Sziasztok! Itt az újabb rész!
Leave a comment, please!
Ja, és van valami a háttérrel és betűtípussal, nézzétek el kérlek!
Ja, és van valami a háttérrel és betűtípussal, nézzétek el kérlek!
Vivien xx
Reggel nem a telefonom csörgésére ébredtem, hanem arra, hogy majd' szétmegy a fejem. Rápillantottam Dorothy-ra, aki még aludt. Lementem a konyhába, megkerestem a nagy dobozt, amiben a gyógyszerek vannak, és bevettem egy Algopirint. Nem sokkal később barátnőm jött le kómás fejjel.
- Jó reggelt!
- Neked is!
- Neked is kell egy? - utaltam a gyógyszerre
Általában nem szedek gyógyszert, de a fejfájást és a torokfájást egyáltalán nem bírom, ezt fordulok ehhez az orvossághoz.
- Azt hiszem kibírom. - mondta
-Rendben. Csinálok reggelit, Jó lesz a pirítós?
- Igen. Addig felöltözök. - jelentette ki, majd el is tűnt
Mire Dorothy visszajött, már kész lettem pár kenyérrel.
Elővettem a vajat, a mézet és a lekvárt, s odavittem az asztalhoz. Öntöttem két pohár tejet, és társítottam az előbb említettekhez.
- Én is felöltözök, addig egyél. - mondtam és Othy bólintott
5 perc múlva a konyhában is voltam.
- Nem ettél? - kérdeztem
- Megvártalak. - mosolygott ami engem is erre késztetett
Leültem én is az asztalhoz, és elfogyasztottuk a reggelit.
- Köszi Vivian! - hálálkodott a mellettem álló lány
- Nincs mit.
Ez után rendbe tettük a szobát.
- És most mit csináljunk? - kérdezte Dorothy
- Fogalmam sincs. - nevettem
- Elmehetnénk vásárolni! - ajánlkozott
- Igaz.
- Hazaszaladok, aztán mehetünk.
-Oké.
Dorothy összepakolta a cuccait majd távozott.
Én addig megfésülködtem, és erős copfba fogtam a hajam. Magamhoz vettem egy keveset a megtakarított pénzemből. Nem tervezek sokat vásárolni, de pár új cucc elférne a szekrényemben. A telefonomat a hátsó zsebembe csúsztattam. Szegény telefon. Kész csoda, hogy még bírja. Bár sikerült összegyűjtenem egy újra a pénzt, de még nem jutottam el odáig, hogy megvegyem. Míg ezen gondolkodtam, megérkezett Othy. Bezárkoltam és elindultunk.
- Egyébként hova menjünk? - kérdezte nevetve
-Passz. - tettem csípőre a kezem és megálltam egy kicsit - Pláza?
-Legyen. Aztán bemehetnénk egy kávézóba vagy egy pékségbe és megebédelhetnénk.
- Jó ötlet! - támogattam
Gyalog mentünk a plázába.
- Szerinted 3-ra otthon leszünk? - kérdezte Othy egy feliratos pólót nézegetve
- Remélem.
- Én is. - bólogatott - Szerinted ez jó rám?
- Szerintem igen, de ha nem próbálod meg, akkor nem tudhatod.
Válaszul fintorgott egyet, és a próbafülke felé vette az irányt.
- Nem jössz? - kérdezte
- Itt leszek. Ha kész vagy szólj, és megnézem.
- Jó. - és elment
Én a farmerekhez mentem, és kinéztem egy világoskéket. Épp mentem volna Dorothy-hoz, mikor vörös fejjel kilépett a fülkéből.
- Mi az? - nevettem
- Látod azt a srácot? - mutatott egy magas, barna hajú fiú felé, aki az ingeket nézegette
- Igen. Mi van vele? - értetlenkedtem
- Ugyanabba a fülkébe akart bejönni amelyikbe én voltam...
- Te meg melltartóban, mi?
- Psszt! Igen.
- Ez is csak te lehetsz Dorothy! - vihogtam tovább
Ekkor vettem észre, hogy rajta van a póló
- Fordulj. - utasítottam
Megfordult, és igazán jól állt neki.
- Na, mit gondolsz? - kérdezte széttárt karokkal
- Szerintem vedd meg. Jól áll.
Hálásan bólintott, majd visszament a fülkébe. Ezúttal én is mentem vele, nehogy az előbbi incidens újra megtörténjen.
Dorothy kijött a fülkéből, és helyet cseréltünk.
