Magyarázás

Hy sweeties! 

Ígértem egy afféle "megmagyarázó" részt, mert kaptam olyan visszajelzést, hogy jobb lenne a blog, ha nem lenne annyira kusza. Nem biztos, hogy az olvasóim tisztában vannak a dátumokkal, helyszínekkel, szereplőkkel és jellemeikkel. 

Köszönöm szépen az őszinteséget, próbálok javítani rajta!  

Szóval.

A történet 2013-ban játszódik, év elején.(Persze az idő múlásával ez az idő is múlik, úgyhogy nem ragadunk 2013-ban :P )  Nagy szerepet vállal benne a One Direction Take Me Home turnéja, ugyanis Louis és Niall felfedezi a 5SOS-t, megkérik, hogy legyenek a nyitózenekar. Itt indul be az ausztrál banda hírneve, s ezalatt Vivian és Luke románca bontakozik ki. 

Mindent az elképzelésem szerint írok, ezért ha itt valami elüt a valóságtól, akkor az nem azért van, mert hibásan birtoklom az információkat. 

Ausztráliában, Sydney-ben élnek, és egy művészeti iskola diákjai. 

A bandához már csatlakozott Ashton, még 2011-ben. Nincs még világhírnevük, de már felismerik őket az utcán. A banda eddig csak cover-eket töltött fel a youtube-csatornájukra, de már 2012. november 26-án feltöltötték első video klipjüket, az Out Of My Limit-et. 2013. február 22-én kerül fel a második klip, a Heartbreak Girl. (Erről még nincs szó a feltett részekben) Ez idő alatt talál majd rájuk a 1D. 

A blog viszont igazából Vivian-ről szól. 

Ő az a lány, akinek a szülei elváltak, édesapja nem keresi, édesanyja pedig  egy szörnyű autóbalesetben meghalt. Így került Vivian Ausztráliába, a nagyszüleihez. 

A fiúkkal pedig az iskolában találkozott, és ott is ismerkedtek össze.

Vivian egy kedves, segítőkész, jószívű lány, viszont ha valaki felbosszantja, nagyon ideges tud lenni. Sok mérget evett mikor a szülei még együtt voltak. 

Imádja legjobb barátnőjét, Dorothy-t. El sem tudná képzelni az életét nélküle. Mindig ott vannak egymásnak, és sülve-főve együtt vannak. Barátságukat semmi és senki nem teheti tönkre. 

Vivian és Luke kapcsolata kész zűrzavar. 

Luke-nak nagyon bejön Vivian, csak a srác fél elmondani érzéseit, mert nem szeretné elveszíteni Vivian barátságát. 

Viv nem veszi észre Luke rajongását felé. Viszont számára sem közömbös a fiú. Szerelmet nem érez iránta, de imád vele lenni és vele együtt nevetni. Megbízik benne, és nagyon örül neki, hogy ilyn barátot talált, mint Luke. 

Na és akkor azt hiszem elmagyaráztam mindent amit elárulhatok nektek. Így is úgy érzem, hogy kicsit több információt adtam ki a kelleténél. :D

Ha kérdésetek van, vagy valamit nem értetek, nyugodtan írjatok megjegyzést, vagy írjatok Wattpadon.
/ A blog a 10-12. résztől fog igazán beindulni./ 

Chapter six

Halii! Új résszel jelentkezem, és ezúttal lehet, hogy kéthetente tudok majd részt felrakni, mert rendszereztem a teendőimet, és most így jobban van időm mindenre. Gondolkozom majd egy olyan részen, ami nem számít majd egy résznek, hanem valami megmagyarázó fejezet lesz, vagy nem tudom. Ezt azért, mert kissé kusza a blog, és ez segítség  nektek, hogy megértsétek :DD
És Boldog Nőnapot Minden Nőnek!♥

Jó olvasást! :) 

Ashtont ki kellett tenni a kórház előtt, úgyhogy egy kis kitérőt tettünk. A kórház előtt két utcával elfordultunk. Itt kiszállt Ashton, és tovább már sétált. Nem tudtuk hova megy, mert nem mondta el. Megérkeztünk a kórházba. Felmentünk a már jól ismert 3. emeletre a 735-ös szobába. Calum már összepakolt és ott beszélgetett egy ismeretlen lánnyal, akinek szintén gipsz volt a kezén. 

- Sziasztok!- köszöntünk

- Sziasztok!

Mikey ránézett Calumre, akinek egyből leeset, hogy barátja mit akar. 

- Meg kell várni a zárójelentést, és csak azután mehetünk. 

- És az mennyi idő?

- Egy bő félóra. 

Ezután 5 perc kínos csend következett.

- Egyébként Evelyn vagyok. - nyújtott kezet az imént említett lány 

- Vivian. - ráztam vele kezet

Végigment mindenkin, majd visszaült az ágyra. Nekem aranyos lánynak tűnik. 

- Calum sokat mesélt rólatok! - mosolygott

- Tényleg? És miket? - kíváncsiskodott Dorothy

- Nagyon sok jó dolgot! 

- És hogy történt? - mutattam a gipszére

Evelyn ránézett. Rájötem, hogy rossz fába kezdem vágni a fejszét.

- Sajnálom... én nem...

- Nem...semmi baj, csak nem szeretnék róla beszélni! - vágott közbe
- Értem. - válaszoltam együtt érzően
Végülis megértem őt. Én sem nagyon szeretek a múltamról beszélni. Az más, hogy Luke-nak elmondtam, mert úgy éreztem, ez az a pont, amikor muszáj kiadnom magamból. És mert megbízom benne.
Még kis ideig némán ültünk mert senki sem tudott semmi értelmeset kinyögni. Mikor már kezdtem kicsit unni magam, Calum felpattant.
- Megyek megnézem a papírokat! - azzal el is tűnt
Másfél perc után egy mappával a kezében tért vissza.
- Akkor szerintem mehetünk! - tette vállra a táskáját és a mappát a hóna alá csapta. Mindannyian feltápászkodtunk s elköszöntünk Evelyntől jobbulást kívánva. Calumtől egy ölelést is kapott. Aztán mindenki örömére kiléptünk a kórházból. Mivel tudtuk, hogy Luke és Cal fog elöl ülni, ezért előre leszegeztük Dorothy-val, hogy egyikőnk sem ül középre. Szegény Mikey-nak esélye sem volt tiltakozni. Így hát elindultunk. Eredetileg úgy volt, hogy Calum szülei viszik haza őt, de a munkájuk miatt tudtak érte menni.
- Neked elmondta a csaj, hogy mi történt? - fordította egy pillanatra Luke Calum felé a fejét
- Mármint a kezével? - kérdezte Cal
- Igen. - bólintott Luke
- Hát igen...el...de megkért, hogy ne mondjam el senkinek.
- Ugyan már Calum! Úgysem találkoztok többet, hacsak nem beszéltetek meg valami közös programot. - mosolygott fülig érő szájjal Mikey
- Nem, nem beszéltünk meg semmit. De megígértem!
- De úgysem tudná meg! - folytatta Luke
- Naaaa Caluuuum... - hajolt a füléhez Michael és nyávogott a bele
- Nem!- jelentette ki határozottan
Elég elszántnak tűnt a kijelentése, de egy kis nyaggatás után végül belekezdett:
- Az apja miatt került kórházba. Épp veszekedett az anyjával - mármint az apja az anyjával -, ráadásul elég hangosan, mikor Evelyn hazaérkezett. Köszönt, de nem igazán törődtek vele. Az anyja azért nem, mert egy hang sem jött ki a torkán, az apja pedig azért nem, mert éppen el volt foglalva Ev anyjának sértegetésével és szorongatásával. Evelyn nem bírta tovább, és beviharzott a szobájába. Mikor azt hitte az apja, hogy ő -vagyis Evelyn- nem látja, megpofozta az anyját. Ev kirohant hozzájuk és könnyes szemekkel elkezdett kiabálni az apjával, hogy hagyja békén az anyját. Erre az apja erőből meglökte és ő az üvegasztalra esett. Az pedig darabokra tört.
- És hogy jutott be a kórházba? - kérdezte Dorothy
- Miután Evelyn elesett, az apja elviharzott. Az anyja odaszaladt hozzá, kiszedte a szilánkot a lányból és kocsival bevitte a kórházba.
- Ez durva! - jegyezte meg Michael
- Az. - értett vele egyet Luke
Akaratom ellenére legördült legördült egy könnycsepp az arcomról. Fogalmam sincs miért sírtam. Talán megrázott az, ami Evelyn-nel történt. Megpróbáltam gyorsan letörölni a könnyceppet az arcomról, mielőtt valaki meglátná, de nem sikerült.
- Mi a baj Vivian? Miért sírsz?  - fordult felém Mikey
Aztán mindenki.
- Ja semmi, csak belement valami a szemembe... - adtam be ezt a sablonszöveget
Megérkezünk. Az ajtón beérve Mali fogadott minket.
- Sziasztok! - üdvözölt minket, majd közelebb lépett Calum-höz és megölelte
- Hali!
- Gyertek, üljetek le. Most értem én is haza. - szólt újra  Mali
- Köszi, de mennünk kell! - mondta Luke
- Kössz, hogy hazahoztatok! - pacsizott le Luke-kal és Michael-lel Calum
- Nincs mit. - mosolygott Hemmo  - Sziasztok!
- Sziasztok!- köszöntek el ők is
Kiléptünk az ajtón. Egy kis kocsikázás után meg is érkeztünk.
- Basszus! - kiáltottam fel hangosan mikor a autóajtóra pillantottam miután azt becsuktam
Ekkor szembesültem azzal, hogy odazártam az ujjam a kocsihoz. Gyorsan kinyitottam az ajtót és kikaptam az ujjam.
- Mi az? - szaladt mellém Dorothy
Rápillantottam az ujjamra, ami lila volt a köröm felületén. Dorothy is odanézett.
- Jézusom Vivian! - kapott a szája elé - Ezt hogy csináltad?
- Odazártam az ujjam a kocsiajtóhoz. - elkezdtem rázni a kezemet, hátha enyhül a fájdalom
- Mi történt? - kérdezte Michael
- Vivian odazárta az ujját a kocsiajtóhoz. - a fiúk erre nevetésben törtek ki
Én közben már az ajtónál jártam, és megpróbáltam kinyitni azt.
- Nagyon vicces! - fintorogtam
- Ne rázd, mert csak rosszabb lesz! - kiáltott utánam Othy
Amint beléptem az ajtón, a fürdőszobába rohantam. Elvettem egy törölközőt és a hűtőhöz siettem. Pár jégkockát kivettem a mélyhűtőből és bebugyoláltam a törölközőbe. Aztán óvatosan a belilult ujjamhoz szorítottam.
- Nagyon fáj? - kérdezte Luke mosolyogva
Mindhármójuknak a válla rázkódott a visszafojtott nevetéstől.
- Szerinted? - kérdeztem felháborodottan
Mert hát azért nekik sem esne jól, ha én röhögnék rajtuk!
- Ne haragudj, de néha olyan szerencsétlen vagy! - állapította meg barátnőm
Egy gúnyos  fintorral díjaztam megállapítását.
- Na, jobb már? - kérdezte Mikey
- Nem, nem jobb! Lüktet és nagyon fáj!
- Továbbra is jegeld, és holnapra jobb lesz! - magyarázta Luke
- Köszi!
- Nincs mit!
- Na akkor asszem' mennünk kellene. - nézett Luke-ra Michael
- Oké!
- Maradjak, vagy megleszel? - kérdezte aggodalmasan Dorothy
- Menj csak! El leszek!
- Biztos?
- Biztos.
- Rendben. Szia! - ölelt meg
- Szia! - öleltem vissza
Miután elmentek a srácok, nagyon elkezdtem unatkozni. Nagyszüleimet már nem akartam zavarni, mert valószínű, hogy már lepihentek. Felmentem a szobámba és felkészültem a holnapi napra. Miután ezt befejeztem, felmentem kicsit Twitterre. Volt egy pár értesítésem, és páran be is követtek. Este 8 óráig  a Twitteren lógtam. Ekkor már elég éhes voltam. Már ilyen későn nem akartam olyan sokat enni, ezért csak egy kis kekszet ettem és tejet ittam hozzá. Megfürödtem és felvettem a pizsamámat. Bekapcsoltam a TV-t. Nem tudom meddig nézhettem, de valószínűleg elég sokáig, mert annyira álmos lettem, hogy nem is érkeztem kikapcsolni a TV-t, már el is aludtam.