Sziasztok!
Sajnálom, hogy már nagyon régen nem volt rész, de sajnos ma sem lesz. A gépem megadta magát, telefonról pedig számomra egyszerűen lehetetlen blogot írni.
Nem tudom mikor jön helyre a gép, de míg nem lesz jó, addig sajnos nem tudok részt feltenni.
Sajnálom! :(

Magyarázás

Hy sweeties! 

Ígértem egy afféle "megmagyarázó" részt, mert kaptam olyan visszajelzést, hogy jobb lenne a blog, ha nem lenne annyira kusza. Nem biztos, hogy az olvasóim tisztában vannak a dátumokkal, helyszínekkel, szereplőkkel és jellemeikkel. 

Köszönöm szépen az őszinteséget, próbálok javítani rajta!  

Szóval.

A történet 2013-ban játszódik, év elején.(Persze az idő múlásával ez az idő is múlik, úgyhogy nem ragadunk 2013-ban :P )  Nagy szerepet vállal benne a One Direction Take Me Home turnéja, ugyanis Louis és Niall felfedezi a 5SOS-t, megkérik, hogy legyenek a nyitózenekar. Itt indul be az ausztrál banda hírneve, s ezalatt Vivian és Luke románca bontakozik ki. 

Mindent az elképzelésem szerint írok, ezért ha itt valami elüt a valóságtól, akkor az nem azért van, mert hibásan birtoklom az információkat. 

Ausztráliában, Sydney-ben élnek, és egy művészeti iskola diákjai. 

A bandához már csatlakozott Ashton, még 2011-ben. Nincs még világhírnevük, de már felismerik őket az utcán. A banda eddig csak cover-eket töltött fel a youtube-csatornájukra, de már 2012. november 26-án feltöltötték első video klipjüket, az Out Of My Limit-et. 2013. február 22-én kerül fel a második klip, a Heartbreak Girl. (Erről még nincs szó a feltett részekben) Ez idő alatt talál majd rájuk a 1D. 

A blog viszont igazából Vivian-ről szól. 

Ő az a lány, akinek a szülei elváltak, édesapja nem keresi, édesanyja pedig  egy szörnyű autóbalesetben meghalt. Így került Vivian Ausztráliába, a nagyszüleihez. 

A fiúkkal pedig az iskolában találkozott, és ott is ismerkedtek össze.

Vivian egy kedves, segítőkész, jószívű lány, viszont ha valaki felbosszantja, nagyon ideges tud lenni. Sok mérget evett mikor a szülei még együtt voltak. 

Imádja legjobb barátnőjét, Dorothy-t. El sem tudná képzelni az életét nélküle. Mindig ott vannak egymásnak, és sülve-főve együtt vannak. Barátságukat semmi és senki nem teheti tönkre. 

Vivian és Luke kapcsolata kész zűrzavar. 

Luke-nak nagyon bejön Vivian, csak a srác fél elmondani érzéseit, mert nem szeretné elveszíteni Vivian barátságát. 

Viv nem veszi észre Luke rajongását felé. Viszont számára sem közömbös a fiú. Szerelmet nem érez iránta, de imád vele lenni és vele együtt nevetni. Megbízik benne, és nagyon örül neki, hogy ilyn barátot talált, mint Luke. 

Na és akkor azt hiszem elmagyaráztam mindent amit elárulhatok nektek. Így is úgy érzem, hogy kicsit több információt adtam ki a kelleténél. :D

Ha kérdésetek van, vagy valamit nem értetek, nyugodtan írjatok megjegyzést, vagy írjatok Wattpadon.
/ A blog a 10-12. résztől fog igazán beindulni./ 

Chapter six

Halii! Új résszel jelentkezem, és ezúttal lehet, hogy kéthetente tudok majd részt felrakni, mert rendszereztem a teendőimet, és most így jobban van időm mindenre. Gondolkozom majd egy olyan részen, ami nem számít majd egy résznek, hanem valami megmagyarázó fejezet lesz, vagy nem tudom. Ezt azért, mert kissé kusza a blog, és ez segítség  nektek, hogy megértsétek :DD
És Boldog Nőnapot Minden Nőnek!♥

