Chapter fourteen

Körülbelül egy óráig biztos bohóckodtunk a vízben, mikor elkezdtem kissé fázni. Luke a hátára vett és kijöttünk a vízből. Letett, majd leültünk a pokrócra. Ez hamar átvizesedett.
- Menjünk sétálni? Legalább akkor megszáradunk. - vetette fel Luke
- Mehetünk.
Felkaptam a cipőmet, addig Luke összehajtotta a pokrócot, és betette a kocsiba. Lezárta, felvette ő is a cipőjét, majd elindultunk.
- Ahhoz képest elég jó úszó vagy.
- Ezt te sem gondoltad komolyan!
- De hey! Nem fulladtál meg. Ez már jó.
- Az lett volna még csak jó. - nevettem
- Nekem nem annyira. - mondta, majd elfordította a fejét
Lepillantottam, mert egy kicsit azt hiszem elpirultam. Megfogtam a kezét s összekulcsoltam az ujjainkat.
Felnézett, majd elmosolyodott.
- Lassan indulnunk kéne vissza, mert nem érünk oda. - szólalt meg pár perc után
- Hova?
- Nem árulom el.
- De miért?
- Mert meglepetés, és ha elmondom, akkor már nem lesz az.
Tehát megfordultunk, és visszasétáltunk a kocsihoz. Beültünk, és már indultunk is.
- A fiúk mit csinálnak?
- Hát, Ashton Ellie-nél van, Calum szerintem otthon döglik, Michael pedig vagy Dorothy-val van, vagy átment Hoodhoz és FIFA-znak.
- Ashton és Ellie ennyire komoly?
- Ne tudd meg! Ash egész nap arról beszél, hogy El ennyire tökéletes, El annyira kedves!
- Ez annyira cukii tőle! - áradoztam
- Persze, csak ha egy nap harmadjára hallod, az már nem annyira. - nevetett
- Jó, ez igaz. - nevettem én is
Megérkeztünk. A nap már lemenőben volt.
- Pont időbe. - szállt ki a kocsiból Luke, majd én is
- Mihez?
- Nem mondták már neked, hogy túl kíváncsi vagy?
- Kíváncsivá teszel.
Kacsintott.
Körbenéztem, de nem ismerős a hely.
- Gyere. - megfogta a kezem, és egy szakadék felé sétáltunk
Leültünk, és ekkor rájöttem, mit akar. Naplementét fogunk nézni.
Luke a kocsi felé sétált, kivett belőle valamit, majd lehuppant mellém.
- Vedd fel. - adta ide a pulcsiját - Nem lenne jó, ha megfáznál
Belebújtam a pulóverébe, aminek elbűvölő fahéj illata volt, csakúgy, mint Luke-nak.
- Köszönöm.
Szótlanul figyeltük a csodálatos naplementét, ahogy a kék ég lilába, majd narancssárgába, s végül sötétkékbe borul.
- Ez annyira szép.
- Még nincs vége. - nézett sejtelmesen Luke
Ahogy ezt kimondta egy éles hang, majd egy nagy durranás hallatta magát: tűzijáték. Imádom a tűzijátékot!
Festői volt az ég, ahogy szebbnél szebb színekben pompázott.
- Gyönyörű. - hüledeztem
- Igen.
A szőkeségre néztem, aki nem is az eget nézte, hanem engem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
Megcsókolt. Visszacsókoltam. Csókolóztunk.
És legszívesebben letepertem volna, de nem tettem.
Tovább néztük a tűzijátékot, mikor eszembe jutott, hogy akármennyire is élvezem Luke társaságát, otthon kinyírnak, ha nem érek haza.
- Luke, uhm, mennyi az idő?
Elővette a telefonját, és megnézte az időt.
- Fél tíz.
- Ne haragudj, de mennem kellene.
- Persze, gyere.
Segített felállni, s már bent is voltunk a kocsiba.
Az úton sokat nevettünk. Nem is tudtam, hogy Luke ennyire kedves és vicces tud lenni egyszerre. Nagyon élveztem a mai napot vele.
- Köszönöm Luke, igazán jól éreztem magam. - mondtam a kapunk előtt állva
- Én is. Örülök, hogy eljöttél.
- Jó éjt, Luke.
- Neked is Vivian.
Az arcához hajoltam, és egy puszit nyomtam az arcára.
Felsétáltam a lépcsőn, és bementem a házba.
Sötét volt bent. Nem kapcsoltam villanyt, nehogy felébresszem nagyszüleimet.
- Pontos a kölyök. - hallottam egy ismerős hangot
Rettenetesen megijedtem, ezért a kapcsoló felé nyúltam, és felpöccintettem.
- Jesszusom, nagyapa! Megijesztettél!
- Ne haragudj. Milyen volt?
- Jó. - nem volt kedvem beszélni vele ezért felmentem a szobámba
Megfürödtem s bebújtam az ágyba. Hamar elnyomott az álom.