Köszönöm

Sziasztok!
Remélem észrevettétek, hogy a blog egy teljes design átalakításon ment keresztül. Ez a csodaszép design Keyla Cook munkája! Nagyon szépen köszönöm neki!! :) ♥

Chapter three

Hi or Hey!

Megjött a 3-ik rész. Sajnálom, hogy ilyen későn, de sok a tanulnivalóm és nem tudok ideszakadni megírni a részeket! De most itt az őszi szünet és most van rá időm. :3 Ha tetszett a rész, most már pipálni is tudtok, nem csak megjegyzést írni, ezért kérlek titeket, jelezzetek vissza valahogy, hogy nektek hogy tetszett.

Jó olvasást! xx

Reggel alig bírtam felkelni. Még vagy tíz percet ráhúztam, ezért 6.10-kor csámborogtam át a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot. Míg vártam, hogy a hideg helyett meleg víz folyjon, addig előkészítettem a ruhámat és leöltöztem. Beálltam a kabinba és megfürödtem. Nagyon jól esett egy kis zuhany. Miután végeztem, elzártam a csapot és megtörölköztem. Felvettem az előkészített ruhát. Megfésülködtem, s aztán befontam a hajam lazán oldalra. Egy nagyon minimális sminket kentem fel magamra, ami egy szempillaspirálból és egy kis pirosítóból állt, ugyanis nem szeretem a sok sminket. Mások jól érzik magukat ha sok smink van rajtuk, de én nem.
Bepakoltam a tatyómba és lementem a konyhába. Összedobtam egy szendvicset és kivettem a hűtőből egy ásványvizet. Beletettem a táskámba. Írtam egy üzenetet mamiéknak és letettem a konyhaasztalra.
" Bocsi, hogy tegnap későn jöttem haza!
       Elmentem suliba! Majd jövök!
       U.I.: Calum köszöni a sütit! :)
       Szép napot!  Vivian "

Magamhoz vettem a tegnap a kis asztalon hagyott gitáromat és a kottákat, s elindultam. Mivel hamar végeztem, és a busz csak később jött volna, ezért becsengettem Dorothyhoz és együtt indultunk gyalog a suliba.
- Calum eltörte tegnap a kezét! - szaladt ki belőlem
- Mi?! - megtorpant. Kis idő múlva újra el tudott indulni. - Ezt én miért csak most tudom?
- Sajnálom, hogy nem mondtam e, csak...
De nem hagyta, hogy befejezzem.
- Semmi gond! Értem én! De mi mond el, mi történt!
- Épp azt tenném, ha nem szóltál volna közbe! - vigyorogtam
Elmeséltem neki mindent töviről-hegyire. Még azt is, amit Luke-kal műveltem. Mármint, hogy ráhajtottam a fejemet a vállára, és úgy aludtam. Meglepődött. Mindenképp velünk akart jönni a kórházba és ez teljesen érthető is volt.
Megérkeztünk a suliba. Mikey és Luke a megszokott helyükön ültek.
- Sziasztok! Ashton hol van? - támadta le őket Othy a kottát bújó fiatalembereket.
Luke Ashton irányába bökött egy sokatmondó mosoly kíséretében. Mikor megpillantottam őket, azt hittem tátva marad a szám. Ashton  Ellie-vel csókolózott. A csókolózás része még nem is lett volna furcsa, ha nem Ellie-vel csinálja: Pár napja még azt mondta, hogy egy lánnyal se járna ebből az iskolából, meg hogy nem tetszik neki El. Most meg csókolózik vele!
- De nem azt mondta, hogy nem tetszik neki Ellie? -kérdeztem
- Ugyan! Mindig is tetszett neki! Nektek nem esett le? - vigyorgott Mikey
- Hát nem! - mondtam totál vörös fejjel
Még beszélgetett egy kicsit Ellie és Ash, aztán elköszöntek egymástól, majd Ashton csatlakozott hozzánk. Mi pedig úgy tettünk, mint ha nem láttunk volna semmit.
- Ne csináljatok úgy, mintha nem láttatok volna semmit!  - mosolygott Ashton
- Neked is szia! - tett ugyanígy Dorothy
- Na, mi a helyzet a csajjal? - érdeklődött Mikey
- Semmi különös.
- Akkor nem firtatom, mert látom nem akarod elmondani a lányok előtt, nehogy féltékenyek legyenek! - kacagott magán Mikey
Mi is elröhögtük magunkat Dorothyval.
- Ki visz majd be minket Calumhöz? kérdezte Ash
- Majd én! - mondta Luke
- És mikor? - szólalt meg Dorothy
- Suli után.
- Ja, oké!
Egy pár percig szótlanul ültünk, mikor eszembe jutott, hogy én még mindig megakadok a gitározásnál.
- Ömm...Luke! Segítenél eljátszani azt a dalt?
- Jajj, tényleg! Persze!
Átültünk egy másik padra, hogy nyugodtan tudjunk gitározni.
- Ti Ashtonnal már tudjátok?
- Mikor Calumtől leléptem akkor átjött és megtanultuk.
- Ja, értem!
Luke újra megmutatta nekem az ujjrend cserét, és már kivételesen meg is jegyeztem. Először együtt játszottuk el, majd én egyedül kétszer, a biztonság kedvéért.
- Köszi szépen!
- Semmiség!
- Neked lehet, de ha nem mutatod meg ezt, akkor egy jó nagyot bőgnék ott mindenki előtt.
- De most már nem fogsz!
- Remélem is! - sóhajtottam
Sajnos becsengettek. Az első óra gitár volt. Bíztam abban, hogy Calum nélkül is el tudom játszani. Az óra kezdete előtt szóltam a tanárnak - aki mellesleg kicsit szigorú - hogy Calumnek balesete volt. A tanár megértő volt, és próbálta szépen közölni, hogy a dalt azonban Cal nélkül is el kell játszanom. Mit ne mondja, számítottam rá. Calum megkért, hogy vegyük fel videóra, ahogyan gitározok és énekelek, de ezen az órán a tanár kiszúrja, ha telefon vagy más egyéb videófelvételre alkalmas tárgy van nálunk. Egyszer az egyik gyerek megnézte a időt - de tényleg csak azt - és majdnem kirúgták. Persze, ha zenéről van szó, ez a tanár nagyon kedves tud lenni. Na de elkezdődött az óra. Névsor szerint mentünk, és mivel az osztály népsűrűsége nem haladja meg a 20 főt, ezért hamar sorra kerültem. Dorothy és Michael nagyon aranyosak voltak együtt. Mint egy cuki szerelmespár. Olyan érzéssel adták elő a dalt, hogy öröm volt nézni és hallgatni. Aztán jött Luke és Ashton. Én Ashtont nem sokat hallottam énekelni, és itt is Luke énekelt többet, de nem értem miért bújik el a dobok mögött, mikor nagyon jó hangja van. Így ketten nagyon jók voltak!
- Rendben, köszönöm! Vivian Brunwin, maga következik!  - szólalt meg a tanár
Csendben felálltam a helyemről, megfogtam a gitáromat és odaültem a tábla előtti székre, ahol sajnos mindenki lát. Egyik rossz tulajdonságom közé tartozik a lámpaláz. Eddig bele sem gondoltam, csak mikor leültem a székre. Luke-a pillantottam, ő pedig egy amolyan "Ne parázz, menni fog!" fejet küldött felém. Hát, őszintén, nem nagyon nyugtatott meg. Vettem egy mély levegőt, és elkezdtem. Csak gitároztam és énekeltem. Elérkeztem ahhoz a bizonyos részhez. Kicsit beparáztam, de megcsináltam. Befejeztem. Nagyon megkönnyebbültem.
- Remek! Ügyes volt Vivian!
- Köszönöm tanár úr!
- Leülhet.
Mire leültem volna a helyemre megszólalt a csengő. Mindenki egy emberként indult meg a kijárat felé, mikor szólt a tanár.
- Házi feladatot most kivételes nem adok! Mehetnek! - és már ott sem voltunk
Mikor kiléptem az ajtón, szem elől vesztettem Luke-ot. Egész szünetben őt kerestem. Összefutottam Dorothyval.
- Nagyon jó voltál! - mondtuk szinte egyszerre, és megöleltük egymást
- Köszi!
- Köszi! Nem láttad Luke-ot?
- Nem bocsi!
- Akkor megyek és csengetés előtt megpróbálom előkeríteni!
- Oké! Órán talizunk!
Elindultam az udvar felé, mert ott még nem kerestem. Ott ült a padon egyedül.
- Hát te? Mit csinálsz itt egyedül? - kérdeztem
- Nem tudom! - mondta résre nyitott szájjal mosolyogva
- Csak azért jöttem - ültem le mellé - hogy megköszönjem!
- Már megint? - lökött meg egy kicsit a vállával
- Még mindig. - böktem vissza
- Ne nekem köszönd, hanem magadnak! Nem én gitároztam, hanem te!
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy hálás vagyok! Nagyon szeretem az Amnesiát, de a gitár része nekem egy kicsit bonyolult.
- Hát akkor nagyon szívesen!
Volt még egy informatikám, egy törim, angolom, énekem és franciám. Nem tudom, hogy mi van most a tanárokkal, de egyik sem ad házit. Az órák után megbeszéltük Dorothyval, hogy együtt ebédelünk. Épp indultam volna az ebédlőbe, mikor megpillantottam Luke-ot véres orral és pár lilás folttal. Úgy tett, mintha nem vett volna észre, és elrohant mellettem.
- Luke! Állj már meg! - szaladtam utána
- Mi az? - kérdezte idegesen
- Mi történt?
- Semmi!

~ Luke szemszöge~

Éppen mentem volna ebédelni, mikor Josh utánam szólt.

- Hé Luke!

- Mi van? - fordultam meg

- Hogy van a csajod? - kérdezte egy cinikus mosoly kíséretében

- Vivian nem a csajom! 

- Mondok én neked valamit! Nem azért fáj annak a csajnak a hasa, mert eltalálta a labda! Hanem azért, mert túl erősen dugtad fel neki! 

- Mit mondtál? - léptem közelebb

- Jól hallottad! 

Hirtelen nagyon ideges lettem. Akaratom ellenére behúztam neki egyet. Sajnos ő is eltalálta az orromat, ami az ütés hatására elkezdett vérezni. 

- Maguk meg mit csinálnak itt? - kérdezte az igazgató

- Semmit! - mondta Josh

- Hát nekem nem úgy tűnik! Mondják csak el, hogy miért ütögetik egymást! 

- Csak volt egy kis vitánk! - válaszoltam

- Egy kicsi, mi?Na induljanak el nagyon gyorsan és kerüljék el egymást mert nem állok jót magamért! 

Az igazgató utasítására elmentünk. Én a mosdó felé vettem az irányt, hogy lemossam a vért az orrom alól. Mikor fordultam a mosdó felé, szembe jött velem Vivian, és el kezdett kérdezősködni.

~ Vivian szemszöge~

- Hát szerintem ez több, mint semmi! 

- Egy kicsi összekaptunk Joshsal. - mondta, miközben próbálta lemosni a vért.

- És min? - kérdeztem aggodalmasan

- Kérdezte, hogy hogy van a csajom - mármint hogy te - meg hogy... - itt egy kis szünetet tartott - hogy biztos azért fáj a hasad, mert én... én túl erősen nyomtam fel...neked! - elpirult

- Ekkora parasztot! - tettem csípőre  a kezem.

- Hát ja!

- És erre te?

- Megütöttem. De most ha nem gond inkább lemosnám magamról normálisan a vért, és leülnék kicsit.

- Oké, menj csak! És köszi, hogy megint megvédtél! 

Válaszul elvigyorodott. Otthagytam. Dorothy már az ebédlőben várt. Felvettük a kaját, leültünk és elmeséltem neki mindent. Evés után hazamentem, átöltöztem, és Dorothyval elmentünk Luke-hoz. Meg sosem voltam náluk. Csengettünk. Luke kinézett az ablakon, és az ajtóhoz sietett.

- Sziasztok! Gyertek be! - áll ki az ajtóból, helyet csinálva nekünk.

- Köszi! - mondta Dorothy és beléptünk.

Ez a ház nagyon szép! Nem nagy, de nagyon otthonos! 

- Hogy vagy? - kérdeztem

- Egész jól, köszi! 

- A többiek mikor jönnek? - érdeklődött Othy

- Mindjárt itt lesznek! 

Mire Luke ezt kimondta, újra csengettek.

- Megyek! - kiabálta

Az ajtóban Ashton és Michael állt. Luke felkapta a kulcsait s elindultunk. Szerencsére öt személyes Luke kocsija, így elfértünk. Beértünk a kórházba. Felmentünk a harmadik emeletre. Bekopogtunk.

- Tessék! - mondta Calum

Éppen az ágyon ült és evett, mikor belépett mindenki.

- Sziasztok! - csodálkozott el

- Hali! - mondta Dorothy

Mindenki körbeölelgette és kérdezgettünk egymástól.

- Tényleg, Vivian! Felvettétek? - kapott a fejéhez Cal

- Bocsi, de nem! Tudod, hogy annál a tanárnál nem lehet telefonozni! - mondtam

- Akkor azt mond el, hogy milyen voltál! 

- Nagyon jó! - vágta rá Dorothy

- Köszi Dorothy! - elpiultam

Ekkor betoppant az orvos, és közölte, hogy visit lesz, ezért egy pár percre menjünk ki. Kifáradtunk a szobából. Nem sokkal később megjelent két nővér is és bementek Calumhöz. Nem sokáig voltak bent. Miután kijöttek, közölték, hogy visszamehetünk. Betotyogtunk a szobába. 

- De kényelmetlen ez a köpeny vagy mi! - kiáltott fel Calum

- Pedig nagyon szexi! - mondta egyszerre Mikey és Luke

- Ha ennyire tetszik, akkor szívesen nektek adom! 

- De most komolyan! Ez alatt van valami? - nevetett Ashton

- Van.

- És mi? 

- Egy gatya. - mosolygott Calum - Luke! Vérzik az orrod! - kiáltott fel, ahogy Luke-ra pillantott

Luke gyorsan felpattant és a tükör elé futott. Megnyitotta a csapot és a vízzel lemosta a vért. 

- Mitől vérzik az orrod, Luke? - kérdezte Mikey

- Hosszú történet! - legyintett

Még maradtunk egy kicsit aztán elköszöntünk Calumtől és hazamentünk.  

Előzetes

Sziasztok!
Még most sem az új résszel jelentkezek, de nemsokára az is fent lesz!
Előszedtem a nagy videószerkesztő tehetségemet, és megszületett a blog előzetese. Hát első szerkesztésem...Nem tudom, hogy tetszik nektek :P Kérlek írjátok meg nekem, hogy milyen lett! ♥

https://www.youtube.com/watch?v=x5G80pbpDmg

Első dííj!!!!

Sziasztok! Most nem új résszel jövök, hanem a blogom első díjával! Most nagyon be vagyok zsongva! Nagyon nagyon szépen köszönöm Miss Edina-nak!!! <3

Szabályok: 
- Írd ki, hogy kitől van!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küldd tovább 11 embernek!

1. Imádok írni és olvasni!
2. Van egy húgom, aki nagyon idegesít! De néha elviselem (xdd)
3. Van egy legjobb barátnőm, akit nagyon imádok!!! <3
4. 13 éves vagyok. Egyesek szerint fiatal a blogoláshoz (de nem nagyon izgat, mert nem ezért csinálom, hogy mindenkinek jó legyen(na jó, azért szeretném, ha sok olvasóm lenne és szeretnék az írásaimat) )
5. Nemsokára igazolt focista leszek :3 Ja és kapus vagyok :D
6. Kedvenc színeim: Lila, citromsárga és rózsaszín.
7. 7.-es vagyok, és még fogalmam sincs, hogy hova menjek továbbtanulni :P
8. Imádok zenét hallgatni és énekelni ( csak nem tudok xd )
9. Utálom, ha valaki elkezd csúfolni valakit, mert azt hiszi, hogy ő sokkal jobb. Pedig nem! És azt is utálom, ha valaki ad valakinek egy gúnynevet, ami eléggé megszégyeníti :/
10. Nagyon hamar eltudja vonni a figyelmemet akármi! És mindent mindig körbemagyarázok, és akik ismernek ettől már a falra másznak :3 De ez van! Így kell engem szeretni! :)
11. Alapjában vicces személyiségnek tartom magam. Ha valakinek felvidulásra van szüksége, nyugodtan forduljon hozzám! ;)

Kérdések:

1. Ki a példaképed?
Hmm... Nem is tudom... Anyukám mindenképp!! És Luke is :3 Gondolhattok akármit, de az a fiú egy csoda♥

2. Szeretsz sportolni?
Igen, szeretek! :)

3. Miért kezdtél bele a blogolásba?
Mert összeállt a fejemben egy történet, és gondoltam megosztom a nagyvilággal. És mert ki szerettem volna próbálni, milyen érzés írni, és egy olyan blogot vezetni, aminek olvasói is vannak :3 (nem olyan sok, de haladunk... :D )

4. Szeretsz olvasni?
NAGYON!

5. Mi az a dolog, amit leginkább kedvelsz a blogolásban?
Hát semmiképp nem egy óráig itt görnyedni és bepötyögni! :) Mindent szeretek benne. De az ilyen HTML kódokat szeretek leginkább kipróbálni!

6. Szoktál blogokat olvasni?
Nyáron rengeteget olvastam. Most már kevesebbet, mert csak suliba járok, és kevesebb időm van rá.

7. Mi a kedvenc zenéd?
A 5 Seconds Of Summer összes dala, és Selena Gomez dalait is nagyon szeretem!

8. Irtózol valami élőlénytől?
Igazából félni nem félek egyiktől sem, de viszont undorodom a békáktól! Pfujj...

9. Mi az a dolog, amit a legszívesebben csinálsz a szabadidődben?
Rajzolgatok, olvasok, tévézek és a barátnőmmel beszélgetek, vagy találkozok :3

10. Kedvenc tantárgyad?
Rajz és tesi! Matekot egyenesen utálom. Meg a törit is. Meg sok mindent, de azért tanulok :)

11. Mióta blogolsz?
Ez egy jó kérdés... Volt egy Alkonyatos blogom, és ha jól emlékszem, akkor január közepe felé kezdhettem el írni, de azt inkább abbahagytam. És most van ez a blogom, úgyhogy közel 9 hónapja. :)


Az én kérdéseim: 
1. Mi a kedvenc ételed?
2. Szeretsz-e iskolába járni? Ha igen miért? És, ha nem, miért?
3. Miért pont a blogod főszereplőjét választottad főhősnek?
4. Mi a kedvenc bandád?
5. Mennyi időt töltesz naponta a gép előtt?
6. Van kedvenc sportod?
7. Mitől félsz a legjobban?
8. Mi szeretnél lenni, ha felnősz?
9. Szoktál szerkesztgetni képeket, vagy ilyesmit?
10. Mennyire vagy babonás?
11. Mi a kedvenc filmed/sorozatod?


És végül, akiknek küldeném:

Nagy Liliána
Banga Evelin
Papp Tünde
Kazi Dó
Cat L. Loud

Chapter two

Sziasztok! Nagy elmaradás után, meghoztam a 2-ik részt! Remélem még nem felejtettétek el a blogot, és olvassátok! :) Mint láthatjátok, most már fel lehet iratkozni. Nagyon örülnék neki, ha megtennétek nekem! Na, de akkor következzen a rész! Jó olvasást! xx