- De maradj itt! - kukkantottam ki
- Rendben. - fonta össze karját a mellkasa előtt
Igazából azt hittem, hogy el fog menni, mert mindig szívatjuk egymást, de nem tette.
A függöny alatt láttam az elnyűtt fekete Converse tornacipőjét. Viszont egy másik párt is felfedeztem. Megnéztem magam a fülkében lévő tükörben, és nem találtam annyira rémesnek. Visszavettem az eredeti farmerom, amit próbáltam pedig a kezemre akasztottam.
- Kivel beszélgettél? - kérdeztem
- A sráccal, aki benyitott.
- És?
-El akart hívni randizni. De nemet mondtam.
-Miért? Rendes srácnak tűnik.
- Michaelre várok. - mondta hirtelen
Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Dorothy vállat vont.
- Vagy el kellett volna mennem a randira? Akkor Michael féltékeny lett volna, és mindent megtett volna, hogy meghódítson. De mi van, ha annyira féltékeny lett volna, hogy szét verte volna a srácot?
- Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek, hogy összekaparjalak a földről. - nevettem kicsit - De honnan gondolod, hogy tetszel Michaelnek?
Félre nézett.
- Nem tudom. Ha jól vettem a jeleit, flörtölt velem.
A fülemig ért a szám.
- Akkor meg? Hagyd azt a srácot a fenébe!
- Szerinted bejövök neki?
- Ha nem veszi észre, mekkora egy főnyeremény vagy, akkor pukkadjon meg.
- Köszönöm. - mosolygott hálásan Dorothy
Még szét néztünk pár üzletben, majd a hasunk vad korgása jelezte, hogy ideje ennünk valamit. Egy kávézóban egy-egy karamellás brownie és kakaós csiga után végeztünk is.
Dorothy hazavitte a cuccait, majd átjött hozzám.
A kanapén feküdt s a plafont bámulta.
- Nagyon unatkozok! - nyögött fel
Ekkor megcsörrent a telefonom. Nagyi hívott. Intettem Dorothynak, hogy mindjárt jövök és bementem a konyhába.
- Szia nagyi!
-Szia drágám. Minden rendben?
- Persze. Hogy vagytok?
- Jól, és már holnap délben otthon leszünk.
- Rendben.
- Csak ennyit akartam. Vigyázz addig magadra! És ne vigyél fel fiúkat!
- Nagyi! Tudod, hogy nem csinálok ilyeneket!
- Igen, tudom. Jó legyél. Szia.
- Szia.
Ez a nagyi csúcs! Mintha akarna valaki elem hemperegni.
Visszamentem a nappaliba.
- Ki volt az? - kérdezte rám pillantva
- Nagymama.
- Ja. Tényleg, milyen telefont akarsz venni? - Dorothy gyorsan tud témát váltani
- IPhone-t.
- És mikor?
- Minél hamarabb. - nevettem - Ez nem sokáig fogja még bírni.
Most Othynak jelzett a telefonja. SMS-t kapott.
- Michael azt mondta, hogy ha van kedvünk, menjünk át. - nézett fel a telefonjából - Van kedvünk?
- Persze hogy van.
Michael és Ashton üvöltözésére léptünk be az ajtón. Ashton a földön feküdt, Michael pedig rajta, miközben Ash kezeit hátra szorítva meredt rá. Luke próbálta őket szétválasztani, de Mikey nem tágított. Ashton meg csak röhögött.
- Mi folyik itt? - kérdezte Do
- Emlékeztek, mikor Ashton odaragasztotta Mike-ot a székhez a rágóval? - nézett ránk Luke
Bólintottunk.
- Most azt bosszulja meg. - nevetett Calum
- És ez még csak most jutott eszedbe? - néztem Michaelre
- A kis mocsok elfutott. Nem volt alkalmam móresre tanítani. Akkor csaptam le rá, mikor a legkevésbé számított rá.
Kitört belőlünk a nevetés. Michael legyintett egyet, majd szorított egyet a földön fekvő fiú karján, aki méh mindig csak hahotázott.
- Michael, engedd már el! - kérlelte Luke
Mikey vonakodva engedte el Ashton karját, majd leszállt róla, és dühösen levágta agát a kanapéra Calum mellé. A göndör fiú karját simogatva állt fel és - ügyelve arra, hogy minél messzebb kerüljön a "támadójától" - leült.
Követtük őket, és egy kört kialakítva helyet foglaltunk.
- Játszunk felelsz vagy merszet? - vetette fel Calum
Mivel mindenki beleegyezett, elkezdtük. Mike kérdezett.
