérek!
- Nem ígérek semmit, mert nem szeretem ha videóznak, vagy fényképeznek! És Mr.Barnes sem.
- Igaz!
Ekkor betoppantak Calum szülei és nővére.
Akkor én megyek! Holnap is jövünk! Szia!
- Kösz, szia! - mondta Cal
- Luke a kocsinál vár! - mosolygott Mali
- Köszi! Viszlát, sziasztok!
Elköszöntem és lesiettem Luke-hoz
- Mehetünk?
- Igen! - beszálltunk a kocsiba és elindultunk - Megkérhetnélek, hogy azt az ujjrendcserét mutasd meg még egyszer?
- Persze! - elnevette magát és ha jól láttam egy kicsit el is pirult
Egy kis kocsikázás után megérkeztünk.
- Köszi, hogy elhoztál! - mondtam, az övet babrálva. Végül sikerült kikapcsolni.
- Nincs mit! Jó éjt! - mondta az autóból engem nézve, ahogy épp megyek fel a lépcsőn
- Neked is! - fordultam e mondat erejéig hátra. Mire visszafordultam Luke el is ment. Beléptem az ajtón és szembetalálkoztam a falon csüngő órával. Rápillantván a tárgyra 11:00 volt. Mivel holnap suli, ezért minél hamarabb ágyban szeretnék lenni. Úgy döntöttem, hogy reggel zuhanyzom le, mivel reggel több időm lesz. Átvettem a pizsamámat és 2 perc múlva már aludtam is.
