Chapter five

Hali! Itt az új rész! 

Köszönöm, hogy olvastok, de jól esne, ha valami megjegyzést is fűznétek hozzá. Nagyon örülnék neki. Viszont az is meglehet, hogy azért nem tudtok hozzászólni, mert nem tudtok :P Mármint, lehetséges, hogy én állítottam el valamit, ezért utána nézek majd :D 

De inkább hagylak titeket olvasni. 

xoxo 

Nagyon jó volt! Az egészet végig ugráltuk és énekeltük. Aztán következett a csók kamera. Ez annyit jelent, hogy annak a két személynek aki megjelenik a kivetítőn - legyen az két fiú vagy két lány, és ellenkező nemű - csókolóznia kell. Luke és én a kivetítőt bámultuk. Hirtelen megállt a kamera. A kivetítőn Luke arca és az enyém volt felfedezhető. A szívem majd' megállt. Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Kicsit lassan - és én legalábbis félénken - közeledtünk egymáshoz. Luke kezével megérintette az arcomat és szép lassan megcsókolt. Rövid volt, de mit ne mondjak, nagyon élveztem! A csókra mindenki ujjongásban és tapsolásban tört ki. A kivetítő végre nem minket, hanem a bandát mutatta. Itt lett volna vége a koncertnek, de a közönség még egy dal erejéig visszatapsolta őket. Elénekelték az American Idiot c. dalukat. Végül távoztak a színpadról. Az autogramm-osztás következett. Itt sajnos már nem volt szerencsénk. Szinte a sor legvégén álltunk. Kb. háromnegyed órán keresztül vártunk. Azt hittem soha nem fogy el az előttünk álló sor. De megtörtént. Mikor odaléptem Billyhez, az énekeshez, elvigyorodott. Adott aáírást és csináltunk képet. Luke és ő beszélgettek még egy kicsit. Megköszöntük és távoztunk. Úgy tűnik engem vonzanak a késő esti programok, ugyanis fél tízkor indultunk haza. Eléggé sötét volt, és tudni illik, hogy rettegek a sötétben. 17 éves létemre. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit soha nem fogok kinőni. Legalábbis egyhamar biztos nem. Ezért mondhatni szorosan Luke mellett sétáétam. Végül leültünk egy kicsit a padra.
- Dorothy miért nem tudott eljönni? - szólalt végül meg
- Családi program.-mosolyogtam
- Értem. - egy kis ideig csendben maradtunk - Emlékszel...mikor mentünk be Calum-höz a kórházba? Kérdeztem, hogy hogyhogy a nagyszüleiddel élsz?
- Igen, emlékszem.
- Gondolom nem sokan tudják, és hidd el, jobb lesz ha elmondod valakinek.
- És ez a valaki te lennél? - nevettem
- Igen. - nevetett ő is
- Igazad van. Végülis Dorothyn kívül senkinek sem mondtam el. - vettem egy nagy levegőt - Szóval ez olyan 12-13 éves koromban kezdődött. Magyarországon laktunk. Anyuék egyre többet veszekedtek. Teljesen ki voltam már idegileg. Aztán apa megcsalta anyát mikor 15 voltam. Velem is folyton veszekedett. Ha edzésen  voltam akkor az volt a baja, ha otthon voltam akkor az. Végül elváltak. Apa egyetlen egyszer sem keresett minket. A gyerektartást sem fizette. Épp anyával mentünk volna valahova, mikor egy őrült a kamionjával belénk hajtott.
Elkezdtek potyogni a könnyeim. Luke gyengéden letörölte őket és gyngéden átölelt. Mellette valahogy biztonságban érzem magam.
- Nyugi - suttogta
- Anya meghalt. Borzasztó volt végignéznem. Senki sem volt mellettem. Egyedül voltam. De anya csodálatos nő volt. A légynek sem tudott volna ártani. Nem értem miért pont ő. Mért nem az a mocskos disznó apám?? A temetésén sem sokan voltak. Csak pár barát... Sajnálom, nem akartam sírni csak... - nem hagyta hogy befejezzem
- Ne hülyéskedj! - mondta megnyugtatóan
- Aztán mivel apámat nem érdekeltem, muszáj voltam ide, a nagyszüleimhez költöznöm. Az már egy másik történet, hogy nagyiék hogy kerültek Magyarországtól ennyire távol! - mosolyogtam halványan
Luke bólintott egy mosoly kíséretében. Elfordultam, így jobban Luke karjai közé tudtam kerülni. Percekig így is maradtunk. Azt hiszem örökké így tudnék maradni.
- Köszi, hogy meghallgattál!
- Köszönöm, hogy megbíztál bennem, és elmondtad!
- De szerintem mennem kéne.
- Elkísérlek! - állt fel
- Rendben. - tettem ugyanígy
Mivel a park közel volt a házunkhoz, hamar hazaértünk. Előszedtem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
- Köszi, hogy hazakísértél - mosolyogtam
- Szívesen! És köszönöm, hogy elmehettem veled a koncertre. Egy élmény volt! - túrt bele a hajába
- Nincs mit! Örülök, hogy elmehettem veled!
Körülbelül  egy fél percig szótlanul álltunk, majd búcsúzásképp megöleltük egymást.
- Én megyek. Jó éjt!
- Köszi, neked is!
Megfordultam és bementem a házba. Felmentem a szobámba, magamhoz vettem a pizsamámat, majd lementem a földszintre és megfürödtem. Megmostam, aztán megszárítottam a hajam, majd befontam. Felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom...


***



Reggel forgolódtam az ágyamban és már nem tudtam visszaaludni, ezért kinyitottam a szemem és megpillantottam az órát: 9.40 volt. Úristen! Én nem szoktam eddig aludni! És elfelejtettem, hogy 10-kor megyünk a kórházba, mert hazaengedik Calum-öt. Gyorsan felpattantam és kiválasztottam egy szettet. Kiengedtem a hajam és átfésültem. Göndör volt mert este befontam és megmaradtak a göndör tincsek. Fogat mostam és lementem. Csengettek. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
- Szia Do! - köszöntöttem barátnőmet
- Szia Viv!
- Gyere be!
Dorothy beljebb lépett, és a kanapéhoz sétált, majd helyet foglalt. Öntöttem magunknak narancslevet.
- Naaa? - magasodott el hangja
Értetlenül néztem rá.
- Jajj Vivian! - forgatta szemeit - Mi volt a koncerten?
- Ja! Hát...mikor beértünk a helyszínre olyan középtájt állhattunk. Nagyon jó volt! Aztán volt egy csókkamera. Tudod mi az, ugye?
- Aha! - bólogatott hevesen
- És hát... az rám és Luke-ra tévedt - itt Dorothy felsikított
- Aztán? - ujjongott
- Aztán megcsókoltuk egymást. Visszatapsoltuk a bandát utána pedig az autogramm osztáson szinte utolsók voltunk. Mikor odaléptem az asztalhoz szinte minden tag sunyin mosolygott és aláírta a lapot. Végül csináltunk egy képet és elmentünk. - mosolyogtam büszkén. Dorothynak nem mondtam el, ami ez után történt.
Barátnőm halkan elkezdett kuncogni és sejtelmesen  vigyorgott
- Mi az?
- Őszintén Vivian... én tudom mi történt azon a koncerten. - kuncogott tovább
- Mi? Honnan?
- Benne voltatok a Híradóban, a rövid hírekben. - ha nem lett volna csukva a szám, tuti leesik az állam
- Mi van?
- Jól hallottad!
- A csók is?
- A csók is.
Már nem tudtam mit mondani. Most az egész ország látta, hogy én Luke-kal csókolózok?
- Na de lassan mennünk kellene!
- Igaz. - pattantam fel. Belecsúsztattam a telefonom a zsebembe és elindultunk. Luke visz be minket Calum-ért, ezért hozzájuk mentünk.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Dorothyval.
Ashton és Michael nagyon kuncogott valamin.
- Hali! - köszöntek nagy nehezen
- Nem tudom mi ennyire vicces. Már reggel óta röhögnek valamin. - jött ki Luke a kocsikulccsal a kezében. Ezen én is elkezdtem kuncogni Othyval.
- Ne már! Ti is kezditek?
- Luke, én azt hiszem, tudom min röhögnek!
- És megtudhatnám mi ennyire szórakoztató?
- Az a helyzet, hogy látták, ahogy mi... szóval hogy csókolóztunk. Benne volt a hírekben.
- Tényleg? - zavarba jött és dörzsölgetni kezdte a halántékát
Dorothy kimentett minket ebből a kínos helyzetből.
- De ha még ma látni szeretnénk Calumöt, akkor el kéne indulni! - mondta
Beültünk az autóba. Luke elfordította a kulcsot, és beindult a motor. Elindultunk.

Nem rész :c

Sziasztook! :)
Most nem résszel jelentkezem egyelőre, de hamarosan az is felkerül!
Szóval, azért írok most, mert csak most vettem észre, hogy átléptük a 3000 oldalmegjelenítést! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!
A másik pedig az, hogy írtam az IM-nek, hogy nagy megtiszteltetés lenne, ha beraknák a blogomat az újságba. Bíztam benne, de volt bennem egy kis félelem is, mert mostanában nem láttam benne blogokat, és nem voltam benne biztos, hogy beteszik az enyémet. De nagyon nagy szerencsémre így lett, és ennek nagyon örülök! (A suliban akkora fangirlinget kaptam, hogy az osztálytársam azóta teljesen hülyének néz. xd)  Remélem ezzel kaptam pár új olvasót! Őket sok szeretettel köszöntöm! ♥
Bízom benne, hogy nem okozok senkinek sem csalódást! :)
Xoxo