A lábát nyújtotta utána, amikor megcsúszott a füvön és a kezére huppant.
- Úristen Cal! Jól vagy? - szaladtam oda hozzá
- Jól, csak eléggé fáj a kezem!
- Tudod mozgatni?
- Áúú! Hát nem igazán!
- Akkor hívok egy mentőt! - Calum ha akarta se tudta volna megakadályozni
A mentősök hamar ide is értek.
- Elnézést! Én nem mehetnék vele? - kérdeztem a sofőrt
- Sajnálom, de nem vihetjük magunkkal! - mondta
Alig mondta el a mondanivalóját, már nyomta is a gázt, és szirénázva elhajtottak. Mindenféleképpen be akartam menni Calum-höz. A jogosítványom az megvan, de kocsim nincs hozzá. Eszembe jutott, hogy Luke-nak viszont van.Gyorsan felhívtam.
- Szia Viv! Mi újság? - szólt bele
- Szia! Idetudnál jönni Calumákhez autóval?
- Igen, de miért?
- Csak gyere! És kérlek siess!
- Oké! - és azzal letette
Gyorsan összeszedtem a kottáimat és a gitárom s a kapu előtt vártam Luke-ot. Hamar megérkezett. Beszálltam mellé.
- Mi történt? - kérdezte meglepetten.
- Kérlek vigyél haza és az úton elmesélem.
- Rendben.
Mivel Luke tudta, hogy hol lakom, nem kellett navigálnom.
- Szóval?
- Hát az van, hogy Calum kórházban van.
- Mi? Miért?
- Fociztunk, elcsúszott és eltört a keze. Hívtam hozzá mentőt, de nem engedték, hogy vele menjek.
- Értem. Akkor leteszed a cuccaidat és megyünk a kórházba?
- Igen.
- Na meg is érkeztünk.
- Bejössz?
- Ha nem gond?
- Dehogyis! - mondtam az autóból kiszállva
Elővettem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
- Szia nagyi! -  köszöntem az éppen tévét néző személynek
- Jó napot! - tett ugyanígy Luke
- Sziasztok!
- Figyelj nagyi! Az egyik barátom kórházba került, és bemennénk hozzá Luke-kal, ha nem gond!
- Rendben, de vigyázzatok magatokra!
- Oké!
- Ja és vigyetek a barátotoknak egy kis sütit! - a konyhába vette az irányt, és a hűtőből kivett egy kis dobozt majd a kezembe nyomta. Az asztalon volt a tál, amin szintén süti volt. Felvettem és Luke elé tartottam.
- Kóstold meg!
Luke elvett egy darabot és megette.
- Köszi! Finom! - mosolygott
- Nincs mit! - tettem le a gitárt és a mappát amiben a kottáim lapultak - Akkor indulhatunk?
- Igen! Viszlát! - köszönt el Luke
- Sziasztok!
Beültünk a kocsiba és már indultunk is.
- Semmi közöm hozzá, de hol van anyukád meg apukád?
- Hosszú sztori! - mondtam lehangoltan
- Akkor nem firtatom!
- Köszönöm!
Kis idő múlva megszólalt.
- Gondolom magadat okolod, és tök feleslegesen!
- Miért, kit okoljak?
- Senkit! Ez véletlen baleset volt! Nem tehetsz róla!
- Dehogynem! Ha nem kérem, hogy focizzon velem, akkor nem rúgom félre a labdát és nem töri el a kezét!
- Ugyan már Viv! Feleslegesen gyötröd magad ezzel! Calum is azt mondaná, hogy nem te vagy a hibás!
- Majd még erre visszatérünk.- mondtam a kórházat megpillantván
Kiszálltunk a kocsiból és besiettünk az épületbe.
- jó napot kívánok! Ha minden igaz van itt egy Calum Hood nevű beteg. - szóltam a pultnál ülő fiatal hölgynek
- Jó napot! Igen van! - válaszolt a gépjéről felpillantva
- Meg tudná nekem mondani, hogy hol?
- A B épület 1. emeletén fogják műteni.
- Köszönöm szépen! - azzal el is tűntem
Luke-kal átmentünk a B épületbe és ott az 1. emeletre. Ott érdeklődtünk Calumről, és megtudtuk, hogy most vitték be a műtőbe és kb. 3 óra hossza, mire megműtik. Ha minden jól megy másfél hét után hazajöhet. Apró porcokra tört a könyökcsontja. Gyógytornára is kell majd járnia. Luke és én leültünk egy kétszemélyes kis fotel szerűségbe és ott vártuk a műtét végét. Szótlanul meredtünk a műtőszoba előtt. Egy óra elteltével már nagyon álmos voltam. Észre se vettem és elszenderedtem.Akaratom ellenére Luke vállára hajtottam a fejem, s úgy aludtam. Luke hangjára ébredtem.
- Viv! Kelj fel! Kihozták Calumöt!
- És hova? - kérdeztem kómás fejjel
- Az A épületben van a 3. emeleten ha jól hallottam.
- Akkor menjünk! - álltam fel
Gondolom az orvosok lifttel vitték fel Calt a szobájába, mert a lépcsőn kicsit meredek lett volna. Mi a lépcsőn szaladtunk fel a harmadikra. Épp akkor vitték be a 735-ös szobába, mikor mi felértünk a lépcsőn. Megvártam míg kijön az orvos, és megkérdeztem tőle, hogy:
- Elnézést doktor úr! Hogy sikerült a műtét? - Luke odaállt mellém.
- Maga Vivian?
- Igen és vagyok az!
- Nos, nincs miért aggódniuk! A műtét remekül sikerült. Mivel altatással végeztük a beavatkozást ezért még mindig alszik, és egy ideig aludni is fog. A szülei jó lenne, ha bejönnének, hogy aláírjanak néhány papírt. És gondolom, hogy itt maradnak vele, ezért kérem, ha felébredne mindenképpen szóljanak nekem!
- Természetesen! Köszönjük szépen! - szólalt meg Luke
Az orvos elment.
Odamentünk az átlátszó ablakhoz és néztük Calumöt ahogy alszik. Körülbelül 10 percig ott álltunk , majd leültem a hátunk mögött lévő négy szék egyikére. Luke hátrafordult és azt mondta:
- Ne gyötörd magad!
- Bűntudatom van!
- Ugyan miért?
- Ez az egész miattam van!
Leült mellém. Lassan a combomra tette a kezét s megpróbált lelket önteni belém.
- Na idefigyelj Vivian! Utoljára mondom el, hogy te nem tehetsz semmiről! Puszta véletlen volt, ez az egész. Calum tutira nem haragszik rád mert tudja, hogy véletlen történt és nem te vagy a hibás! Meg fog gyógyulni! Hiszel nekem?
- Azt hiszem igen! Köszönöm! - be kellett látnom, hogy végülis nem én buktattam ki és nem én törtem el a kezét. Meg fog gyógyulni és ez a lényeg!
- Szívesen!
Szerintem Luke nem számított a lépésemre. Hirtelen megöleltem. Belefúrtam a fejemet a mellkasába s így ölelkeztünk. Miután ezt abbahagytuk a fejemet újra Luke vállára hajtottam (csak most öntudatosan) s bámultam a szoba ablakát, ahol Calum aludt.
- Nézd! - emeltem meg a fejem - Mintha ébredezne!
- Gyere! állt fel Luke
Szóltunk a nővérnek, hogy szóljon az orvosnak Calum ébredezéséről. Az orvos jött és feltett Calumnek néhány kérdést az állapotával kapcsolatban. Miután elment az orvos bemehettünk hozzá.
- Sziasztok! - mosolygott
- Hogy vagy haver? - kérdezte Luke
- Jól! - mondta - Anyáék?
- Szóltunk nekik. Nemsokára itt lesznek! - mondtam
- Köszi! Na, és meddig voltam a műtőben?
- Alig 3 óráig- mondtam és letettem a sütit egy kis asztalra
- Értem! Köszi a sütit!
- Lemegyek az anyukádék elé, mert azt mondták, hogy mostanra itt lesznek. - szólt Luke
- Rendben! - mondta Calum
Luke elment.
- Haragszol?
- Mi?
- Haragszol rám?
- Nem! Miért haragudnék? - kérdezte értetlenül - Ugye nem magad okolod Vivian?
- Nem! Szerintem a szomszéd a hibás!
- Jajj ne már Viv! Már hogy lenne a te hibád? te gáncsoltál ki? Tudtommal nem, úgyhogy kérlek ne hibáztasd magad! Gondolom Luke ezeket már elmondta, mert ismerem, és szeretném, ha elhinnéd, mert így van! - itt szünetet tartott majd folytatta - És köszi, hogy...hogy szóltál a mentősöknek és hogy bejöttetek hozzám!
- Ugyan már! Igazán nincs mit!
- De akkor ugye nem hibáztatod magad?
- Nem!
- Biztos?
- Igen, biztos!
- Akkor jó! Na gyere ide! - nyújtotta a kezét ; odaléptem hozzá és megöleltem.
Ekkor hallottam valami furcsa hangot.
- Ez mi volt?
- A hasam. Éhes vagyok! - vigyorgott
- Pedig szerintem még nem ehetsz!
- Hát pedig nem bánnám! - folytatta a nevetést
- Elhiszem! - tettem ugyanúgy én is
- És bocsi, hogy nem tudjuk befejezni a gitár leckét! - lesütötte a fejét
- Ugyan már! Az a lényeg, hogy meggyógyulj! Erre koncentrálj, rendben?
- Oké! De majd egy videót kérek!
- Nem ígérek semmit, mert nem szeretem ha videóznak, vagy fényképeznek! És Mr.Barnes sem.
- Igaz!
Ekkor betoppantak Calum szülei és nővére.
Akkor én megyek! Holnap is jövünk! Szia!
- Kösz, szia! - mondta Cal
- Luke a kocsinál vár! - mosolygott Mali
- Köszi! Viszlát, sziasztok!
Elköszöntem és lesiettem Luke-hoz
- Mehetünk?
- Igen! - beszálltunk a kocsiba és elindultunk - Megkérhetnélek, hogy azt az ujjrendcserét mutasd meg még egyszer?
- Persze! - elnevette magát és ha jól láttam egy kicsit el is pirult
 Egy kis kocsikázás után megérkeztünk.
- Köszi, hogy elhoztál! - mondtam, az övet babrálva. Végül sikerült kikapcsolni.
- Nincs mit! Jó éjt! - mondta az autóból engem nézve, ahogy épp megyek fel a lépcsőn
- Neked is! - fordultam e mondat erejéig hátra. Mire visszafordultam Luke el is ment. Beléptem az ajtón és szembetalálkoztam a falon csüngő órával. Rápillantván a tárgyra 11:00 volt. Mivel holnap suli, ezért minél hamarabb ágyban szeretnék lenni. Úgy döntöttem, hogy reggel zuhanyzom le, mivel reggel több időm lesz. Átvettem a pizsamámat és 2 perc múlva már aludtam is.