Jó olvasást! :) 

Ashtont ki kellett tenni a kórház előtt, úgyhogy egy kis kitérőt tettünk. A kórház előtt két utcával elfordultunk. Itt kiszállt Ashton, és tovább már sétált. Nem tudtuk hova megy, mert nem mondta el. Megérkeztünk a kórházba. Felmentünk a már jól ismert 3. emeletre a 735-ös szobába. Calum már összepakolt és ott beszélgetett egy ismeretlen lánnyal, akinek szintén gipsz volt a kezén. 

- Sziasztok!- köszöntünk

- Sziasztok!

Mikey ránézett Calumre, akinek egyből leeset, hogy barátja mit akar. 

- Meg kell várni a zárójelentést, és csak azután mehetünk. 

- És az mennyi idő?

- Egy bő félóra. 

Ezután 5 perc kínos csend következett.

- Egyébként Evelyn vagyok. - nyújtott kezet az imént említett lány 

- Vivian. - ráztam vele kezet

Végigment mindenkin, majd visszaült az ágyra. Nekem aranyos lánynak tűnik. 

- Calum sokat mesélt rólatok! - mosolygott

- Tényleg? És miket? - kíváncsiskodott Dorothy

- Nagyon sok jó dolgot! 

- És hogy történt? - mutattam a gipszére

Evelyn ránézett. Rájötem, hogy rossz fába kezdem vágni a fejszét.

- Sajnálom... én nem...

