Chapter thirteen

Ez a rész kicsit hosszúra sikerült, úgyhogy ketté szedtem, és egyelőre csak ezt a részt tettem fel.
Jó olvasást! :) 

Vivien xx.

A közösségi oldalak nagy bűvöletében észre sem vettem, hogy nagyi bejött a szobámba. Leült az ágy szélére.
- Mit csináljak vacsorára? - mintha nem tudná, hogy akármit főz, én azt megeszem
- Teljesen mindegy.
- Akkor fasírt jó lesz sült krumplival?
- Tökéletes.
Bólintott.
- Mit csinálsz?
- Felé fordítottam a laptopomat és elé tárult a Twitter elragadó világa. Épp egy videót tettek fel a srácok, amiben - szokásukhoz híven - ökörködnek.
- Ezek azok a fiúk akikkel együtt szoktál lógni?
- Igen.
- Aranyos fiúk.
- Igen... - nem igazán tudtam mire akar kilyukadni
Felállt az ágyról, majd így szólt:
- Egy óra és kész.
- Rendben. - és kiment
Nem tudom pontosan meddig laptopozhattam, de a hasam jelzett, így lementem megnézni hogy áll a vacsora.
- Nemsokára elkészülök. De jó, hogy jössz! Megnézem nagyapádat, addig figyelnél a fasírtra?
- Mit csinál nagyapa?
- Valamit barkácsol,
- Oké.
Nagyi levette a kötényét és a garázsba ment.
A fasírtot késznek nyilvánítva kiszedtem az olajból, és a többire tettem majd elzártam a gázt. Ekkor csengettek.
Luke állt az ajtóban.
- Szia! - mosolygott
- Szia! Gyere be!
Beljebb lépett, de csak annyira, hogy ne a tornácon álljon. Kezei a háta mögött. Kérdően néztem rá.
- Azt szeretném kérdezni, hogy... eljönnél velem randizni? - majd a háta mögül elővett egy csokor virágot. Felém nyújtotta.
Elvettem tőle és mélyen beleszippantottam. Szegfű. Imádom!
- Nem muszáj most. Lehet holnap is... vagy az után is.
- Most jó.
Mosoly futott végig az arcán.
- Mit vegyek fel? - Jézusom! De hülye vagyok! Ilyet nem kérdezünk meg...
- Valami kényelmeset. Ne öltözz ki. Egy óra múlva?
Csak bólintani tudtam.
Megfordult és távozott.
Ott álltam bambán, csokorral a kezemben az ajtó előtt.
Feleszméltem és a szobámba siettem. Fent, a folyosón lévő asztalról elvettem az üres vázát, s így már csak egy abrosz díszítette, Töltöttem a vázába vizet, beletettem a virágot majd az asztalomra helyeztem.
És most jött a pánikolás. Mit vegyek fel?
"Valami kényelmeset." - emlékeztem vissza
A számomra kényelmes az a szakadt farmer oversize pulcsival. De, hát ebben nyilván nem megyek el.
Egy világoskék farmer és egy "But first coffee" feliratú felsőre esett a választásom. Átfésültem a hajam és kiengedve hagytam. Sminkelés. Annyira izgulok, hogy azt is elfelejtettem, hogy célszerűbb lett volna felöltözés előtt sminkelni. Mindegy. Amúgy sem viszem túlzásba. Alapozó, korrektor és szempillaspirál.
Lementem a konyhába, és gyorsan megettem egy fasírtot két darab sült krumplival, majd ittam. Ezek után megmostam a fogam és a kanapén ülve vártam.
Megjelent nagyi, és a konyhában sürgött-forgott tovább.
- Te miért öltöztél át? Nem jössz enni? - nyúlt a szekrénybe a tányérokért
Közben papi is megjelent.
- Hmm? - nagyi türelmetlenkedett
Felálltam, és odasétáltam hozzájuk.
- Randim lesz. - böktem ki - Luke-kal.
Elkerekedett szemmel néztek rám.
- Kicsim, ezt eddig miért nem mondtad?
- Ha nem kérdezel rá, akkor majd ha ideért Luke.
- Miért?
- Mert le fogtok égetni.
- Ez nem igaz! Ugye, Frank? - fordult nagyapámhoz
- Igaz. Csak meg kell keresnem a puskámat. - már fordult volna meg, de rákiáltottam
- Nagyapa! Látjátok, erről beszélek! - dühöngtem
- Nyugodj le, Vivian! Nem fogunk kínos helyzetbe hozni. - nyugtázott nagyi
Most papi szólalt meg:
- És ez a Luke gyerek... - de nem tudta befejezni, mert újra csengettek
Szaladtam kinyitni az ajtót.
- Szia.
- Heló.
- Akkor mi mentünk. Sziasztok! - már majdnem kint voltunk
- Ácsi, fiatalok! - szólt papi
Szegény Luke meg sem tudott szólalni. Előtte álltam, de oldalra lépett, majd előre és kezet fogott nagyapámmal.
- Jó napot!
- Szervusz, kedvesem! - üdvözölte nagymama is, ahogy férje mellé állt
Luke kezet csókolt nagymamámnak.
Csak szerintem van itt egyre melegebb?
- 10-re hozd haza!
- Rendben.
- Most már tényleg megyünk! - megragadtam Luke kezét és kivonszoltam
Nagy levegőt fújtam ki. Luke a kocsihoz vezetett és beültünk.
- Aranyosak. - mosolygott, ahogy a kormányt markolászta
- Mert alig voltunk bent öt percig. Hidd el, ha tovább maradunk még a végén nagyapám tényleg előveszi a puskáját. - remélem erre nem sértődött meg, mert nem annak szántam
Felnevetett.
- Puskával akart várni?
- Igen, csak leállítottam.
Közben kitolatott az útra és elindultunk.
Még mindig kacarászott.
- Hová megyünk? - kíváncsiskodtam
- Majd meglátod. - kacsintott
Még csak most néztem meg alaposabban. Az elmaradhatatlan fekete farmer és egy fehér "DEAD" feliratú póló.
A rádióban az egyik kedvenc bandám játszott. Luke feljebb tekerte a hangerőt, majd rám pillantott.
- Nem gond?
- Nem. Szeretem őket.
Nagyon izgultam, és furdalt a kíváncsiság, hogy hova megyünk. Az út többi része kissé kínos csendben telt.
- Megérkeztünk. - állította le a motort
A tengerpartra jöttünk.
Ekkor eszembe jutott, hogy Michael is ide jött Dorothyval.
Luke kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót.
Elmotyogtam egy köszönöm-öt, majd a csomagtartóhoz ment és kivett egy kosarat és egy pokrócot belőle.
- Piknikezünk?  - kérdeztem izgatottan
- Igen. Csináltad már?
- Még nem.
- Akkor gyere. - megfogta a kezem, s elkezdtünk sétálni
Olyan helyet kerestünk, ahol nincs senki.
- Itt jó lesz?
- Tökéletes.
Leterítette a pokrócot, majd helyet foglaltunk rajta.
- Remélem éhes vagy, mert én igen, és nagyon jó szendvicseket tudok csinálni.
- Micsoda ajánlat! Ezt nem hagyhatom ki! - gúnyolódtam
Ő csak kinyújtotta a nyelvét, akár egy ötéves.
Adott egy szendvicset, vett ki magának is, és elkezdtük enni. Tényleg finom volt.
Luke kivett még két szendvicset és két üdítőt.
- Ne szégyenlősködj. Én sokat tudok enni, ezért nem zavar ha te is sokat eszel. Hacsak nem eszed meg előlem. - nevetett
- Hát... nem olyan biztos, hogy marad neked is! - viccelődtem - De most komolyan. Én is sokat tudok enni, de maradni fog neked is.
- Akkor most már nyugodt vagyok.
- Örülök neki.
Normális esetben amúgyis lemegy két szendvics, most meg pláne. Elfogyasztottuk a szendvicseket, és megittuk az üdítőt is.
- Köszönöm.
- Ne köszönd.
Témát kerestem, de nem igazán találtam megfelelőt.
- Teljesen egyedül jöttél Magyarországról Ausztráliába? - kérdezte hirtelen
- Nem. Anyával.
- De azt mondtad, hogy a baleset után jöttél.
- Tényleg ezt mondtam? Jó nagy hülye vagyok! Anyával jöttünk ide, és itt, Sydney-ben volt a baleset.
- Értem. Ne haragudj, hogy felhoztam.
- Ha szeretnél még tudni valamit, akkor kérdezz nyugodtan, - jobbnak láttam most letisztázni, mintha nap, mint nap felhozná, és erre kellene gondolnom
- Apukád most hol van?
- Fogalmam sincs. Szerintem még Magyarországon. Eszem ágában sincs beszélni vele.
Felhúztam a térdem, és karommal körbefontam, mint Luke.
A nyugodtan fodrozódó hullámokat figyeltem.
- Szeretsz úszni?
- Nem igazán. - Most ez hogy jön ide?
- Nem baj. - mondta és hirtelen felállt
Kinyújtotta a kezét, és segített feltápászkodni, majd felkapott, és a tenger felé indult.
- Jesszus, Luke! Tegyél le! - kiáltoztam
- Háromig számolok.
- Kérlek! - ütögettem a mellkasát, de az apró kezem meg sem kottyant az izmos mellkasának
- Már túl késő! - lerúgta a cipőjét, és az enyémet is leszedte a lábamról
Hogy hogy, azt nem tudom, de sikerült.
- Egy...Kettő...HÁROM
És rohant a vízbe, majd mikor beért, elengedett.
Rettenetesen hideg volt a víz, főleg, hogy hirtelen jött. Még levegőt sem érkeztem venni, ezért gyorsan felmentem a felszínre. Eszembe jutott, hogy a szempillaspirál nem vízálló, ezért jobbnak láttam, ha letörlöm. Ekkor Luke is feljött, és a vigyort le sem lehetett törölni az arcáról.
Annyira aranyos volt vizes hajjal.
- Már kettővel jövök neked. - mondtam
- Miért is?
- Mikor Taylor-ra vigyáztunk, te megijesztettél, most pedig belerángattál a jéghideg vízbe! - sipítoztam
- Nyugi Vivian! Nem is annyira hideg a víz.
- Á, egyáltalán nem. - karba tettem a kezem és próbáltam komoly maradni, de Luke arcát látva nevetnem kellett
- De ha már itt vagyunk, úszhatnánk egyet. - már merült volna le, mikor megszólaltam
- De én... én nem tudok úszni.
- Na és? Én sem. - nevetett, mintha ez természetes lenne
Értetlenül néztem rá.
- Akkor úgy mondom, hogy lubickáljunk a vízben, és próbáljunk nem megfulladni.
- Így sem jobb. - húztam el a szám - De legyen.
Tényleg nem tudok úszni, pedig régebben jártam oktatásra, de szégyenlős voltam, és soha nem csináltam meg, amit kértek, így nem tudtam megtanulni úszni.
Nagy levegőt vettem, és lemerültem Luke után