Chapter twelve

Halihó! :) 

Meghoztam a részt. Jó olvasást!

Vivien xx.

- Hé cica! - szólt az egyik

Megfordultam.
- Nincs kedved velünk tartani? - Egyre közelebb jött hozzám.
- Nem, kösz. - flegmán válaszoltam
- Na, gyere már! Ne kéresd magad!
A barna, kék szemekkel a derekamra tette a kezét. Megpróbált közelebb húzni magához, de nem mozdultam. Ő jött közelebb.
- Mondtam, hogy nem! Engedj el! - kiabáltam
Szorosabban fogott. Már fájt. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült.
- Jó lesz, megígérem!
Elegem lett. Pofon vágtam. Teljes erőmből. A hirtelen jött ütéstől elengedte a derekam, és az arcát fogta, ahol pirosan a kezem nyoma látszódott.
Azonnal elkezdtem futni. Közben hátra-hátra néztem, hogy jönnek e utánam. Annyira gyorsan futottam, hogy megállni sem tudtam mindaddig, amíg bele nem ütköztem valamibe. Pontosabban valakibe. Luke-ba. Mintha neki se mentem volna, meg sem hökkent. Annyira féltem, hogy nem tudtam mit csinálni. A nyakába ugrottam.
- Vivian!- eltolt magától - Mi történt?
Gyönyörű szemei aggodalommal voltak tele.
- Azok a srácok - alig kaptam levegőt - el akartak vinni. Vagy...vagy megerőszakolni...nem tudom. Luke, félek!
Magához húzta remegő testemet. A hátam simogatta.
- Shh. Nincs semmi baj! - duruzsolta
Lágy hangjától azonnal ellazultam. Már biztonságban vagyok.
- Menjünk haza.
Megfogta a kezem és én szó nélkül mentem mellette. A nap már javában lement. Egyre több csillag jelent meg az égen. Luke egész úton meg sem szólalt - csakúgy, mint én. Nem tudtam mit kellene mondanom.
Hazaértünk. Hozzánk. Beléptünk a kapun, és fel a lépcsőn. Az ajtó előtt hátra fordultam. Luke-kal szembe, majd elengedtem a kezét.
- Köszi, hogy elkísértél. És hogy megvigasztaltál.
- Jobban örültem volna ha nem kell. Mármint megvigasztalnom.
- Én is.
A szemembe nézett, én pedig elvesztem a tekintetében. Majd a számra pillantott. Megnyalta ajkait. Kezébe vette az arcom, a térdem pedig remegni kezdett. Centik választották el ajkainkat. Végül már nem volt köztünk semmilyen távolság. Megcsókolt. És most nem "kényszerből", hanem önakaratból. Ő. Engem. Oldalra döntöttem a fejem, és elmélyítettem a csókot.
Várjunk csak! Mit csinálok én?
Csókolózok Luke Hemmingsszel.
Kezét az arcomról lassan a derekamra csúsztatta, s tovább csókolt. Örökké tudnám ezt csinálni. De sajnos elváltak ajkaink. Nem szóltam semmit, és ő sem. Csak néztük egymást. Kényszert éreztem, hogy újra megcsókoljam - de nem tettem,
Kezdett kínossá válni. Legalábbis számomra. A legjobb megoldásnak a menekülést tartottam.
- Jó éjt, Luke! - azzal megfordultam és bementem a házba
Azt ajtónak dőlve fújtam ki egy nagy levegőt.
Az ablakhoz sétáltam, s néztem, ahogy a szőke fiú a hajába túr, majd zsebre dugott kézzel távozik.


Egész héten kerültem Luke-ot. Ő próbált velem társalogni, de én mindig leráztam. Dorothy szerint beszélnem kellene vele. De félek. Félek, hogy hétfő este csak elkapta a hév, vagy azt hitte, hogy egy csókkal lenyugtat és hogy neki nem jelentett semmit. S csak azt akarja megmondani, hogy nem gondolta komolyan a csókot. Inkább kerülöm, minthogy utána összetörje a szívem. Ugyanis beleszerettem.