- Nem...semmi baj, csak nem szeretnék róla beszélni! - vágott közbe
- Értem. - válaszoltam együtt érzően
Végülis megértem őt. Én sem nagyon szeretek a múltamról beszélni. Az más, hogy Luke-nak elmondtam, mert úgy éreztem, ez az a pont, amikor muszáj kiadnom magamból. És mert megbízom benne.
Még kis ideig némán ültünk mert senki sem tudott semmi értelmeset kinyögni. Mikor már kezdtem kicsit unni magam, Calum felpattant.
- Megyek megnézem a papírokat! - azzal el is tűnt
Másfél perc után egy mappával a kezében tért vissza.
- Akkor szerintem mehetünk! - tette vállra a táskáját és a mappát a hóna alá csapta. Mindannyian feltápászkodtunk s elköszöntünk Evelyntől jobbulást kívánva. Calumtől egy ölelést is kapott. Aztán mindenki örömére kiléptünk a kórházból. Mivel tudtuk, hogy Luke és Cal fog elöl ülni, ezért előre leszegeztük Dorothy-val, hogy egyikőnk sem ül középre. Szegény Mikey-nak esélye sem volt tiltakozni. Így hát elindultunk. Eredetileg úgy volt, hogy Calum szülei viszik haza őt, de a munkájuk miatt tudtak érte menni.
- Neked elmondta a csaj, hogy mi történt? - fordította egy pillanatra Luke Calum felé a fejét
- Mármint a kezével? - kérdezte Cal
- Igen. - bólintott Luke
- Hát igen...el...de megkért, hogy ne mondjam el senkinek.
- Ugyan már Calum! Úgysem találkoztok többet, hacsak nem beszéltetek meg valami közös programot. - mosolygott fülig érő szájjal Mikey
- Nem, nem beszéltünk meg semmit. De megígértem!
- De úgysem tudná meg! - folytatta Luke
- Naaaa Caluuuum... - hajolt a füléhez Michael és nyávogott a bele
- Nem!- jelentette ki határozottan
Elég elszántnak tűnt a kijelentése, de egy kis nyaggatás után végül belekezdett:
- Az apja miatt került kórházba. Épp veszekedett az anyjával - mármint az apja az anyjával -, ráadásul elég hangosan, mikor Evelyn hazaérkezett. Köszönt, de nem igazán törődtek vele. Az anyja azért nem, mert egy hang sem jött ki a torkán, az apja pedig azért nem, mert éppen el volt foglalva Ev anyjának sértegetésével és szorongatásával. Evelyn nem bírta tovább, és beviharzott a szobájába. Mikor azt hitte az apja, hogy ő -vagyis Evelyn- nem látja, megpofozta az anyját. Ev kirohant hozzájuk és könnyes szemekkel elkezdett kiabálni az apjával, hogy hagyja békén az anyját. Erre az apja erőből meglökte és ő az üvegasztalra esett. Az pedig darabokra tört.
- És hogy jutott be a kórházba? - kérdezte Dorothy
- Miután Evelyn elesett, az apja elviharzott. Az anyja odaszaladt hozzá, kiszedte a szilánkot a lányból és kocsival bevitte a kórházba.
- Ez durva! - jegyezte meg Michael
- Az. - értett vele egyet Luke
Akaratom ellenére legördült legördült egy könnycsepp az arcomról. Fogalmam sincs miért sírtam. Talán megrázott az, ami Evelyn-nel történt. Megpróbáltam gyorsan letörölni a könnyceppet az arcomról, mielőtt valaki meglátná, de nem sikerült.
- Mi a baj Vivian? Miért sírsz?  - fordult felém Mikey
Aztán mindenki.
- Ja semmi, csak belement valami a szemembe... - adtam be ezt a sablonszöveget
Megérkezünk. Az ajtón beérve Mali fogadott minket.
- Sziasztok! - üdvözölt minket, majd közelebb lépett Calum-höz és megölelte
- Hali!
- Gyertek, üljetek le. Most értem én is haza. - szólt újra  Mali
- Köszi, de mennünk kell! - mondta Luke
- Kössz, hogy hazahoztatok! - pacsizott le Luke-kal és Michael-lel Calum
- Nincs mit. - mosolygott Hemmo  - Sziasztok!
- Sziasztok!- köszöntek el ők is
Kiléptünk az ajtón. Egy kis kocsikázás után meg is érkeztünk.
- Basszus! - kiáltottam fel hangosan mikor a autóajtóra pillantottam miután azt becsuktam
Ekkor szembesültem azzal, hogy odazártam az ujjam a kocsihoz. Gyorsan kinyitottam az ajtót és kikaptam az ujjam.
- Mi az? - szaladt mellém Dorothy
Rápillantottam az ujjamra, ami lila volt a köröm felületén. Dorothy is odanézett.
- Jézusom Vivian! - kapott a szája elé - Ezt hogy csináltad?
- Odazártam az ujjam a kocsiajtóhoz. - elkezdtem rázni a kezemet, hátha enyhül a fájdalom
- Mi történt? - kérdezte Michael
- Vivian odazárta az ujját a kocsiajtóhoz. - a fiúk erre nevetésben törtek ki
Én közben már az ajtónál jártam, és megpróbáltam kinyitni azt.
- Nagyon vicces! - fintorogtam
- Ne rázd, mert csak rosszabb lesz! - kiáltott utánam Othy
Amint beléptem az ajtón, a fürdőszobába rohantam. Elvettem egy törölközőt és a hűtőhöz siettem. Pár jégkockát kivettem a mélyhűtőből és bebugyoláltam a törölközőbe. Aztán óvatosan a belilult ujjamhoz szorítottam.
- Nagyon fáj? - kérdezte Luke mosolyogva
Mindhármójuknak a válla rázkódott a visszafojtott nevetéstől.
- Szerinted? - kérdeztem felháborodottan
Mert hát azért nekik sem esne jól, ha én röhögnék rajtuk!
- Ne haragudj, de néha olyan szerencsétlen vagy! - állapította meg barátnőm
Egy gúnyos  fintorral díjaztam megállapítását.
- Na, jobb már? - kérdezte Mikey
- Nem, nem jobb! Lüktet és nagyon fáj!
- Továbbra is jegeld, és holnapra jobb lesz! - magyarázta Luke
- Köszi!
- Nincs mit!
- Na akkor asszem' mennünk kellene. - nézett Luke-ra Michael
- Oké!
- Maradjak, vagy megleszel? - kérdezte aggodalmasan Dorothy
- Menj csak! El leszek!
- Biztos?
- Biztos.
- Rendben. Szia! - ölelt meg
- Szia! - öleltem vissza
Miután elmentek a srácok, nagyon elkezdtem unatkozni. Nagyszüleimet már nem akartam zavarni, mert valószínű, hogy már lepihentek. Felmentem a szobámba és felkészültem a holnapi napra. Miután ezt befejeztem, felmentem kicsit Twitterre. Volt egy pár értesítésem, és páran be is követtek. Este 8 óráig  a Twitteren lógtam. Ekkor már elég éhes voltam. Már ilyen későn nem akartam olyan sokat enni, ezért csak egy kis kekszet ettem és tejet ittam hozzá. Megfürödtem és felvettem a pizsamámat. Bekapcsoltam a TV-t. Nem tudom meddig nézhettem, de valószínűleg elég sokáig, mert annyira álmos lettem, hogy nem is érkeztem kikapcsolni a TV-t, már el is aludtam.

Chapter five

Hali! Itt az új rész! 

Köszönöm, hogy olvastok, de jól esne, ha valami megjegyzést is fűznétek hozzá. Nagyon örülnék neki. Viszont az is meglehet, hogy azért nem tudtok hozzászólni, mert nem tudtok :P Mármint, lehetséges, hogy én állítottam el valamit, ezért utána nézek majd :D 

De inkább hagylak titeket olvasni. 

xoxo 

Nagyon jó volt! Az egészet végig ugráltuk és énekeltük. Aztán következett a csók kamera. Ez annyit jelent, hogy annak a két személynek aki megjelenik a kivetítőn - legyen az két fiú vagy két lány, és ellenkező nemű - csókolóznia kell. Luke és én a kivetítőt bámultuk. Hirtelen megállt a kamera. A kivetítőn Luke arca és az enyém volt felfedezhető. A szívem majd' megállt. Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Kicsit lassan - és én legalábbis félénken - közeledtünk egymáshoz. Luke kezével megérintette az arcomat és szép lassan megcsókolt. Rövid volt, de mit ne mondjak, nagyon élveztem! A csókra mindenki ujjongásban és tapsolásban tört ki. A kivetítő végre nem minket, hanem a bandát mutatta. Itt lett volna vége a koncertnek, de a közönség még egy dal erejéig visszatapsolta őket. Elénekelték az American Idiot c. dalukat. Végül távoztak a színpadról. Az autogramm-osztás következett. Itt sajnos már nem volt szerencsénk. Szinte a sor legvégén álltunk. Kb. háromnegyed órán keresztül vártunk. Azt hittem soha nem fogy el az előttünk álló sor. De megtörtént. Mikor odaléptem Billyhez, az énekeshez, elvigyorodott. Adott aáírást és csináltunk képet. Luke és ő beszélgettek még egy kicsit. Megköszöntük és távoztunk. Úgy tűnik engem vonzanak a késő esti programok, ugyanis fél tízkor indultunk haza. Eléggé sötét volt, és tudni illik, hogy rettegek a sötétben. 17 éves létemre. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit soha nem fogok kinőni. Legalábbis egyhamar biztos nem. Ezért mondhatni szorosan Luke mellett sétáétam. Végül leültünk egy kicsit a padra.
- Dorothy miért nem tudott eljönni? - szólalt végül meg
- Családi program.-mosolyogtam
- Értem. - egy kis ideig csendben maradtunk - Emlékszel...mikor mentünk be Calum-höz a kórházba? Kérdeztem, hogy hogyhogy a nagyszüleiddel élsz?
- Igen, emlékszem.
- Gondolom nem sokan tudják, és hidd el, jobb lesz ha elmondod valakinek.
- És ez a valaki te lennél? - nevettem
- Igen. - nevetett ő is
- Igazad van. Végülis Dorothyn kívül senkinek sem mondtam el. - vettem egy nagy levegőt - Szóval ez olyan 12-13 éves koromban kezdődött. Magyarországon laktunk. Anyuék egyre többet veszekedtek. Teljesen ki voltam már idegileg. Aztán apa megcsalta anyát mikor 15 voltam. Velem is folyton veszekedett. Ha edzésen  voltam akkor az volt a baja, ha otthon voltam akkor az. Végül elváltak. Apa egyetlen egyszer sem keresett minket. A gyerektartást sem fizette. Épp anyával mentünk volna valahova, mikor egy őrült a kamionjával belénk hajtott.
Elkezdtek potyogni a könnyeim. Luke gyengéden letörölte őket és gyngéden átölelt. Mellette valahogy biztonságban érzem magam.
- Nyugi - suttogta
- Anya meghalt. Borzasztó volt végignéznem. Senki sem volt mellettem. Egyedül voltam. De anya csodálatos nő volt. A légynek sem tudott volna ártani. Nem értem miért pont ő. Mért nem az a mocskos disznó apám?? A temetésén sem sokan voltak. Csak pár barát... Sajnálom, nem akartam sírni csak... - nem hagyta hogy befejezzem
- Ne hülyéskedj! - mondta megnyugtatóan
- Aztán mivel apámat nem érdekeltem, muszáj voltam ide, a nagyszüleimhez költöznöm. Az már egy másik történet, hogy nagyiék hogy kerültek Magyarországtól ennyire távol! - mosolyogtam halványan
Luke bólintott egy mosoly kíséretében. Elfordultam, így jobban Luke karjai közé tudtam kerülni. Percekig így is maradtunk. Azt hiszem örökké így tudnék maradni.
- Köszi, hogy meghallgattál!
- Köszönöm, hogy megbíztál bennem, és elmondtad!
- De szerintem mennem kéne.
- Elkísérlek! - állt fel
- Rendben. - tettem ugyanígy
Mivel a park közel volt a házunkhoz, hamar hazaértünk. Előszedtem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
- Köszi, hogy hazakísértél - mosolyogtam
- Szívesen! És köszönöm, hogy elmehettem veled a koncertre. Egy élmény volt! - túrt bele a hajába
- Nincs mit! Örülök, hogy elmehettem veled!
Körülbelül  egy fél percig szótlanul álltunk, majd búcsúzásképp megöleltük egymást.
- Én megyek. Jó éjt!
- Köszi, neked is!
Megfordultam és bementem a házba. Felmentem a szobámba, magamhoz vettem a pizsamámat, majd lementem a földszintre és megfürödtem. Megmostam, aztán megszárítottam a hajam, majd befontam. Felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom...


***



Reggel forgolódtam az ágyamban és már nem tudtam visszaaludni, ezért kinyitottam a szemem és megpillantottam az órát: 9.40 volt. Úristen! Én nem szoktam eddig aludni! És elfelejtettem, hogy 10-kor megyünk a kórházba, mert hazaengedik Calum-öt. Gyorsan felpattantam és kiválasztottam egy szettet. Kiengedtem a hajam és átfésültem. Göndör volt mert este befontam és megmaradtak a göndör tincsek. Fogat mostam és lementem. Csengettek. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
- Szia Do! - köszöntöttem barátnőmet
- Szia Viv!
- Gyere be!
Dorothy beljebb lépett, és a kanapéhoz sétált, majd helyet foglalt. Öntöttem magunknak narancslevet.
- Naaa? - magasodott el hangja
Értetlenül néztem rá.
- Jajj Vivian! - forgatta szemeit - Mi volt a koncerten?
- Ja! Hát...mikor beértünk a helyszínre olyan középtájt állhattunk. Nagyon jó volt! Aztán volt egy csókkamera. Tudod mi az, ugye?
- Aha! - bólogatott hevesen
- És hát... az rám és Luke-ra tévedt - itt Dorothy felsikított
- Aztán? - ujjongott
- Aztán megcsókoltuk egymást. Visszatapsoltuk a bandát utána pedig az autogramm osztáson szinte utolsók voltunk. Mikor odaléptem az asztalhoz szinte minden tag sunyin mosolygott és aláírta a lapot. Végül csináltunk egy képet és elmentünk. - mosolyogtam büszkén. Dorothynak nem mondtam el, ami ez után történt.
Barátnőm halkan elkezdett kuncogni és sejtelmesen  vigyorgott
- Mi az?
- Őszintén Vivian... én tudom mi történt azon a koncerten. - kuncogott tovább
- Mi? Honnan?
- Benne voltatok a Híradóban, a rövid hírekben. - ha nem lett volna csukva a szám, tuti leesik az állam
- Mi van?
- Jól hallottad!
- A csók is?
- A csók is.
Már nem tudtam mit mondani. Most az egész ország látta, hogy én Luke-kal csókolózok?
- Na de lassan mennünk kellene!
- Igaz. - pattantam fel. Belecsúsztattam a telefonom a zsebembe és elindultunk. Luke visz be minket Calum-ért, ezért hozzájuk mentünk.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Dorothyval.
Ashton és Michael nagyon kuncogott valamin.
- Hali! - köszöntek nagy nehezen
- Nem tudom mi ennyire vicces. Már reggel óta röhögnek valamin. - jött ki Luke a kocsikulccsal a kezében. Ezen én is elkezdtem kuncogni Othyval.
- Ne már! Ti is kezditek?
- Luke, én azt hiszem, tudom min röhögnek!
- És megtudhatnám mi ennyire szórakoztató?
- Az a helyzet, hogy látták, ahogy mi... szóval hogy csókolóztunk. Benne volt a hírekben.
- Tényleg? - zavarba jött és dörzsölgetni kezdte a halántékát
Dorothy kimentett minket ebből a kínos helyzetből.
- De ha még ma látni szeretnénk Calumöt, akkor el kéne indulni! - mondta
Beültünk az autóba. Luke elfordította a kulcsot, és beindult a motor. Elindultunk.

Nem rész :c

Sziasztook! :)
Most nem résszel jelentkezem egyelőre, de hamarosan az is felkerül!
Szóval, azért írok most, mert csak most vettem észre, hogy átléptük a 3000 oldalmegjelenítést! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!
A másik pedig az, hogy írtam az IM-nek, hogy nagy megtiszteltetés lenne, ha beraknák a blogomat az újságba. Bíztam benne, de volt bennem egy kis félelem is, mert mostanában nem láttam benne blogokat, és nem voltam benne biztos, hogy beteszik az enyémet. De nagyon nagy szerencsémre így lett, és ennek nagyon örülök! (A suliban akkora fangirlinget kaptam, hogy az osztálytársam azóta teljesen hülyének néz. xd)  Remélem ezzel kaptam pár új olvasót! Őket sok szeretettel köszöntöm! ♥
Bízom benne, hogy nem okozok senkinek sem csalódást! :)
Xoxo

Chapter four

A hétköznapok ugyanúgy teltek, mint a hét elején: suli, tanulás, és Cal meglátogatása. Kicsit furdal még, hogy Calum kórházban van, de majd meggyógyul és jobb lesz a keze, mint új korában! Na jó, ez kicsit gyerekes, de mindegy!
Nagy nehezen szert tettem 2 Green Day koncertjegyre remélve, hogy majd Dorothy - annak ellenére, hogy nem nagyon bírja őket - eljön velem. Egyedül azért mégsem fogok koncertekre járni! De sajnos barátnőmnek közbe jött valami. Mégpedig az anyukája a koncert időpontjára  szervezte a családlátogatás, amin Othynak feltétlenül részt kell vennie . Tehát vele nem fogok tudni elmenni. Találnom kéne valakit! De kit? Mintha úgy emlékeztem volna, hogy vagy Luke vagy Ashton nagy Green Day-fan. Ashre tippeltem, ezért átöltöztem a pizsamámból, megcsináltam a hajam, és elindultam Ahtonhoz. Gyalog mentem, de egy negyed óra alatt ott voltam. Mikor odaértem bekopogtam, és Ashton anyukája nyitott ajtót.
- Jó napot! - üdvözöltem
- Szia Vivian! Mi járatban? - mosolygott
- Ashtont keresem. Itthon van?
- Igen! A szobájában van! Menj csak fel nyugodtan!
- Rendben, köszönöm.
Ashtonéknak elég nagy házuk van. Felmentem a szobájába és mikor kopogni akartam, furcsa hangokat hallottam az ajtó mögül. Nem tudtam mi lehetett az. Összeszedtem magam és bekopogtam.
- Ki az? - kiáltott Ash
- Én vagyok az, Vivian!
Kinyitotta az ajtót, és kidugta a fejét az ajtón. Ha jól láttam nincs rajta póló...Talán tényleg rosszkor jöttem.
- Szia! Bocsi, nem szeretnék zavarni, csak azt az szeretném megkérdezni, hogy...hogy szereted a Green Dayt? - böktem ki
- Ömm...nem igazán! Vagyis igen, de Luke sokkal jobban mint én. Miért?
- Csak mert van két jegyem a koncertre, és nem tudtam pontosan, hogy te vagy Luke szereted-e jobban.
- Értem. Hát Luke szereti. - vigyorgott
- Akkor jó. Akkor nem zavarok tovább.  Szia!
- Szia!
Megfordultam és lementem a lépcsőn. Anne-t már nem találtam, ezért tőle nem köszöntem el. Kicsit ciki, hogy "házról-házra" járkálok, hogy valaki eljöjjön velem a koncertre, de egyedül nem megyek, az tuti. Útban Luke felé azon gondolkodtam, hogy mennyire kínos volt ott állni Ashton előtt, miközben rajta egy textil sincs. Meg hogy megzavartam amint valakivel...éppen...értitek. És az a valaki nagy bizonyossággal Ellie. A nagy gondolkozásban észre sem vettem, hogy már elhagytam Luke házát. Megfordultam és visszasétáltam a házhoz. Kopogtam.
- Szia Vivian! Hát te? - csodálkozott
- Szia! Talán nem örülsz nekem? -  tettem csípőre a kezem
- Dehogynem! - mosolygott - Gyere be!
- Köszi!
Beléptem az ajtón és leültem a nappaliba. Luke elkezdett nevetni.
 - Mi olyan vicces? - kérdeztem
- Semmi csak...eszembe jutott mit mondott Ashton. - vigyorgott tovább
- És mit mondott?
- Hát azt, hogy ott volt nála Ellie, és éppen...szóval érted...és akkor jöttél te, és hát vörös fejjel álltál ott. Meg azt is mondta, hogy ha van nálam valaki, akkor küldjem el, mert jössz, és hogy ne érezd magad kényelmetlenül, ha esetleg itt is van valaki.  - a végét már komolyabban mondta
- És te ezen röhögsz? - kérdeztem halvány mosollyal
- Mert?
Oldalba löktem.
- Mert ez tök ciki volt!
- De szerencsére nálam nem volt senki, ezért nem kellett kellemetlenül érezned magad!
- Hogy ez az Ashton milyen segítőkész!  - nevettem
Luke ugyanígy tett.
- Na de azért jöttem, mert Ash mondta, hogy szereted a Green Dayt, nekem pedig van egy fölös jegyem...és mivel Dorothy nem tud velem eljönni, arra gondoltam...hogy akár mehetnénk ketten - mondtam a földet pásztázva
- Nem mondod komolyan?
- Mit?
- Szereted a Green Dayt?
- Aha.
- Tök jó! Szívesen elmegyek!
- Király! - mosolyogtam
- Hát...ma este.
- Jaj, tényleg! Jegyeket akartam szerezni, de nem jött össze, ezért totál elfelejtettem.
- De most el tudsz jönni!
- Köszi! Jó lesz, ha eléd megyek, és együtt megyünk?
- Persze!
- És hánytól is lesz?
- 7-től.
- Akkor félre ott vagyok, oké?
- Rendeben!
- Köszi még egyszer!
- Te is segítettél nekem. Most rajtam a sor! Na de mennem kell! Szia!
- Szia!
Hazamentem és megpróbáltam valamivel lekötni magam, de annyira izgatott voltam a koncert miatt, hogy nem tudtam semmivel sem lekötni magam. Végül úgy döntöttem, hogy rajzolok egy kicsit. Épp befejeztem, mikor kopogott valaki.
- Tessék!
- Kész az ebéd, kicsim! - nyitott be nagyi
- Oké, mindjárt megyek!
- Rendben! - azzal elment
Elpakoltam az asztalomról és lementem. Megmostam a kezem, és segítettem megteríteni. Megebédeltünk. Aztán elmosogattam. Mint mindig, papival szombatonként meccseket nézünk. Ez most sem volt máshogy. Délután 3 óráig néztük a meccseket. Ez után felmentem a szobámba, s elkezdtem zenét hallgatni. Ránéztem az órára : 17.45. Úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Felvettem egy csőnadrágot és egy Green Day-es pólót. Elvégre koncertre megyek!

A pólóm 

A hajamat lófarokba kötöttem. Fogat mostam és feltettem egy kis sminket. Nem sokat, csak szempilla spirált, alapozót és egy kicsi szájfényt. Fogalmam sincs, miért készültem el ilyen gyorsan. Pedig nem szoktam sokáig készülődni. Unatkoztam. A tévében nem ment semmi érdekes film, Megpillantottam a gitáromat. Gondoltam eljátszok pár számot, míg várom Luke-ot. Annyira beleéltem magamat, hogy a tervezett 1-2 dalnál többet is eljátszottam. Épp tettem vissza a gitárt a tokjába mikor megfordultam és megpillantottam Luke-ot. A falnak támaszkodott és mosolygott. 

- Úristen Luke! - kaptam a mellkasomra - Te mióta állsz itt? 

- Csak mióta elkezdted! - mondta és mosolya nem szűnt meg

- Komolyan? 

- Nem. Most jöttem. - tette zsebre a kezét - Mehetünk? 

- Igen. - A zsebembe csúsztattam a telefonomat és a jegyeket. Lementünk a lépcsőn. Elköszöntem nagyszüleimtől és elindultunk. 

- Ugye nem baj, hogy nem kocsival jöttem? A bátyámnak kellett és...

- Semmi baj! Jobb szeretek sétálni. - mosolyogtam

- Oké! - tett ugyanígy ő is 

Szótlanul sétáltunk a koncert helyszíne felé. Beváltottuk a jegyeket és bementünk a helyszínre.  Nagyon sokan álltak előttünk, de mögöttünk még többen. Szerencsénkre mi középtájt élvezzhettük a koncertet. Láttam Luke-on hogy feszült. 

- Mi a baj? - kérdeztem rá

- Semmi, csak... te látsz itt fiút? 

Körbenéztem. Igazán nem értettem Luke-ot. Én rajta kívül nem is egy fiút láttam.

- Luke! Nézz már körbe! - mosolyogtam 

- Tényleg! Bocsi, csak hirtelen nem vettem észre őket! - dörzsölgette a tarkóját

Elkezdődött a koncert...

Köszönöm

Sziasztok!
Remélem észrevettétek, hogy a blog egy teljes design átalakításon ment keresztül. Ez a csodaszép design Keyla Cook munkája! Nagyon szépen köszönöm neki!! :) ♥