A hétköznapok ugyanúgy teltek, mint a hét elején: suli, tanulás, és Cal meglátogatása. Kicsit furdal még, hogy Calum kórházban van, de majd meggyógyul és jobb lesz a keze, mint új korában! Na jó, ez kicsit gyerekes, de mindegy!
Nagy nehezen szert tettem 2 Green Day koncertjegyre remélve, hogy majd Dorothy - annak ellenére, hogy nem nagyon bírja őket - eljön velem. Egyedül azért mégsem fogok koncertekre járni! De sajnos barátnőmnek közbe jött valami. Mégpedig az anyukája a koncert időpontjára szervezte a családlátogatás, amin Othynak feltétlenül részt kell vennie . Tehát vele nem fogok tudni elmenni. Találnom kéne valakit! De kit? Mintha úgy emlékeztem volna, hogy vagy Luke vagy Ashton nagy Green Day-fan. Ashre tippeltem, ezért átöltöztem a pizsamámból, megcsináltam a hajam, és elindultam Ahtonhoz. Gyalog mentem, de egy negyed óra alatt ott voltam. Mikor odaértem bekopogtam, és Ashton anyukája nyitott ajtót.
- Jó napot! - üdvözöltem
- Szia Vivian! Mi járatban? - mosolygott
- Ashtont keresem. Itthon van?
- Igen! A szobájában van! Menj csak fel nyugodtan!
- Rendben, köszönöm.
Ashtonéknak elég nagy házuk van. Felmentem a szobájába és mikor kopogni akartam, furcsa hangokat hallottam az ajtó mögül. Nem tudtam mi lehetett az. Összeszedtem magam és bekopogtam.
- Ki az? - kiáltott Ash
- Én vagyok az, Vivian!
Kinyitotta az ajtót, és kidugta a fejét az ajtón. Ha jól láttam nincs rajta póló...Talán tényleg rosszkor jöttem.
- Szia! Bocsi, nem szeretnék zavarni, csak azt az szeretném megkérdezni, hogy...hogy szereted a Green Dayt? - böktem ki
- Ömm...nem igazán! Vagyis igen, de Luke sokkal jobban mint én. Miért?
- Csak mert van két jegyem a koncertre, és nem tudtam pontosan, hogy te vagy Luke szereted-e jobban.
- Értem. Hát Luke szereti. - vigyorgott
- Akkor jó. Akkor nem zavarok tovább. Szia!
- Szia!
Megfordultam és lementem a lépcsőn. Anne-t már nem találtam, ezért tőle nem köszöntem el. Kicsit ciki, hogy "házról-házra" járkálok, hogy valaki eljöjjön velem a koncertre, de egyedül nem megyek, az tuti. Útban Luke felé azon gondolkodtam, hogy mennyire kínos volt ott állni Ashton előtt, miközben rajta egy textil sincs. Meg hogy megzavartam amint valakivel...éppen...értitek. És az a valaki nagy bizonyossággal Ellie. A nagy gondolkozásban észre sem vettem, hogy már elhagytam Luke házát. Megfordultam és visszasétáltam a házhoz. Kopogtam.
- Szia Vivian! Hát te? - csodálkozott
- Szia! Talán nem örülsz nekem? - tettem csípőre a kezem
- Dehogynem! - mosolygott - Gyere be!
- Köszi!
Beléptem az ajtón és leültem a nappaliba. Luke elkezdett nevetni.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem
- Semmi csak...eszembe jutott mit mondott Ashton. - vigyorgott tovább
- És mit mondott?
- Hát azt, hogy ott volt nála Ellie, és éppen...szóval érted...és akkor jöttél te, és hát vörös fejjel álltál ott. Meg azt is mondta, hogy ha van nálam valaki, akkor küldjem el, mert jössz, és hogy ne érezd magad kényelmetlenül, ha esetleg itt is van valaki. - a végét már komolyabban mondta
- És te ezen röhögsz? - kérdeztem halvány mosollyal
- Mert?
Oldalba löktem.
- Mert ez tök ciki volt!
- De szerencsére nálam nem volt senki, ezért nem kellett kellemetlenül érezned magad!