- Szóval - csapta össze a tenyerét - Calum. Felelsz vagy mersz?
- Merek. - jelentette ki határozottan
Michael huncut vigyorral díjazta.
- Masszírozd meg a lábam!
- Ez nem fair! Miért mindig velem basztok ki? Egy kezem van csak.
- Ha nem csinálod meg, zálogot kell adnod. - vont vállat Michael
Calum pár csúnya szó után közelebb ment Michaelhöz, levette a cipőjét és elkezdte masszírozni a lábát.
- Dorothy, felelsz, vagy mersz?
- Felelek. - gondoltam. Dorothy-nak nem szokása merni.
- Mióta vagytok legjobb barátnők Viviannel?
Othy kondolkodott kicsit, majd azt felelte:
- Mióta ideköltözött. Gyakorlatilag elsős korunk óta.
Hát igen. Az úgy történt, hogy én kint fociztam magamban az udvaron, mikor átlőttem a labdát Dorothy-ék kertjébe. Átmentem, és visszakértem a labdát. De Dorothy megkérdezte, hogy át jöhetne-e velem focizni. Persze, hogy beleegyeztem. Egy lány, aki szeret focizni, és közel lakik. Még szép! Aztán iskolába mentem. Egy osztályba kerültünk, aminek nagyon örültem, mert legalább ismertem valakit. Aztán a legjobb barátnők lettünk.
- Rendben, te jössz.
- Hmm. Ashton. Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Szűz vagy még? - mindenki egy emberként kapta a fejét Dorothy irányába
Ashton megköszörülte a torkát.
- Nem. - mondta szárazon - Vivian, felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Nyald meg Luke arcát.
Na ne!
Pír jelent meg az arcomon. Ugye most csak szívat?
-Ez ugye nem komoly? - kérdeztem idegesen
- Amennyire itt ülök.
Michael és Calum úgy nevettek, mint a kurvák akiket baszni visznek. Már bocsánat. Luke-ra pillantottam, aki magabiztosan ült, és várta, hogy tiszta nyál legyen az arca. Odsétáltam hozzá, leguggoltam és megcsináltam. Megnyaltam az arcát. A többiek még mindig idiótán röhögtek.
- Akkor...Calum, felelsz vagy mersz? - visszaültem Othy és Ash közé
- Felelek. Nincs az az Isten, hogy én még egyszer hozzányúljak valamelyikőtök lábához!
- Pedig én élveztem! - horkantott fel Michael
-Vallj be valamit. Nem kell a legnagyobb titkodat, csak valamit.
Kis gondolkodás után eszébe jutott valami, s kajá hahotázásba kezdett, majd a mellette ölő Michaelre nézett. Felállt, s hozott magának a konyhából inni. Csendben figyeltük. Ő megint Mikey-ra pillantott és megállt a kanapé mögött.
- Öregem, szerintem nem szeretnéd, hogy a másik kezed is eltörjem.
- Michael azért akadt ki annyira a rágós-ügy miatt, mert...
Michael közbevágott.
- Én szóltam! - készült felállni, de Luke lefogta
- Mert Ashton kínos helyzetbe hozta Dorthy előtt. És neki bejön Othy.
Michael egy hirtelen mozdulattal kiszabadult Luke szorításából, és elindult. Calum megijedt, ezért a kanapé másik oldalára futott. De Michael nem a fekete hajú srác felé ment, hanem be a szobájába és becsapta maga után az ajtót.
- Ezt talán nem kellett volna... - állapította meg Cal
- Tényleg nem. - tette karba kezét Luke
- Beszélek vele.- állt fel Dorothy
Meglepődtem. Dorothy eléggé szégyenlős, csakúgy, mint én. De összeszedte magát és bement a szobába. Türelmesen vártunk. Calum fel-alá járkált a nappaliban s az ujjait tördelte.
Kb. 10 perccel később Dorothy fülig érő mosollyal lépett ki a szobából. Kérdezni sem tudtam, megragadta a karomat és vonszolni kezdett.
- Gyere.
- Hová mentek? - kérdezte Ash
- Ha Michael szeretné, majd elmondja. Sietnünk kell.
És már a bejárati ajtónál jártunk. A kezemet még mindig nem engedte el. Szinte már futottunk. Kirántottam a kezem az övéből.
- Mondd már el, hogy mi van!
- Michael randizni hívott.
Visítottam egyet. Talán nem kellett volna, ugyanis egy páran biztos hülyének néztek az utcán.
- Ez most komoly? Mikor? Hol?
- Egy óra múlva.
- Hol?
- Nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése