Chapter eight

Hi everyone!

Itt az új rész, remélem mindenkinek tetszik! :) Jó olvasást! 

Vivien xx.

- Szia! - nyitott ajtót Luke mosolyogva
- Szia! - viszonoztam gesztusát
- Gyere be! - beengedett
Belépve az ajtón eszméletlen sírásra lettem figyelmes. És rendetlenségre.
- Ő kicsoda? - mosolyogtam a kisfiúra aki a kanapén ült és itatta az egereket
- Ő lenne a nagynéném fia, Taylor. Rám bízták míg a szüleimmel elmentek valahova, és csak holnap délben jönnek haza. Hagytak itt mindent, de én nem tudom, hogy mit csináljak vele. - vakarta meg Luke a tarkóját
- Rád bízták? Miért? - vigyorogtam
- Na, látod? Ezt nem értem én sem, hogy miért!? - nevetett ő is
Odasétáltam Taylorhoz, és felvettem.
- Hány éves?
- Kettő és fél.
- És adtál neki enni?
- Hát...én úgy tudom, hogy Anna (Luke nagynénje) adott már neki enni.
- Azért szerintem adjunk neki valamit.
Luke a hűtőhöz sétált, hogy keressen neki ennivalót.
Mikor visszajött, odaadta Taylornak, aki ugyan még szipogott egy kicsit, de nekilátott az evéshez.
- Mit adtál neki? - kérdeztem kíváncsian
- Sütit. Kérsz te is?
- Nem, köszi.
Megvonta a vállát.
- Te tudod. - majd visszasétált a konyhába, és magának is hozott egy szelet sütit. Épp, hogy beérkezett a nappaliba, megcsúszott valamin, és majdnem felesett. A kis Taylor ezen úgy elkezdett nevetni, hogy már nem a sírástól lett könnyes a szeme, hanem a nevetéstől.
Ezen én is elkezdtem kicsit kuncogni.
- Szóval kinevettek?  - mondta tettetett sértődöttséggel
Mivel nem válaszolt egyikőnk sem, Luke inkább úgy döntött, hogy leül, és megeszi a sütijét. De Taylor még ekkor sem hagyta abba a nevetést. Hemmo is elnevette magát. Annyira aranyosak voltak, hogy muszáj volt készítenem róluk egy képet.

Bevallom, ez nem a legelőnyösebb kép Luke-ról, de még itt is aranyos. 

Miket beszélsz, Vivian? Tény, hogy Luke jó pasi, de ennyi.

Készítettem még egy fényképet. Nem lett valami jó, mert amúgy is rossz a telefonom, meg kicsit el is csúszott a kép. Az utóbbit megmutattam Luke-nak. 

- Hé! Töröld ki! - nyavalygott Luke

- Nem. Olyan aranyosak vagytok! - csúszott ki a számon. 

- Ne használd ezt a szót! Én nem aranyos vagyok, hanem punk rock! 

- Oké, de akkor sem törlöm ki!

- De nem készíthetsz csak úgy fényképeket egy a szupersztárról az otthonában! 

Elnevettem magam. 

Próbált a kiskutya szemekkel meghatni, de nem sikerült neki. 

A csendet a Luke mellett ülő unokatestvére törte meg. 

- Luke! Nézhetek mesét? - kérdezte 

- Persze. - mondta Luke, majd kivette Taylor kezéből a tányért, s kivitte a konyhába.

 Bekapcsolta a készüléket, átváltott egy mesecsatornára, és letette a távkapcsolót a dohányzóasztalra. 

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Luke már a konyhából 

Felálltam, és odasétáltam a konyhapulthoz, majd leültem az egyik székre. 

- Igen. - feleltem 

A szőke fiú töltött egy pohár narancslevet, és ideadta nekem. 

- Köszönöm. 

- Nincs mit. 

Visszasétáltunk a nappaliba, és mi is leültünk a kanapéra.

Taylor Luke-ra pillantott, amit Luke is észrevett 

- Hiányzik anya. - mondta unokaöccse

- Figyelj csak, Taylor! Megfürdesz, alszol egyet, és mire felébredsz, anya már itt is lesz, rendben? - kérdezte gyengéden 

Taylor bólintott. 

- Na, akkor gyere! - pattant fel Luke, majd rám nézett - Mindjárt jövünk.

- Oké. 

15 perc múlva itt is voltak. Taylor megfürödve, pizsamában, és egy mackót szorongatva a kezében sétált a konyhába, hogy magával vigye az üvegét. De megtorpant előttem. 

- Olvasol nekem mesét? Luke szörnyű! - mondta Taylor 

Újra nevettem. 

- Igen. - mondtam barátságosan

Felmentünk az emeleten, aztán rögtön az első ajtónál jobbra. Taylor beviharzott a szobába, és gyorsan befeküdt az ágyba. Én leültem az ágy melletti székre, Luke pedig betakarta Taylort, majd leült az ágy szélére. Kezembe vettem a könyvet, ami az éjjeliszekrényen hevert és elkezdtem olvasni. A mese végére Taylor már aludt mint a bunda. Becsuktam a könyvet, és Luke-kal egymásra néztünk. Fejével biccentett az ajtó irányába. Felálltam, letettem a könyvet, lekapcsoltam a lámpát, és halkan követtem Luke-ot. 

Lementünk a nappaliba, és lehuppantunk a kanapéra. 

Luke rám pillantott.

- Köszönöm. - kezét az én kezemre tette, és megszorította

- Szívesen. 

Elmosolyodott. Lepillantott a kezére, amellyel az enyémet fogta, végül elengedte, és a távkapcsolóért nyúlt. 

- Mit nézzünk? 

- Nem tudom. 

- Van pár DVD-m. - Mielőtt válaszolhattam volna, felállt, és a TV alatti kis szekrényben kezdett el kutakodni. Egy kupaccal jött vissza. Elkezdte sorolni a lehetőségeket. 

- Nagyfiúk 2.

- AZ! - Kiáltottam fel egy picit hangosabban a kelleténél. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, mintha azzal meg tudtam volna akadályozni, hogy ne jöjjön ki hang a torkomon. 

Luke csak nevetett. 

- Rendben. - Majd újra felállt, és visszatette a többi CD-t. Amit kiválasztottam pedig betette a lejátszóba majd visszasétált és leült. 

- Nem gond, hogy ezt nézzük? 

- Dehogy. Szeretem ezt a filmet. - vont vállat

Mielőtt elindította a filmet, megkérdezte: 

- Nem vagy éhes? 

Erre a kérdésre a hasam adta meg a válasz, mikor megkordult. 

Luke szája felfelé görbült, s megjelentek a gödröcskék az arcán. Nem hazudok: eszméletlenül jól nézett ki. Felkapta  a telefont, és megrendelte a pizzát. Közben azt is elintézte, hogy ha a fél óra múlva ígért pizzát nem időben hozzák ki, nem fizet érte. 

- Te aztán tudsz üzletelni.

- Rendelni tudni kell! Van már benne gyakorlatom. - nevetett

Elindította a filmet, s csendben néztük, míg meg nem érkezett a rendelésünk. A szőkeség aztán tényleg tud rendelni! Ugyanis a futár a fél órát átlépve 15 perccel hozta ki a pizzát. 

A kanapén ülve is hallottam őket:

-  Elnézést, haver. A ház ajándéka. Jó étvágyat hozzá! - majd nem szólalt meg senki, s Luke jelent meg pizzával a kezében és hatalmas vigyorral a száján. 

- Én mondtam, hogy van gyakorlatom! 

Elismerően bólintottam.

Luke felnyitotta a doboz tetejét, engem pedig megcsapott a bacon és a sajt illata. Összefutott a nyál a számban. A mellettem ülő fiú kivett egy darabot, majd intett, hogy vegyek én is. 

Javában néztük a filmet, és ettük a baconös finomságot, mikor Luke kijelentette, hogy elmegy a mosdóba. 

- Booo! - ujjait hirtelen a bordáim között találtam. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam: sírjak, vagy öljem meg. Bár nem fájt egyáltalán, de rendesen megijedtem. 

- Az istenit, Luke! - fordultam hátra 

- Csak nem megijedtél? - villantott egy gödröcskés mosolyt

- Ezt megkeserülöd Hemmings!

- Igazán? - megvártam még hátat fordít és elindul

Felpattantam a kanapéra, és ráugrottam a hátára. Nyilván nem számított rá, de a jó reflexeinek hála elkapta a lábam, és így nem estünk el. Nevetésben törtünk ki. Egészen addig vihogtunk, míg Luke el nem veszítette az egyensúlyát, és a földre nem estünk. Szerencsére nem egymásra, és nem nagyot. 

A nevetés viszont még mindig nem fagyott le az arcunkról.

- Szerintem Taylor fel fog ébredni. - mosolyogtam

- Akkor talán nem kéne hangoskodnod! - tett ugyanúgy Luke

- Rendben van Hemmings, ezt megjegyeztem! - Fenyegetőztem. Persze  ő nem ijedt meg. 

Nem szólt semmit. Helyette inkább rám villantotta elbűvölő mosolyát. Ekkor vettem észre, hogy még mindig a földön fekszünk. Lassan abbahagytuk a nevetgélést. Nem tudom pontosan megmondani, hogy Luke arca közeledett az enyémhez, vagy fordítva. De azt tudtam, hogy szívesen megkóstolnám újra rózsaszín, puha, telt ajkait. Szemével ő is az enyémeket fürkészte.

Mi bajod van? Megkóstolni? Magadnál vagy?

Milliméterek  kérdése volt, hogy ajkaink találkoznak-e, vagy sem. Végül nem történt semmi.

- Nem nézzük a filmet? - nem vártam meg a válaszát

Leültem a kanapéra. Ő is így tett. 

Az este többi része homályos. Küszködtem az ébren maradással, de a szemem végül lecsukódott.