Chapter one

Sziasztok! Meghoztam az első részt! Remélem tetszik nektek, és olvassátok a továbbiakban! A fejlécet Homor Gabrielle készítette nekem! Köszönöm szépen neki! Valahogy kérlek jelezzetek vissza, hogy elolvastátok, és hogy hogy tetszett! Na, de nem húzom az időt, olvassatok! :D

6.00
Reggel telefonom csörgésére keltem fel. Rájöttem, hogy hétfő van, és suliba kell mennem. Nyolcra kell beérnem így van még két órám elkészülni. Megdörzsöltem a szemem, mert alig bírtam kinyitni. Rendbe tettem az ágyamat, és felöltöztem. Egy rövid ujjú pólót vettem fel egy kockás szintúgy rövid ujjú inggel, és egy fekete csőnadrággal.Kiegészítőt nem vettem fel, mert nem nagyon bírom őket.Ezekhez egy fehér tornacipő társult. Gyorsan bepakoltam a táskámba és lementem. Egy emelet házban lakom, ami nem olyan nagy. A földszintem egy nappali, egy konyha és egy fürdőszoba van. Az emeleten két szoba van. Egy az enyém, és egy a nagyszüleimé.
- Jó reggelt! - szaladtam le a lépcsőn. Nagyi a konyhában szorgoskodott, papi pedig tévét nézett.
- Jó reggelt neked is! Hogy aludtál? - kíváncsiskodott nagymama
- Köszi jól! És te? - ültem le a pult előtti székre.
- Én is, köszönöm! - biccentett - Készítettem neked szendvicset! Egyet reggelire és egyet az iskolába.
- Köszi nagyi! - odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem
- Szívesen!
Elvettem az egyik szendvicset, öntöttem narancslevet, és leültem megenni. A másikat becsomagoltam és betettem a táskámba. Tettem mellé egy félliteres ásványvizet, és leültem papi mellé tévézni. Nagyjából minden hétköznap reggel így szokott eltelni. Negyed nyolckor elbúcsúztam nagyszüleimtől és kimentem. Pont akkor lépett ki az ajtón a házunkkal szemben Dorothy. Odaszaladtam hozzá és üdvözöltem.
- Szia Dorothy! Hogy vagy? - öleltem meg
- Szia Viv! Jól köszi, te?
- Én is!
- Tudod mit álmodtam? - kérdezte kikerekedő szemekkel
- Hát nem én álmodtam! - nevettem el magam
- Igaz. Na, mindegy! Szóval. Már régóta együtt voltam Michaellel, és az egyik randinkon megkérte a kezem! - mondta, miközben fülig érő szájjal ugrándozott
- Wáow! Ez aztán az álom!
- Ugye? És te? Álmodtál valamit?
- Nem! - húztam el a szám
- Majd legközelebb! - kacsintott
Abban a pillanatban megérkezett a sulibusz.
 - Na gyere! - megfogtam a kezét és felráncigáltam a buszra. Mi mindig leghátulra szoktunk ülni. Mikor mentünk hátra, megpillantottuk a 5SOS-t (Ja egyébként itt még nem híresek, csak megalapították a bandát, és zenélgetnek, de nem HÍRESEK!). A helyünkön ültek
- Hali! - köszöntek kórusban
- Hali! - köszöntem vissza
- Hé! Itt mi szoktunk ülni! - mondta Dorothy megjátszva a sértődöttet
- Tudjuk! - szólalt meg Mikey a vigyorgása közepette
Othy vágott egy értelmetlen fejet, amin mindenki elkezdett nevetni.
- Idejöttök? - állt volna fel Ash
- Nem! Maradjatok csak! - legyintettem és leültünk az előttük lévő kettes üléshez. Negyed órán belül ott is voltunk a suliban. Leszálltunk. Még volt fél óra csengetésig, ezért leültünk az iskola előtti padok egyikére. Dorothy a legvégébe, én mellé, mellém Luke, és mellé pedig Calum. Ashton és Mikey előttünk álltak. Beszélgettünk kicsit, így hamar eltelt a fél óra és sajnos becsengettek. Első órám matek volt, aminek hamar vége lett. Aztán jött a tesi. Ezen az órán a kemény bemelegítés után, a fiúk rávették a tanárt, hogy focizzunk. Dorohy nem tornázott, mert vitt a tanárnak felmentést, hogy a körme miatt nem tud tesizni. Ja, igen! Dorothy körme... Hát az úgy történt, hogy mikor segített az apukájának téglát pakolni, ráejtette a lábára, és beszakadt a körme. Szóval csapatot osztottunk számozással. Én voltam a csapatkapitány, meg Emily, egy osztálytársam. Teljesen véletlenül pont Ashton, Calum, Luke és Mikey került mellém, plusz még Ellie. Emilyvel három fiú és két lány volt. Elkezdődött a meccs. Az állás 2:0 volt a javunkra. Én kapus voltam, mint mindig.Egyszer kicsit elbambultam, és mire észbe kaptam, csak a közeledő labdát láttam. Megijedtem és leblokkoltam. hirtelen egy nagy ütést éreztem a hasamban, amitől hátra is estem. Kicsit a fejemet is bevertem. Ott szétterülve feküdtem a kapu előtt, mikor Luke odaszaladt mellém, és utána szinte mindenki körém gyűlt, kivéve azt, aki a labdát rúgta és még a két haverját.
- Jól vagy Vivian? - kérdezte Luke
- Ja! Azt hiszem. - mondtam kicsit kábultan - Csak kicsit fáj a hasam! - mosolyodtam el
Luke segített felállni, és leültem a padra. Odaszaladt mellém Dorothy és megkérdezte, hogy minden rendben van-e? Igennel válaszoltam.
- Figyelhetnél jobban is! Lány van a kapuban nem egy fiú! - esett neki annak a fiúnak Luke, aki eltalált. Akit egyébként Joshnak hívnak
- Nem lett semmi baja! Fogadjunk csak színleli! - nézett rám gúnyosan
- Majd adok én neked színlelést! - mondta Luke ökölbe szorított kézzel
- Luke, ne! - kiáltottam rá
- Mi ez a nagy ordibálás gyerekek? - jött be a tanár. Mert amúgy ő kint beszélgetett az igazgatóval.
Szerencsénk volt, mert abban a pillanatban csengettek ki. Reméltem, hogy nem esik neki Luke Joshnak az öltözőben. De azért nagyon aranyos volt Luke-tól, hogy verekedett volna miattam. Talán érez valamit irántam? Á, biztos, hogy nem! Gondolatmenetemet Dorothy zavarta meg.
- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte aggodalmasan
- Igen, biztos!
- Akkor jó! - könnyebbült meg
Tesi után gitáróra következett. A folyosón járkáltam, mikor megpillantottam Luke-ot.Nagyon el volt gondolkodva.
- Luke!  - szaladtam mellé
- Tessék? - mondta értetlen fejjel
- Hát...izé...Csak szeretném megköszönni!
- Ugyan mit? - kérdezte mosolyogva
- Azt, hogy megvédtél! - pirosodtam el
Bólintott egyet. Láttam rajta, hogy kicsit zavarban van.
- Fáj még? - kérdezte
- Egy kicsit!
- Ha hazamész tegyél rá valami hideget! - közölte
- Oké! Köszi! - nevettem
- Nincs mit! - kacsintott
Bementünk a terembe, mivel becsengettek. Az óra utolsó öt percében mindenki kapott maga mellé egy párt. Én Calummel voltam. Dorothy örömére ő Mikeyval volt, Luke pedig Ashtont kapta. Még volt három órám, az sehogy sem akart eltelni.Lehet azért, mert már nagyon vártam, hogy megtanuljunk Calummrl egy gitárleckét. Megebédeltem Dorothyval és hazamentünk. Magamhoz vettem a gitáromat és a kottáimat és átmentem Calumhöz. Csengettem.
- Szia Cal! - nyitott ajtót
- Szia Viv! Gyere be!
- Köszi! - mosolyogtam és beléptem az ajtón
Calum az édesanyjával és édesapjával él együtt, és Malival, a tesójával. Most éppen senki nem volt otthon, de ahogy beljebb léptem megpillantottam Luke-ot.
- Szia Luke! - köszöntem meglepetten
- Szia Vivian! - mosolygott miközben épp leült a kanapéra
- Foglalj helyet! - mutatott az ülőalkalmatosság felé Calum
Kérésének eleget tettem. Kivettem a tokból a gitárt és letettem a kottákat a garnitúra előtti asztalra.
- Na akkor melyik dalt válasszuk? - kérdeztem
- Én egy saját, mármint 5SOS dalra gondoltam. Persze, csak ha nem gond!
- Nem, dehogy!
- Akkor jó! Én az Amnesiára gondoltam. Luke segítesz?
- Aha! Elkérhetem? - mutatott a gitáromra
Nem válaszoltam semmit, csak mosolyogva átnyújtottam a gitárt. Calum elővette a kottáját, felhangolták a gitárt, és elkezdték énekelni a dalt. Nagyon jó volt hallgatni őket! Mivel már többször hallottam ezt a dalt nem volt nehéz megjegyezni a szöveget. Inkább a gitározással volt baj. A közepénél szinte mindig meg kellett állnunk, mert mindig elrontottam. Az ujjrend sehogy sem állt a kezemre.
- Várj csak! Segítek! - kiáltott fel Luke. Odaült a hátam mögé, és szinte hátulról ölelt. Jobb kezével megfogta az enyémet, és mutatott egy technikát vagy mit, amivel sokkal könnyebb volt eljátszani.
- Ohh...Kösz Luke!
- Nem Akarom rabolni az időtöket, úgyhogy léptem.
- Nem rabolod! - szólalt meg Calum
- Mindegy, úgy is mennem kell! Sziasztok!- alig hogy elköszönt, el is tűnt
- Szia! - mondtuk Calummel egyszerre
Még vagy háromszor elpróbáltuk, és nem is volt annyira gyalázatos. Elpakoltunk, és egy ötlettel álltam elő.
- Calum! Ráérsz?
- Igen, miért?
- Nem volt elég a mai nap? - nevetett
- Nem! - jelentettem ki határozottan
- Hát jó...legyen!
- Van labdád?
- Aha!
Elővette a focilabdát, és elkezdtünk játszani. Először passzolgattunk, majd cselezgettünk aztán pedig kapura rúgott nekem. Már másfél órája játszhattunk, mikor rúgtam neki vissza a labdát, ami félrement. A lábát nyújtotta utána, amikor...






Remélem tetszett! Még nem tudom mikor hozom a kövi részt, de ha tudom, akkor szólok! :)

Prológus

Hali! Meghoztam a prológust! Remélem sokan fogjátok olvasni a blogom! :) 

Vivian Brunwin vagyok. 17 éves. Művészeti iskolába járok Sydneybe. Énekelek és gitározok. A szüleim elváltak mikor 13 éves voltam. Az apám megcsalta az anyámat és ő ezt nem tudta megbocsátani neki. Apa lelépett, ezért anyával maradtam. A válás után kiköltöztünk Sydneybe, az anyai nagyszüleimhez. Anya 2 évvel a költözés után meghalt egy autóbalesetben, ezért nagymamámmal és nagyapámmal maradtam. Apám hallani sem akar rólam, de jobb is ez így! Legjobb barátnőm, Dorothy segített feldolgozni a történteket. Ő mellesleg szemben lakik velünk. Nagyon szeretem és nagyon hálás vagyok, hogy van nekem. Van az iskolában  egy banda. Név szerint a 5 Seconds Of Summer. Együtt van énekünk és gitáróránk is. Néha szoktunk együtt lógni. Nagyon bírjuk őket Dorothyval. Barátnőm fülig bele van zúgva a bandában gitározó Michaelbe. a banda további tagjai: Luke, Calum és Ashton. 

Tehát mi így vagyunk egymásnak. Nem is tudom mi lenne, h ők nem lennének nekem!! ♥♥

Szereplők

Vivian Brunwin:

Luke Hemmings:

Dorothy Walker:

Michael Clifford:

Calum Hood:

Ashton Irwin: