Chapter nine

Hayaa :) 

Kicsit lemaradtam a két héttel, de itt a rész. Szerintem kicsit hosszú lett de remélem tetszik! Jó olvasást! 

Vivien xx

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy nem a saját szobámban vagyok. De nem is a kanapén, ahol tegnap Luke és én filmet néztünk. Akkor hol? Körbenéztem. Kék fal, fehér-kék mintás szőnyeg. Pár banda posztere a falon. Az ágy a szoba közepén van, mellette egy éjjeli szekrény, előtte pedig egy kisebb szekrényen a TV. Az ablak alatt van egy íróasztal. Felkeltem az ágyból, és odasétáltam az asztalhoz. Könyvek, lapok, tollak és egy naptár volt rajta. Az asztal melletti falon egy tábla, tele cetlikkel, képekkel és van pár rajz is.
A szoba másik végén szekrénysor volt. Ezek előtt két kisebb fotel, amin egy-két pingvin volt. Most már biztos: Ez Luke szobája
Ránéztem az órára: 07:12
Úgy gondoltam megkeresem Luke-ot. Jártam  már párszor ebben a házban, de idefent még sosem. Megtaláltam a lépcsőt, és lejutottam a nappaliba. Luke a konyhában volt. Egy kék pólót és egy fekete rövidnadrágot viselt.
- Jó reggelt! - köszöntött mosollyal az arcán
- Jó reggelt!
Leültem a konyha közepén elhelyezett asztalhoz.
- Mit csinálsz? - kíváncsiskodtam
- Palacsintát.
- Jól hangzik.
- Megnéznéd Taylort? Mikor én voltam nála, még aludt.
- Persze.
Felmentem az emeletre, és megkerestem Taylor szobáját. Mikor benyitottam a kis barnaság már ült az ágyban és a szemét törölgette. Felnézett rám.
- Szia. - mosolyogtam
- Szia. - mondta kissé kómás fejjel
Közelebb léptem hozzá.
- Lejössz?
- Ühümm.
Megfogta a kezem, és lesétáltunk vissza a konyhába. Mikor leértünk, Taylor leült egy székre.
Luke már kisütött pár palacsintát. Ekkor - gondolom túlmelegedett a serpenyő nyele - kiejtette a kezéből a serpenyőt ami sajnos nem a földre esett. A combján végigszaladva ért földet.
- Bassza meg! - szisszent fel
Megijedtem. Most mit csináljak?
Luke elindult valamerre. Amint közelebb ért, megpillantottam a fürdőszobát.
De hülye vagyok!
Luke nyúlt volna, hogy kinyisson egy szekrényt.
- Majd én!
Ekkor bejött Taylor
- Mi a baj, Luke?
Luke leült a fürdőkád szélére. Taylor vállára tette a kezét.
- Nincs semmi baj! Menj, nézd a tévét!
Unokaöccse mintha meg sem hallotta volna. Én közben megtaláltam amit kerestem. Égés ellen valamit. Jelen esetben ez egy spray volt.
- Miért piros a lábad? - kérdezte Tay
- Egy kis baleset.
- Fáj?
- Eléggé.
- Fújhatom? - kérdeztem
 Belekapaszkodott  a kád szélébe majd bólintott.
Ráfújtam.
Ő az ajkába harapott, és Taylort figyelembe véve nem mondott semmi olyat, amit Taylornak nem kellett volna hallania. A kisfiú megfogta Luke kezét, és aggódva figyelte a folyamatot.
- Kösz. Asszem'. - nyögött fel Luke
- El kéne menned azért egy orvoshoz.
- Úgy ismersz?  - vigyorgott
- Épp ezért mondom. - fintorogtam  - És majd kösd be, meg tegyél rá vizes ruhát.
Újra bólintott.
Visszasétáltunk a konyhába. Luke ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálja a a többi palacsintát is, és hogy maradjak legalább reggelire. Így megcsinálta a reggelit: mogyoróvajas és nutellás palacsintát.
- Wow, ettől el fogok hízni!  - kiáltottam fel
- Dehogy! Legfeljebb nem vacsorázol. - kiöltötte rám a nyelvét
Elfogyasztottuk a reggelit, és pedig szükségesnek éreztem, hogy most már hazamenjek. Segítettem elmosogatni Luke-nak.
- Én mennék is. Köszi mindent! - mondtam
- Én köszönöm. - őszinte mosolya bearanyozta a napomat
A tévét néző Taylorhoz sétáltam. Leguggoltam elé.
- Szia Taylor! Vigyázz Luke-ra! - mosolyogtam
- Oké! - mondta kisfiús hangján egy mosoly kíséretében
- Hé! Tudtommal én vagyok az idősebb!
- De úgy viselkedsz mint egy öt éves! - mondta Taylor
Ez még engem is meglepett. Luke válasza egy csípőre tett kéz volt.
Elnevettem magam.
- Szia Luke!
- Szia!
Készültem rá, hogy odalépek és megölelem, de ő megelőzött. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekam.
Kibontakoztunk és elmentem.

*Otthon

Felmentem a szobámba, és nekiláttam tanulni. Délután át szeretnék menni Dorothyhoz, vasárnap pedig biztos, hogy nem fogok tudni tanulni. Ezért döntöttem a szombat reggel mellett.
Befejeztem a tanulást, majd lementem ebédelni.
Így délután 3 órakor átmentem Dorothyhoz.
- Hali!
- Isten hozott! Mikor visz? - kötekedett
- Hát így kell fogadni a legjobb barátnődet? - nem válaszolt - Beengedsz még ma?
Nevetett.
A szobájában az ágyán ülve a DVD-it nézegettem.
- Elmesélnéd mit kerestél reggel 8-ig Luke Hemmingsnél?
Elkerekedett a szemem.
- Honnan tudsz róla?
- Voltam a boltba, és láttam, hogy onnan jössz ki. Szóval?
Mintha egy kihallgatáson lettem volna.
Dorothy elnevette magát.
- Bocsi, csak kíváncsi vagyok.
Én is nevettem.
- Tegnap felhívott, hogy segítsek neki, mert nem bír az unokaöccsével. Én pedig rendes voltam és lementem. Aztán filmet néztünk, elaludtam, és az ő szobájában ébredtem.
Othy felsikított.
- Mi az?
- A kanapén néztétek a filmet? A nappaliban?
- Igen.
- Viv, akkor Luke felvitt a szobájába.
Ez igaz. Erre még nem is gondoltam.
- Hogy bírt el?
Nekem vágott egy párnát.
- De hülye vagy! Úgy beszélsz, mintha legalább egy mázsa lennél. Pedig nem is vagy az!
Beszélgettünk még egy kicsit. majd eszembe jutott, miért is jöttem.
- Van kedved nálam aludni?  - kérdeztem
- Igen! Igen van! Megkérdezem!
Felpattant és elment.  Hatalmas mosollyal az arán jött vissza.
- Ezt egy igennek veszem.
- Mehetek. - jelentette ki
- Akkor pakolj össze, és addig elintézek valamit, aztán felhívlak ha otthon vagyok!
- Oké!
Arra készültem, hogy veszek fagyit, és beszerzek pár sírós filmet, amit este a fagyi mellett megnézünk. Így hát felkerekedtem és elindultam a közeli éjjel-nappalihoz. Beszereztem a fagylaltot, majd hazaindultam.
A szobámban a laptop előtt ülve böngésztem a filmek után.
Felhívtam barátnőmet, hogy jöhet.
Eltoltuk az ágyat, ugyanis mikor egymásnál alszunk, egyikünk sem szeret az ágyon aludni, míg a másik a földön pöffeszkedik. Így megegyeztünk, hogy mindketten a földön alszunk. Lepakoltuk az ágyneműt, és megteremtettük a kis birodalmunkat.
Valamivel el kellett ütni az időt, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük Calum-öt. Persze nem vagyunk neveletlenek, nem üres kézzel mentünk. Összeszedtem pár dolgot és egy táskába tettem. Út közben beugrottunk egy boltba, hogy Dorothy megtudja venni az e hónapi magazint, és hogy vegyünk Calum kedvenc csokijából.



- Sziasztok! - nyitott ajtót Cal
Keze gipszben volt, ami a nyakában lógott gézzel volt biztosítva. Kissé nyúzottnak tűnt.
-Szia! - köszöntünk szinte egyszerre
- Gyertek beljebb! Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte
- Unatkoztunk és gondoltuk, hogy átjövünk. - mondta Dorothy - És hoztunk kaját.
- Nem kellett volna...
- Van a kedven csokidból is - mondtam nem törődve az előző mondatával
- Köszönöm! - nevetett
Ekkor körbenéztem, és megláttam a többi fiút is. Asht, Luke-ot és Michaelt. Természetesen FIFA-ztak. Mindenki kezében konzol volt, a képernyőn pedig a nagy szünet jele
- Sziasztok! - köszöntek
- Hali!
- Indíthatom? - kérdezte Mikey
- De ez így nem ér! - sértődött be Cal
- Dehogynem! Mindig te nyersz! Most legalább nekünk is van esélyünk! - mosolygott Ashton
- Kipróbálhatom? - kérdezte Dorothy
- Persze! -
Michael odaadta barátnőmnek a konzolt és el is indította a játékot.
- Na csusszanj odébb Superman! - mondta Calum, majd miután Luke odébb ült, leült mellé
- Superman?  - kérdeztem kíváncsian
- Igen. - válaszolt egyszerűen Cal
- Miért pont Superman?
- Mert Luke egy igazi védelmező! - veregette meg az előbb említett fiú vállát
- Most már tényleg hagyd abba! - emelte meg Luke a hangját
- Csak most kezdtem! - mosolygott huncutul Calum
- Elég!
- Oké oké, bocs!
Luke a szemeit forgatta majd újra a játékra összpontosított
- Mondjátok már el! Most már tényleg érdekel!
Tényleg nem tudtam miért hívják Superman-nek.
- A Josh-sal való verekedése miatt hívja így. - válaszolta Ash
- Ohh...
Ezután mindenki a játékot figyelte, illetve 4-en játszották is. Dorothy Ashtonnal volt, Michael pedig Luke-kal. Végül Othy Ash-sel megnyerte a meccset. Egy afféle győzelmi táncot jártak el, ami nagyon idétlen volt, majd Dorothy belecsapott Ashton kezébe.
- Nocsak, nocsak! Lekörözték a hősöket a lányok? - viccelődött Hood
Ashtonnak leesett a poén, és sértődötten Calum vállába bokszolt. A barna hajú lány pedig diadalittasan mosolygott.
- A csatát megnyertétek, de a háborút nem! - kiáltott fel Michael
Nevettünk.
- Szerintem mennünk kellene. - mondtam
- Szerintem is. - állt fel Othy - Legközelebb hozok zsepit
- Ha-ha-ha! - tettette a vigyorgást Luke



Éppen a csatornákat váltottam, hogy megtaláljam a zene csatornát, mikor az egyiken egy filmet reklámoztak. A címét nem értettem, de ahogy az "előzetest" láttam, biztos jó, és sírós is. És ma lesz.
- Ez a film jó lesz? - kérdeztem
- Persze! Imádom Cameron Diazt!
- Este 8-kor lesz. Addig még van egy óra. Mit csináljunk?
Végül megtaláltam a zene csatornát, amit kerestem.
Odakint már sötétedett, ezért elhúztam a függönyt, és felkapcsoltam az éjjeli lámpát.
- Hmm... Tudom! - emelte fel mutató ujját Dorothy
Kérdően néztem rá.
- Sminkeljünk sötétben! Vagyis, csukott szemmel!
Egy hatalmas mosollyal díjaztam az ötletét.
Elővettem az összes sminkem, amit csak találtam és kipakoltam a földre.
Dorothy kezdte. A biztonság kedvéért azért kötöttem  egy kendőt a szemére, és leellenőriztem, hogy lát-e. Mindketten összekötöttük a hajunkat. Először a szempilla spirált fogta meg, én pedig becsuktam a szemem, nehogy belekenje.
Tudom, olyanok vagyunk mit a gyereke. Sokszor mondták már.
Hát az a spirál mindenhova ment, csak a szempillámra nem. Ezt követte a rúzs.
- Ez most korrektor vagy rúzs?  - kérdezte
- Nem tudom. - pedig tudtam
A rúzs volt a kezébe, de úgy tűnik ő korrektornak nézte, mert a szemem alá kente. Meg szinte mindenhova. Ezután a púdert fogta meg, amit szétkent az egész fejemen. Ezt a korrektor követte, ami a számra ment. Majd végül egy kis szemhéjfesték, és voilá! Készen is vagyok.
Most rajtam a sor. Fogalmam sincs, hogy mi van a kezemben, és hogy hova kenem. Dorothynak közben csukva volt a szeme - mert nem bízott bennem annyira, hogy kinyissa. Így ő sem látott engem.
- Készen vagyok.
- Akkor 3-ra! 1...2...3 - és kinyitottuk a szemünket
Egyből kitört belőlünk a nevetés. Már a hasam is fájt.
- Nagyon hülyén nézel ki!
- Ne aggódj, te is!
- Nézzük meg magunkat! - javasoltam
Átcammogtunk a fürdőbe és mikor megpillantottuk magunkat a tükörbe, újra nevettünk.
- Te nem tudod mi az a rúzs! - állapítottam meg
- Csukva volt a szemem! - mentegetőzött
Csengettek.
- Ohh, ne! Most így menjek ki?
- Igen! Tök buli lesz! - ugrándozott a mellettem álló lány
- De te is jössz!
Bólintott.
Lementünk és az ajtóhoz siettünk. Izgatottan nyitottam ajtót.
- Jézusom! - kiáltott fel Luke
Kuncogtunk.
- Veletek meg mi van?
- Csukott szemmel sminkeltünk. - válaszolt Dorothy
Hemmo nevetett.
- De azért jöttem, mert otthagytad a telefonod Calumnél. - nézett Luke Dorothyra
Átadta neki a telefon, majd a lány megkönnyebbültem felsóhajtott.
- Köszi! Egyszer a fejem hagyom el!
- Nincs  mit. De mennem kell. Ja, és egy tanács: ne menjetek így sehova!
- Rendben! - és már itt sem volt
Ezután visszamentünk a fürdőbe, és - nehezen, de - lemostuk a sminket.
Ezzel, és a sminkeléssel el is ment az idő. Hamarosan kezdődik a film. A netről nem tudtam letölteni filmet, Ami a tévében lesz, az pedig 2 perc múlva kezdődik.
- Helyezd magad kényelembe. Mindjárt jövök!
Lesiettem a konyhába, magamhoz vettem a fagyit, meg két kanalat, és újra felmentem.
- Kezdődik! - mondta Dorothy izgatottan - Az mi?
- Fagyi. - mosolyogtam
- Epres? Köszönöm! - átölelt kicsit közelebb húzva magához
- Nincs mit!
És elkezdődött a film. A címe - mint kiderült - "A nővérem húga" Még mielőtt megkezdte volna, vittem be zsepit is, mert biztos, ami biztos. Még szinte az első 15 perc sem telt el, már folytak a könnyeim.
A végén egymásra pillantottunk.
- Ez jó volt! - állapította meg Dorothy
Elkapott a nevetés. Mindig ez van. Ha sírunk, utána kiröhögjük egymás fejét.
- Szerintem  is. - értettem egyet
- Nem fáj a fejed?
- Még nem. Majd reggel.
- Aludjunk?
. Igen. Szerintem.
- Rendben. Jó éjt! - hajtotta le a fejét a párnára
- Jó éjt! - mondtam
Kikapcsoltam a TV-t, és elaludtunk.

Chapter eight

Hi everyone!

Itt az új rész, remélem mindenkinek tetszik! :) Jó olvasást! 

Vivien xx.

- Szia! - nyitott ajtót Luke mosolyogva
- Szia! - viszonoztam gesztusát
- Gyere be! - beengedett
Belépve az ajtón eszméletlen sírásra lettem figyelmes. És rendetlenségre.
- Ő kicsoda? - mosolyogtam a kisfiúra aki a kanapén ült és itatta az egereket
- Ő lenne a nagynéném fia, Taylor. Rám bízták míg a szüleimmel elmentek valahova, és csak holnap délben jönnek haza. Hagytak itt mindent, de én nem tudom, hogy mit csináljak vele. - vakarta meg Luke a tarkóját
- Rád bízták? Miért? - vigyorogtam
- Na, látod? Ezt nem értem én sem, hogy miért!? - nevetett ő is
Odasétáltam Taylorhoz, és felvettem.
- Hány éves?
- Kettő és fél.
- És adtál neki enni?
- Hát...én úgy tudom, hogy Anna (Luke nagynénje) adott már neki enni.
- Azért szerintem adjunk neki valamit.
Luke a hűtőhöz sétált, hogy keressen neki ennivalót.
Mikor visszajött, odaadta Taylornak, aki ugyan még szipogott egy kicsit, de nekilátott az evéshez.
- Mit adtál neki? - kérdeztem kíváncsian
- Sütit. Kérsz te is?
- Nem, köszi.
Megvonta a vállát.
- Te tudod. - majd visszasétált a konyhába, és magának is hozott egy szelet sütit. Épp, hogy beérkezett a nappaliba, megcsúszott valamin, és majdnem felesett. A kis Taylor ezen úgy elkezdett nevetni, hogy már nem a sírástól lett könnyes a szeme, hanem a nevetéstől.
Ezen én is elkezdtem kicsit kuncogni.
- Szóval kinevettek?  - mondta tettetett sértődöttséggel
Mivel nem válaszolt egyikőnk sem, Luke inkább úgy döntött, hogy leül, és megeszi a sütijét. De Taylor még ekkor sem hagyta abba a nevetést. Hemmo is elnevette magát. Annyira aranyosak voltak, hogy muszáj volt készítenem róluk egy képet.

Bevallom, ez nem a legelőnyösebb kép Luke-ról, de még itt is aranyos. 

Miket beszélsz, Vivian? Tény, hogy Luke jó pasi, de ennyi.

Készítettem még egy fényképet. Nem lett valami jó, mert amúgy is rossz a telefonom, meg kicsit el is csúszott a kép. Az utóbbit megmutattam Luke-nak. 

- Hé! Töröld ki! - nyavalygott Luke

- Nem. Olyan aranyosak vagytok! - csúszott ki a számon. 

- Ne használd ezt a szót! Én nem aranyos vagyok, hanem punk rock! 

- Oké, de akkor sem törlöm ki!

- De nem készíthetsz csak úgy fényképeket egy a szupersztárról az otthonában! 

Elnevettem magam. 

Próbált a kiskutya szemekkel meghatni, de nem sikerült neki. 

A csendet a Luke mellett ülő unokatestvére törte meg. 

- Luke! Nézhetek mesét? - kérdezte 

- Persze. - mondta Luke, majd kivette Taylor kezéből a tányért, s kivitte a konyhába.

 Bekapcsolta a készüléket, átváltott egy mesecsatornára, és letette a távkapcsolót a dohányzóasztalra. 

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Luke már a konyhából 

Felálltam, és odasétáltam a konyhapulthoz, majd leültem az egyik székre. 

- Igen. - feleltem 

A szőke fiú töltött egy pohár narancslevet, és ideadta nekem. 

- Köszönöm. 

- Nincs mit. 

Visszasétáltunk a nappaliba, és mi is leültünk a kanapéra.

Taylor Luke-ra pillantott, amit Luke is észrevett 

- Hiányzik anya. - mondta unokaöccse

- Figyelj csak, Taylor! Megfürdesz, alszol egyet, és mire felébredsz, anya már itt is lesz, rendben? - kérdezte gyengéden 

Taylor bólintott. 

- Na, akkor gyere! - pattant fel Luke, majd rám nézett - Mindjárt jövünk.

- Oké. 

15 perc múlva itt is voltak. Taylor megfürödve, pizsamában, és egy mackót szorongatva a kezében sétált a konyhába, hogy magával vigye az üvegét. De megtorpant előttem. 

- Olvasol nekem mesét? Luke szörnyű! - mondta Taylor 

Újra nevettem. 

- Igen. - mondtam barátságosan

Felmentünk az emeleten, aztán rögtön az első ajtónál jobbra. Taylor beviharzott a szobába, és gyorsan befeküdt az ágyba. Én leültem az ágy melletti székre, Luke pedig betakarta Taylort, majd leült az ágy szélére. Kezembe vettem a könyvet, ami az éjjeliszekrényen hevert és elkezdtem olvasni. A mese végére Taylor már aludt mint a bunda. Becsuktam a könyvet, és Luke-kal egymásra néztünk. Fejével biccentett az ajtó irányába. Felálltam, letettem a könyvet, lekapcsoltam a lámpát, és halkan követtem Luke-ot. 

Lementünk a nappaliba, és lehuppantunk a kanapéra. 

Luke rám pillantott.

- Köszönöm. - kezét az én kezemre tette, és megszorította

- Szívesen. 

Elmosolyodott. Lepillantott a kezére, amellyel az enyémet fogta, végül elengedte, és a távkapcsolóért nyúlt. 

- Mit nézzünk? 

- Nem tudom. 

- Van pár DVD-m. - Mielőtt válaszolhattam volna, felállt, és a TV alatti kis szekrényben kezdett el kutakodni. Egy kupaccal jött vissza. Elkezdte sorolni a lehetőségeket. 

- Nagyfiúk 2.

- AZ! - Kiáltottam fel egy picit hangosabban a kelleténél. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, mintha azzal meg tudtam volna akadályozni, hogy ne jöjjön ki hang a torkomon. 

Luke csak nevetett. 

- Rendben. - Majd újra felállt, és visszatette a többi CD-t. Amit kiválasztottam pedig betette a lejátszóba majd visszasétált és leült. 

- Nem gond, hogy ezt nézzük? 

- Dehogy. Szeretem ezt a filmet. - vont vállat

Mielőtt elindította a filmet, megkérdezte: 

- Nem vagy éhes? 

Erre a kérdésre a hasam adta meg a válasz, mikor megkordult. 

Luke szája felfelé görbült, s megjelentek a gödröcskék az arcán. Nem hazudok: eszméletlenül jól nézett ki. Felkapta  a telefont, és megrendelte a pizzát. Közben azt is elintézte, hogy ha a fél óra múlva ígért pizzát nem időben hozzák ki, nem fizet érte. 

- Te aztán tudsz üzletelni.

- Rendelni tudni kell! Van már benne gyakorlatom. - nevetett

Elindította a filmet, s csendben néztük, míg meg nem érkezett a rendelésünk. A szőkeség aztán tényleg tud rendelni! Ugyanis a futár a fél órát átlépve 15 perccel hozta ki a pizzát. 

A kanapén ülve is hallottam őket:

-  Elnézést, haver. A ház ajándéka. Jó étvágyat hozzá! - majd nem szólalt meg senki, s Luke jelent meg pizzával a kezében és hatalmas vigyorral a száján. 

- Én mondtam, hogy van gyakorlatom! 

Elismerően bólintottam.

Luke felnyitotta a doboz tetejét, engem pedig megcsapott a bacon és a sajt illata. Összefutott a nyál a számban. A mellettem ülő fiú kivett egy darabot, majd intett, hogy vegyek én is. 

Javában néztük a filmet, és ettük a baconös finomságot, mikor Luke kijelentette, hogy elmegy a mosdóba. 

- Booo! - ujjait hirtelen a bordáim között találtam. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam: sírjak, vagy öljem meg. Bár nem fájt egyáltalán, de rendesen megijedtem. 

- Az istenit, Luke! - fordultam hátra 

- Csak nem megijedtél? - villantott egy gödröcskés mosolyt

- Ezt megkeserülöd Hemmings!

- Igazán? - megvártam még hátat fordít és elindul

Felpattantam a kanapéra, és ráugrottam a hátára. Nyilván nem számított rá, de a jó reflexeinek hála elkapta a lábam, és így nem estünk el. Nevetésben törtünk ki. Egészen addig vihogtunk, míg Luke el nem veszítette az egyensúlyát, és a földre nem estünk. Szerencsére nem egymásra, és nem nagyot. 

A nevetés viszont még mindig nem fagyott le az arcunkról.

- Szerintem Taylor fel fog ébredni. - mosolyogtam

- Akkor talán nem kéne hangoskodnod! - tett ugyanúgy Luke

- Rendben van Hemmings, ezt megjegyeztem! - Fenyegetőztem. Persze  ő nem ijedt meg. 

Nem szólt semmit. Helyette inkább rám villantotta elbűvölő mosolyát. Ekkor vettem észre, hogy még mindig a földön fekszünk. Lassan abbahagytuk a nevetgélést. Nem tudom pontosan megmondani, hogy Luke arca közeledett az enyémhez, vagy fordítva. De azt tudtam, hogy szívesen megkóstolnám újra rózsaszín, puha, telt ajkait. Szemével ő is az enyémeket fürkészte.

Mi bajod van? Megkóstolni? Magadnál vagy?

Milliméterek  kérdése volt, hogy ajkaink találkoznak-e, vagy sem. Végül nem történt semmi.

- Nem nézzük a filmet? - nem vártam meg a válaszát

Leültem a kanapéra. Ő is így tett. 

Az este többi része homályos. Küszködtem az ébren maradással, de a szemem végül lecsukódott.