Sziasztok!
Új rész, remélem tetszik!^^
Arra ébredtem fel, hogy rettenetesen melegem van, verejtékezek, ráadásul a takaró már nincs is rajtam.
Felálltam, de megszédültem, és visszahuppantam az ágyra. Megkíséreltem újra a feltápászkodást, ezúton sikerült is. Lesétáltam a fürdőszobába és előkerestem a lázmérőt. 37.5°C-ot mutatott. Remek.
A konyhában kerestem lázcsillapítót, amit be is vettem, mert szerettem volna megelőzni, hogy ez a szám feljebb emelkedjen. Ekkor megláttam egy cetlit az asztalon.
"Vivian, lementünk a piacra, aztán pedig meglátogatjuk Mrs. Henkinst. Légy jó és vigyázz magadra!"
Igen, Mrs.Henkins nagyapa legjobb haverjának felesége. Sajnos Mr.Henkins meghalt, de feleségével még mindig jó kapcsolatot ápolnak nagyival együtt.
Lefürödtem kicsit hidegebb vízzel, hogy felfrissüljek, majd felöltöztem. Egy melegítő alsót és egy fekete felsőt vettem fel. De így elkezdtem fázni. Ahj, nem szeretek beteg lenni!
Megpillantottam Luke pulóverét, amit tegnap rám adott. Felvettem és beszívtam fahéjas illatát.
Lent a nappaliban épp ültem volna le tévét nézni, mikor csengettek.
Kinyitottam és Luke állt az ajtóban.
- Jó reggelt! - köszönt száz karátos mosolyával
- Neked is! - beengedtem - Mi járatban?
- Csak gondoltam benézek. És hoztam csokit. - adta át
- Ez a kedvencem.
- Tudom.
- Honnan?
- Egyszer Ashtonéknál próbáltunk, és Dorothy hozott csokit, te pedig az ilyet vetted el, mert azt mondtad neked ez a kedvenced.
- És erre még emlékszel?
- Megmaradt.
Le kellett ülnöm, mert megint megszédültem.
- Viv, mi a baj?
- Semmi, csak lázam van ilyenkor szédülök is.
- Akkor meg ne mászkálj! Maradj itt, és feküdj le.
Elkezdtem nevetni. Luke hülyén nézett rám.
- Mi az?
- Semmi csak olyan vicces vagy. Tisztára mint anyám volt régen. - nevettem
- Baj ha aggódom? - kérdezte halkan és leült mellém
Megfogtam a kezét.
- Luke, dehogy baj. Aranyos vagy, de ez csak egy kis megfázás.
- Rendben. De akkor sem mész innen sehova.
Felkapott, és a fotelból az ágyra tett.
- Feküdj le, és takarózz be. Csinálok neked teát.
Eleget tettem a kérésének, és lefeküdtem, majd egy plédet terített rám.
A konyhába sétált és körbenézett.
- Kapok egy kis segítséget?
- Nem.
- Miért? Kedves akarok lenni és nem hagyod?
- Viccesebb ha nem tudod mi hol van. - nevettem
- Ez nem fair.
- Az élet nem fair, Luke. Tanuld meg.
Sóhajtott egyet, majd kinyitott egy felső szekrényt, amibe beletrafált, mert a filterek pont ott voltak.
- Ehhez tudomány kell! - kiáltott fel
- A meggyes-joghurtosat! - szólaltam meg, mikor az említett és a kamillás között vacillált.
- De ilyenkor a kamillás jobb.
- De azt nem szeretem. - nyávogtam
- Legyen. - hagyta rám
A csepegtetőből elővett egy lábast, töltött bele vizet, és feltette melegedni. Beletette a két filtert, öntött bele citromlevet és cukrot is. Persze itt már segítettem neki, hogy hol találja meg ezeket.
Annyira jó érzés volt nézni, ahogy a konyhában sürög-forog. Mintha régen együtt járnánk, és mondjuk reggelit készítene nekem.
Jézusom, miken nem gondolkodom!
Két pohárral a kezében leült a kanapé végébe, és pedig törökülésbe helyeztem magam.
Átadta a poharat.
- Köszönöm. - lassan belekortyoltam
Jól esett, ahogy a forró tea végigszaladt a tokomon.
- Szívesen. Egyébként, jól áll ez a pulcsi.
Körülbelül a tea vörös színével lett egyenlő az arcom színe is. Teljesen elfelejtettem, hogy még rajtam van.
- Tudom.
Ekkor Luke tüsszentett egyet.
- Nocsak, úgy látszik ma nem csak nekem kell ágyban maradnom!
- Ez esetben... - kivette a kezemből a teát, és a sajátjával együtt letette. Befeküdt mellém és betakarózott ő is.
Hátrapillantottam, Luke pedig elmosolyodott. Karjával átölelte a derekam, én pedig bekapcsoltam a tévét.
Csak most ne jöjjenek haza nagyiék.
Közben felváltva hapcizgattunk Luke-kal, amin a végén már csak nevettünk.
Felálltam megmérni újra a lázam. 38.7°C. Ezek szerint lázcsillapító nem segített. Visszafeküdtem Luke mellé.
- Mit csináltál?
- Megmértem a lázam.
- És mennyi?
- 38.7.
- Gyógyszer?
- Már vettem be.
Lehajtottam a fejem a karfára. Újra elkezdtem fázni, már az egész testem remegett. Luke gyengéden simogatta a karom és a hátam is.
- Sajnálom.
- Tessék? - megfordultam, vele szemben feküdtem
- Sajnálom, hogy megfáztál miattam, és egész nap semmit nem tudsz csinálni, csak vacogni, teát inni és gyógyszert szedni.
- Nem a te hibád, Luke.
- Én vittelek bele a vízbe.
- Teljesen mindegy. Legalább itt vagy, és együtt vacogunk. - mosolyogtam
Ő is így tett, majd egy puszit adott a számra.
Arra keltem fel, hogy sötétség van, csak a tévé megy, és Luke nincs mellettem. Felültem, megtöröltem a szemem s ekkor nagymama jött le az emeletről.
- Fent vagy édesem?
- Igen.
- És hogy érzed magad?
- Fáradtan. Meddig aludtam?
- Nem tudom mikor aludhattál el, de mi két órája jöttünk haza,
Hmm, nem gondoltam, hogy képes vagyok ennyit aludni napközben.
- Luke hol van?
- Hazament.
- Rendben.
Összeszedtem magam és felmentem lezuhanyozni.
SMS érkezését jelezte a telefonom. Felkaptam, és láttam, hogy a délelőtti vendégem üzent.
"Aranyos vagy, mikor alszol. Jobbulást!xx"
Mosolyogva olvastam üzenetét.
Remélem nem adtam ki semmi fura, horkolásra emlékeztető hangot, és nem néztem ki nagyon hülyén alvás közben. Bár, Luke szerint aranyosan aludtam...
Holnap viszont fel kellene hívnom Othyt.
Átöltöztem pizsamába, és bebújtam egy újabb adag teával - ezúttal kamillással - az ágyba, s lassacskán elszenderedtem.