- Hogy ez az Ashton milyen segítőkész! - nevettem
Luke ugyanígy tett.
- Na de azért jöttem, mert Ash mondta, hogy szereted a Green Dayt, nekem pedig van egy fölös jegyem...és mivel Dorothy nem tud velem eljönni, arra gondoltam...hogy akár mehetnénk ketten - mondtam a földet pásztázva
- Nem mondod komolyan?
- Mit?
- Szereted a Green Dayt?
- Aha.
- Tök jó! Szívesen elmegyek!
- Király! - mosolyogtam
- Hát...ma este.
- Jaj, tényleg! Jegyeket akartam szerezni, de nem jött össze, ezért totál elfelejtettem.
- De most el tudsz jönni!
- Köszi! Jó lesz, ha eléd megyek, és együtt megyünk?
- Persze!
- És hánytól is lesz?
- 7-től.
- Akkor félre ott vagyok, oké?
- Rendeben!
- Köszi még egyszer!
- Te is segítettél nekem. Most rajtam a sor! Na de mennem kell! Szia!
- Szia!
Hazamentem és megpróbáltam valamivel lekötni magam, de annyira izgatott voltam a koncert miatt, hogy nem tudtam semmivel sem lekötni magam. Végül úgy döntöttem, hogy rajzolok egy kicsit. Épp befejeztem, mikor kopogott valaki.
- Tessék!
- Kész az ebéd, kicsim! - nyitott be nagyi
- Oké, mindjárt megyek!
- Rendben! - azzal elment
Elpakoltam az asztalomról és lementem. Megmostam a kezem, és segítettem megteríteni. Megebédeltünk. Aztán elmosogattam. Mint mindig, papival szombatonként meccseket nézünk. Ez most sem volt máshogy. Délután 3 óráig néztük a meccseket. Ez után felmentem a szobámba, s elkezdtem zenét hallgatni. Ránéztem az órára : 17.45. Úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Felvettem egy csőnadrágot és egy Green Day-es pólót. Elvégre koncertre megyek!
 |
| A pólóm |
A hajamat lófarokba kötöttem. Fogat mostam és feltettem egy kis sminket. Nem sokat, csak szempilla spirált, alapozót és egy kicsi szájfényt. Fogalmam sincs, miért készültem el ilyen gyorsan. Pedig nem szoktam sokáig készülődni. Unatkoztam. A tévében nem ment semmi érdekes film, Megpillantottam a gitáromat. Gondoltam eljátszok pár számot, míg várom Luke-ot. Annyira beleéltem magamat, hogy a tervezett 1-2 dalnál többet is eljátszottam. Épp tettem vissza a gitárt a tokjába mikor megfordultam és megpillantottam Luke-ot. A falnak támaszkodott és mosolygott.
- Úristen Luke! - kaptam a mellkasomra - Te mióta állsz itt?
- Csak mióta elkezdted! - mondta és mosolya nem szűnt meg
- Komolyan?
- Nem. Most jöttem. - tette zsebre a kezét - Mehetünk?
- Igen. - A zsebembe csúsztattam a telefonomat és a jegyeket. Lementünk a lépcsőn. Elköszöntem nagyszüleimtől és elindultunk.
- Ugye nem baj, hogy nem kocsival jöttem? A bátyámnak kellett és...
- Semmi baj! Jobb szeretek sétálni. - mosolyogtam
- Oké! - tett ugyanígy ő is
Szótlanul sétáltunk a koncert helyszíne felé. Beváltottuk a jegyeket és bementünk a helyszínre. Nagyon sokan álltak előttünk, de mögöttünk még többen. Szerencsénkre mi középtájt élvezzhettük a koncertet. Láttam Luke-on hogy feszült.
- Mi a baj? - kérdeztem rá
- Semmi, csak... te látsz itt fiút?
Körbenéztem. Igazán nem értettem Luke-ot. Én rajta kívül nem is egy fiút láttam.
- Luke! Nézz már körbe! - mosolyogtam
- Tényleg! Bocsi, csak hirtelen nem vettem észre őket! - dörzsölgette a tarkóját
Elkezdődött a koncert...