Az ebédlőben ültünk. Közben Dorothyék túlestek a második randin, és megvolt az első csókja Michaeltől. Együtt vannak.
Calum, Ashton és Michael a közelgő fellépésükről beszélgettek, mikor megérkezett Luke. Pedig azt hittem, hogy a mai napot is megúszom.
- Sziasztok! - köszönt
- Szevasz! Figyelj, ideje lenne összeállítani a dallistát. - lelkesedett Calum
Ja, igen! Calum kezéről lekerült a gipsz. Az orvos azt mondta, hogy ne erőltesse. De persze Cal nem arról híres, hogy hallgat másokra. Amint leszedték a gipszét, a gitár a kezében volt. Csak arra nem gondolt, hogy attól ő még nm fogja tudni ugyanúgy mozgatni a kezét, mint azelőtt. Így még szorgalmasabb a gyógytornát illetően. Nem csak a kezeléseken igyekszik, hanem otthon is.
- Jó, persze. - ülte le Luke - Most rögtön?
10 perc alatt nagyjából készen is lettek.
Luke rám nézett.
- Délután átugrotok a próbára? - kérdezte
- Szívesen! - vágta rá Dorothy
- Ne haragudjatok, de én nem érek rá.
- Miért? - kérdezte lehangoltan Ash
- Dolgom van. - feleltem
Csend lett az asztalnál.
Luke-ot néztem. Ő is rám pillantott. Elnéztem.
Készültem felállni, megfogtam a táskám, és a hátamra dobtam.
De Luke hirtelen felpattant.
- Hagyd csak! Miattam ne menj el! - azzal a hátára kapta a táskáját és kiviharzott az étkezőből
Remek.
Utána futottam, de nem értem utol. Kiabáltam, de mintha meg sem hallotta volna.
Ezt jól elcsesztem...
Dororthy jött utánam.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom. Elhúzott.
- Nem! Úgy értem, mi dolgod van neked? Mindig elmegyünk a próbákra! Neked meg dolgod van.
És ott hagyott.
Az úton hazafelé eldöntöttem, hogy megkeresem Luke-ot, és bocsánatot kérek tőle. Eléggé csúnyán bántam vele.
Az ajtó előtt álltam, s kopogtam. Luke anyukája nyitott ajtót.
- Jó napot, Mrs. Hemmings!
- Szia Vivian!
- Luke itthon van?
- Nincs, még nem jött haza. - felelte
- Értem. Ha esetleg megjönne, megmondaná neki, hogy kerestem?
- Persze.
- Köszönöm. Viszlát!
Megfordultam és elsétáltam.
Csalódottan huppantam le a kanapéra. Természetesen semmi jó műsör nem volt a TV-ben, tehát unatkoztam.
Már próbáltam hívni Luke-ot, de a hangposta jelentkezett. Gondoltam, megpróbálom újra felhívni.
Kicsöngött. Remélem felveszi.
- Szia! - Ez az!
- Szia Luke! Merre vagy?
- Nem mindegy? Ha meglátsz úgyis elmész.
- Kérlek! Beszélni szeretnék veled!
- A parkban vagyok. - nyögte ki
- Rendben. - azzal letettem
Összekaptam magam és elindultam. Sok park van errefelé, de csak egyben lehet. Az utcájuk végén lévőbe. Siettem, mert nem szerettem volna, ha megunja a várakozást és elmegy. Megpillantottam a parkot. Zöld sövény eszi körül, a közepén egy szökőkúttal. A szökőkút körül padok. Alig voltak. CSak két kislány, akik labdáztak, és egy férfi, aki a kutyáját sétáltatta. És Luke. Ott ült az egyik padon. Könyöke a térdén, keze előre lógatva, és összekulcsolva, feje pedig lehajtva.
- Szia. - leültem mellé
Felnézett.
- Szia.
Nem tudtam hol kezdjem. Már épp nyitottam volna a szám, de Luke megelőzött.
- Miért kerülsz? Akárhányszor hozzád szólok, egy "aha" vagy egy "oké" a válaszod. Ha a közeledben vagyok, menekülsz. Miért?
- Összezavarsz, Luke!
- Én? - kerekedett el a szeme
- Igen.
- Mivel?
- Hát...azt hittem barátok vagyunk...de te megcsókoltál.
- Visszacsókoltál. Én azt hittem, hogy... nem érdekes! - legyintett
- De! Kérlek folytasd! - kezemet puha kezei közé fogta
- Figyelj! Mikor először megláttalak, tudtam, hogy más vagy mint a többi lány. Megőrülök érted! A szemedért. Az arcodért. A mosolyodért. A testedért. Érted. És megőrjít, hogy nem csókolhatlak meg, amikor akarlak. Mert te nem érzel így. Megértem. Ezt nem erőltetem. Csak szerettem volna, ha tudod. Ezért csókoltalak meg. Azt hittem megfelelő alkalom. De nem volt az.
Nem hittem a fülemnek. Luke az imént vallont szinte szerelmet.
Vártam kicsit, összeszedtem a gondolataimat.
- Ha tudnád, mennyit vártam erre! Mindig is azt hittem, hogy csak te jössz be nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy ez kölcsönös. Ezért csókoltam vissza. Csak aztán megijedtem. Azt hittem, hogy csak úgy megcsókoltál, mert azt hitted, hogy most ez következik. Vagy mert majd ettől megnyugszom. Ezért kerültelek egész héten. Féltem, hogy azért akartál velem beszélni, hogy elmondd, nem jelentett neked semmit.
- A felsőm alján foszladozó cérnákat birizgáltam. Nem mertem a szemébe nézni.
- Most viszont azért akartam beszélni veled, hogy bocsánatot kérjek. Biztos szarul esett, hogy állandóan leráztalak, és az ebédlőben is lepattintottalak. Sajnálom.
- Én is bocsánatot kérek. Az ebédlőben beszóltam - nem lett volna szabad. - Rámosolyogtam.
Azt hiszem m ost jött volna az a rész, hogy megcsókol.
Ezt a pillanatot semmi sem tudja elrontani. Kivéve a telefonom csörgése.
Dühöngve vettem fel.
- Igen?
- Vivian! Kérlek segíts! Nagy bajban vagyok! - hallottam Dorothy hagját
- Othy, mi a baj?
- Siess! - lecsapta
- Mi történt? - kérdezte Luke
- Nem tudom. Ne haragudj, de el kell mennem.  - álltam fel
- Menjek veled? - tett ugyanígy
- Nem kell, megoldom.  - nyugtattam
- Biztos?
- Persze. Szia!
Siettem, amennyire csak tudtam. Mikor odaértem bekopogtam. Igazából Do nem mondta, hogy hol van, de remélem  itthon.
Nem jött ki senki. Az ajtó nyitva colt, így bementem.
Rohantam fel a szobájába. Kopogás nélkül rontottam be.
- Mi történt? háttal állt nekem
Megfordult. Egy kék virágos ruhát tartott a kezében.
- Szerinted ehhez a fekete vagy a fehér saru megy jobban?
- Ugye nem ezért kellett eljönnöm?
- Most olyan nehéz volt a szomszédból átjönni?
- Képzeld, nem a szomszédból jövök! - hátra dőltem az ágyon - Két utcára innen.
- Olyan gyors voltál! Azt hittem otthon vagy.
- Mert azt hittem valami bajod van!
- Van is! Nem tudom melyiket vegyem fel.
- A fehéret.
- Kösz. De most miért vagy ennyire kiakadva?
- Luke-kal voltam, Othy!
- Istenem, ne haragudj! Nem tudtam!
- Mindegy, nem baj.
Leült mellém, én pedig törökülésbe helyeztem magam.
- Mesélj, mi volt?
Most már nem tudtam visszatartani a mosolygást.
- Felhívtam, hogy találkozzunk.
É elmeséltem mindent neki. - Most már még jobban sajnálom, hogy elrángattalak! - odahajolt és megölelt
- Semmi baj. Megértő volt, úgyhogy megúsztad! - nevettünk - De te miért is válogattál olyan sürgősen ruhát?
- Mert sosem tudom, hogy mit vegyek fel, ha randizni megyek. Most összeszedtem pár párosítást, így már csak azt kell eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Ennyivel előrébb jutottam.
- Hihetetlen vagy! - nevettem

Chapter eleven

Sziasztok!

Most hamarabb hoztam a részt!

Remélem tetszik!

Vivien xx.

- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondta.
Már a szobájában voltunk.
- Így nem tudom mit vegyek fel. Ha vacsorázni visz, nem mehetek csőgatyába.
- Szerinted ilyenkor tud egy órával későbbre asztalt foglalni?
- Igaz. Étterem kilőve. Segíts kérlek!
Szétnéztem a szekrényében. Legalább öt csőnadrág, három rövidnadrág, és két szoknya. Hát, szoknyában semmiféleképpen nem engedem el.
- Szoknyában nem mehetsz. Rövidnadrág szintén kilőve, mert ha sokáig maradtok, akkor fázni fogsz. Nincs más választás: csőnaci.
- Mintha anyámat hallanám! - nevetett - És a felső?
Kutakodtam kicsit, majd egy fekete spagetti pántos pólót, és egy kockás flanelt nyomtam a kezébe.
- Oké. Lefürdöm, felöltözöm, sminkelek és utána ott az idő, hogy jön értem.
Bólintottam.
- Sok sikert, barátném! - öleltem meg
- Köszönöm.
- Az enyém legyen az első beszámoló. Ja, és nem akarok még keresztanya lenni! - mondtam komolyan, de a végén elnevettem magam
- Nem aggódj, egyhamar nem leszel.
- Remélem is. Szia
- Szia.
Kilibbentem a szobájából. A nappalihoz érve megpillantottam Dorothy anyukáját. A kanapén ült és TV-t nézett.
- Viszlát, Mrs. Walker!
- Szervusz Vivian!

Pillanatok alatt már otthon ültem a konyhapult előtti széken és olvastam. Megnéztem az órát. Pár perc múlva jön Michael. Vajon hova viszi Dorothy-t? Moziba? Csak úgy sétálni? Parkba? Vidámparkba? Odasétáltam az ablakhoz. Egy picit elhúztam a függönyt, hogy ne higgyenek egy perverz kukkolónak. De talán pont most nézek így ki. Mindegy. Michaelt véltem felfedezni a járdán sétálva. Egyik keze zsebre volt dugva, a másikban pedig egy szál rózsa. Nem tudom hol talált boltot nyitva vasárnap. Haja kócosan állt, mint általában. Fekete szaggatott farmert és piros pólót viselt. Tehát biztos, hogy nem vacsorázni viszi. Gondolom. Kopogott majd nyílt is az ajtó. Bement. Gondolkoztam rajta, hogy innom kellene valamit, de amilyen peches vagyok, biztos lemaradok a távozásukról. Így maradtam. Szuggeráltam az ajtót, míg ki nem nyílt. Kiléptek rajta. Mindketten mosolyogtak. Istenem, de aranyosak! Sétálva és nevetgélve haladtak, míg már nem láttam őket.

A függönyön átszűrődő fény bántotta a szememet. Megdörzsöltem, pislogtam párat, és már nem volt annyira vészes. Rendbe szedtem magam, majd lementem a konyhába, Neki láttam egy szendvics elkészítéséhez, mikor valaki berontott az ajtón. Úgy emlékszem este bezártam. Ezek szerint nem.
- Merre vagy? - felismertem. Ez Dorothy.
- Konyha.
Amint meglátott, a nyakamba ugrott és elkezdett visítozni. Átöleltem és én is vele sikongattam.
- Na, mesélj! - kértem, miután lenyugodtunk
- Marha jó volt! Michael annyira tökéletes! - áradozott
- Hova vitt?
- A tengerpartra mentünk. Csak sétáltunk és beszélgettünk. Most kapaszkodj meg!
Hirtelen megragadtam a konyhapultot és minden figyelmemet Dorothyra összpontosítottam.
Elnevette magát.
- Megfogta a kezem. - felkiáltottam
Remélem nem jön át egyik szomszéd sem!
- Komolyan? - kérdeztem fülig érő szájjal
- Ühüm. Aztán elmentünk fagyizni. De most jön a legjobb rész! Hazakísért, és adott egy puszit az arcomra.
Az utolsó mondatot már legalább két oktávval magasabban mondta.
Becsomagoltam a szendvicsemet, majd eltettem a felesleges dolgokat az asztalról.
- Ez nagyszerű Dorothy! - mellé léptem és átkaroltam - Mondott valamit?
- Csak azt, hogy jól érezte magát, megköszönte, hogy elmentem vele, puszit adott és hazament. Ja, és mikor megjött, adott nekem egy szál rózsát. - felsóhajtott, majd kicsit hátrébb ment
Nem mondtam meg neki, hogy láttam őket elindulni, mert Othy tuti kiakadna!
- Megyünk? - zökkentett ki gondolataim közül
- Aha. - felkaptam a táskám és kimentünk a buszmegállóba. Leültünk a padra, de abban a pillanatban meg is jött a busz. Felmentünk. A szokásos hátsó helyünkre mentünk. Ekkor elindult a busz, mi pedig majdnem elestünk. Szerencsére megtudtunk kapaszkodni az ülésben. Felmértem, hogy hányan láttak meg minket. Luke-on, Ashtonon, és Michaelön kívül senki. Majd megpillantottam Calumöt. Ash mellett ült. Luke és Michael is egyedül ült.
- Hát te? - kérdezte Dorothy Calumre pillantva
- Az orvos azt mondta, hogy jöhetek suliba. - Cal vállat vont
- Értem.
- Leülök mellé, oké? - suttogta, s fejével Michael felé bökött
- Oké.
Én pedig úgy döntöttem, hogy leülök Luke mellé.
- Szia!
Luke fülében fülhallgató, kezében füzet és toll. Észrevette, hogy leültem mellé, ezért kihúzta a füléből a készüléket.
- Szia! - mosolygott
- Mit csinálsz?
- Teljesen elfelejtettem, hogy van biosz házi. - írt még pár szót - De már kész is van.
Összecsapta füzetét majd a a tollal együtt a táskájába süllyesztette.
- Mi van Michaellel?  - érdeklődtem
- Tegnap miután elmentetek, kijött a szobából és hazaküldött minket, mondván, neki dolga van. Én mentem el utoljára, és elmesélt mindent, Azt mondta, nem tudja, hogy haragudjon-e Calumre, vagy sem. Mindenesetre majd beszél vele.
- És reggel óta ilyen morcos?
- Igen. Azt hittem nem jött össze a randi, de Orthy-t látva annyira nem sikerült rosszul. - nevetett
Én is elnevettem magam.
- Tényleg jól sikerült a randi! Biztos nem az a baja.
- Akkor mi?
Vállat vontam.
Megállt a busz. Szóval itt vagyunk.
- Ja, és hogy ment Taylorral? - megvártuk míg mindenki leszáll
- Miután elmentél, nem sokkal később megjöttek anyámék, megkérdezték, hogy minden rendben volt-e, s aztán Anna már vitte is el Taylort.
- És a sebed hogy van?
- Fájósan. A víz rettenetesen csípte, így alig tudtam lefürödni. - leszálltunk mi is, majd a pad felé vettük az irányt, ahol a többiek ültek - Be van kötve, és reménykedem, hogy nem marad meg a helye.
- Nem akarlak kiábrándítani, de meg fog látszani.
- Tudom. - nevetett - De reménykedni lehet!

Az első óra a jól megszokott matematika. Nem vagyok ezzel teljesen kibékülve. Bár jól állok, attól még nem szeretem. A számok nem bírnak engem, és én sem őket. De megpróbálom kihozni magamból a legjobbat, és úgy látszik ez elég az ötöshöz. Nem szeretek tanulni, de jó egyetemre szeretnék menni. Diplomát szerezni. Az után pedig lesz, ami lesz. Igazából mindig is kajáldában szerettem volna dolgozni. Pincérnő lenni.
Anya mindig azt mondta, hogy magamnak tanulok. Ha utcaseprő leszek, de boldog, ő már akkor örül.
A nap hamar eltelt. Az ebédlőben az asztalunkhoz sétáltunk. A fiúk már ott ültek. Négy tálca volt, de csak három fiú.
- Michael? - kérdezte Dorothy miközben helyet foglaltunk
- Mindjárt jön. - mondta Ashton
- Rendben.
- Kibékültetek már? - kérdeztem a pizzáját zabáló kiwit
- Mondhatni.
Ekkor megjelent Mike. Othy-ra pillantott, aki éppen cékla vörösre kezdett váltani. Leült.
- Merre jártál? - nyugtalankodott Luke
- Slozi.
Az ebéd többi része kínos csend kíséretében telt el.
A folyosón sétáltunk a kijárat felé, mikor az igazgatóhelyettes megállította a srácokat.
- Beszélhetnénk, fiúk? - kérdezte tőlük
Egymásra nézve vállat rántottak.
- Miért ne?
- Ti menjetek nyugodtan. - közölte Luke
Így tettünk.
- Szerintem kivételesen most nem csináltak semmit.
- Szerintem sem.
- De akkor miért hívták be őket? - tűnődött el Dorothy
- Azt mondta Mrs. Emerson, hogy beszélni szeretne velük. Ha csináltak volna valamit, nem hinném, hogy így híva volna be őket az irodába.
- Igaz. - helyeselt

Kinyitottam az ajtót, és készültem volna ledobni a táskámat a konyhapultra, mikor eszembe jutott, hogy nagyiék már itthon vannak.
Felszaladtam az emeletre és bekopogtam,
- Sziasztok! - dugtam be a fejem az ajtón
- Kicsim, szia! - sietett hozzám nagymama
Megöleltem és adtam neki két puszit.
- Szia papi! - közöltem a szekrény előtt álló nagyszülőmnek
- Szervusz drágám! - őt is megöleltem, és a két puszi neki is járt
- Minden rendben volt? - érdeklődött
- Persze, minden. Bár pénteken este elment az áram, de reggel visszajött. Ezen kívül semmi érdekes nem történt. Ja, és itt aludt Dorothy, Remélem nem baj.
- Ha nem történt semmi rossz, akkor nem gond.  - mosolygott nagyi
Beszélgettünk még, és elmondták, hogy nagymama testvére már egész jól van, és hamar felépül. Ennek örültem. Miután megbeszéltünk mindent, bementem a szobámba és megírtam a leckét holnapra. Unatkoztam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni, Szóltam nagyszüleimnek, hogy elmegyek, 1 óra múlva jövök.
Céltalanul bóklásztam az utcán. Ahogy sétáltam, egyre közelebb értem egy kocsma előtt tanyázó fiú csoport felé. Nagyon nevetgéltek, és tuti, hogy nem csak egy-két pohár sört ittak. Kissé meg voltam ijedve, ugyanis nem néznek ki valami ártatlanul. Erőt vettem magamon. és nem döntöttem a másik sáv mellett. Miattuk nem kerülgetem a fél utcát. Mély levegőt vettem és továbbmentem. Próbáltam magabiztosan lépkedni, de nem voltam az. Mikor túlértem őket, körülbelül 2 méterrel, valamelyik fütyült egyet. Nekem. Ez nekem szólt. azért vagyok benne biztos, mert rajtunk kívül senki sincs az utcán. Nem fordultam meg, de ők utánam jöttek. Pánikba estem.
- Hé, cica! - szólt az egyik

Chapter ten

Sziasztok! Itt az újabb rész! 

Leave a comment, please! 
Ja, és van valami a háttérrel és betűtípussal, nézzétek el kérlek!

Vivien xx

Reggel nem a telefonom csörgésére ébredtem, hanem arra, hogy majd' szétmegy a fejem. Rápillantottam Dorothy-ra, aki még aludt. Lementem a konyhába, megkerestem a nagy dobozt,  amiben a gyógyszerek vannak, és bevettem egy Algopirint. Nem sokkal később barátnőm jött le kómás fejjel. 

- Jó reggelt!

- Neked is! 

- Neked is kell egy? - utaltam a gyógyszerre 

Általában nem szedek gyógyszert, de a fejfájást és a torokfájást egyáltalán nem bírom, ezt fordulok ehhez az orvossághoz. 

- Azt hiszem kibírom. - mondta

-Rendben. Csinálok reggelit, Jó lesz a pirítós? 

- Igen. Addig felöltözök. - jelentette ki, majd el is tűnt

Mire Dorothy visszajött, már kész lettem pár kenyérrel. 

Elővettem a vajat, a mézet és a lekvárt, s odavittem az asztalhoz. Öntöttem két pohár tejet, és társítottam az előbb említettekhez. 

- Én is felöltözök, addig egyél. - mondtam és Othy bólintott

5 perc múlva a konyhában is voltam. 

- Nem ettél? - kérdeztem

- Megvártalak. - mosolygott ami engem is erre késztetett

Leültem én is az asztalhoz, és elfogyasztottuk a reggelit. 

- Köszi Vivian! - hálálkodott a mellettem álló lány 

- Nincs mit.

Ez után rendbe tettük a szobát. 

- És most mit csináljunk? - kérdezte Dorothy 

- Fogalmam sincs. - nevettem 

- Elmehetnénk vásárolni! - ajánlkozott 

- Igaz. 

- Hazaszaladok, aztán mehetünk. 

-Oké. 

Dorothy összepakolta a cuccait majd távozott. 

Én addig megfésülködtem, és erős copfba fogtam a hajam. Magamhoz vettem egy keveset a megtakarított pénzemből. Nem tervezek sokat vásárolni, de pár új cucc elférne a szekrényemben. A telefonomat a hátsó zsebembe csúsztattam. Szegény telefon. Kész csoda, hogy még bírja. Bár sikerült összegyűjtenem egy újra a pénzt, de még nem jutottam el odáig, hogy megvegyem. Míg ezen gondolkodtam, megérkezett Othy. Bezárkoltam és elindultunk. 

- Egyébként hova menjünk? - kérdezte nevetve

-Passz. - tettem csípőre a kezem és megálltam egy kicsit - Pláza? 

-Legyen. Aztán bemehetnénk egy kávézóba vagy egy pékségbe és megebédelhetnénk. 

- Jó ötlet! - támogattam 

Gyalog mentünk a plázába. 

- Szerinted 3-ra otthon leszünk? - kérdezte Othy egy feliratos pólót nézegetve

- Remélem. 

- Én is. - bólogatott - Szerinted ez jó rám? 

- Szerintem igen, de ha nem próbálod meg, akkor nem tudhatod. 

Válaszul fintorgott egyet, és a próbafülke felé vette az irányt.

- Nem jössz? - kérdezte 

- Itt leszek. Ha kész vagy szólj, és megnézem. 

- Jó. - és elment

Én a farmerekhez mentem, és kinéztem egy világoskéket. Épp mentem volna Dorothy-hoz, mikor vörös fejjel kilépett a fülkéből. 

- Mi az? - nevettem

- Látod azt a srácot? - mutatott egy magas, barna hajú fiú felé, aki az ingeket nézegette

- Igen. Mi van vele? - értetlenkedtem 

- Ugyanabba a fülkébe akart bejönni amelyikbe én voltam...

- Te meg melltartóban, mi? 

- Psszt! Igen. 

- Ez is csak te lehetsz Dorothy! - vihogtam tovább

Ekkor vettem észre, hogy rajta van a póló

- Fordulj. - utasítottam

Megfordult, és igazán jól állt neki. 

- Na, mit gondolsz? - kérdezte széttárt karokkal

- Szerintem vedd meg. Jól áll. 

Hálásan bólintott, majd visszament a fülkébe. Ezúttal én is mentem vele, nehogy az előbbi incidens újra megtörténjen.

Dorothy kijött a fülkéből, és helyet cseréltünk. 

- De maradj itt! - kukkantottam ki

- Rendben. - fonta össze karját a mellkasa előtt

Igazából azt hittem, hogy el fog menni, mert mindig szívatjuk egymást, de nem tette.

A függöny alatt láttam az elnyűtt fekete Converse  tornacipőjét. Viszont egy másik párt is felfedeztem. Megnéztem magam a fülkében lévő tükörben, és nem találtam annyira rémesnek. Visszavettem az eredeti farmerom, amit próbáltam pedig a kezemre akasztottam.

- Kivel beszélgettél? - kérdeztem 

- A sráccal, aki benyitott.

- És? 

-El akart hívni randizni. De nemet mondtam.

-Miért? Rendes srácnak tűnik. 

- Michaelre várok. - mondta hirtelen

Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Dorothy vállat vont. 

- Vagy el kellett volna mennem a randira? Akkor Michael féltékeny lett volna, és mindent megtett volna, hogy meghódítson. De mi van, ha annyira féltékeny lett volna, hogy szét verte volna a srácot? 

- Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek, hogy összekaparjalak a földről. - nevettem kicsit - De honnan gondolod, hogy tetszel Michaelnek? 

Félre nézett. 

- Nem tudom. Ha jól vettem a jeleit, flörtölt velem. 

A fülemig ért a szám.

- Akkor meg? Hagyd azt a srácot a fenébe!

- Szerinted bejövök neki? 

- Ha nem veszi észre, mekkora egy főnyeremény vagy, akkor pukkadjon meg. 

- Köszönöm. - mosolygott hálásan Dorothy

Még szét néztünk pár üzletben, majd a hasunk vad korgása jelezte, hogy ideje ennünk valamit. Egy kávézóban egy-egy karamellás brownie és kakaós csiga után végeztünk is. 

Dorothy hazavitte a cuccait, majd átjött hozzám. 

A kanapén feküdt s a plafont bámulta. 

- Nagyon unatkozok! - nyögött fel

Ekkor megcsörrent a telefonom. Nagyi hívott. Intettem Dorothynak, hogy mindjárt jövök és bementem a konyhába. 

- Szia nagyi!

-Szia drágám. Minden rendben? 

- Persze. Hogy vagytok? 

- Jól, és már holnap délben otthon leszünk. 

- Rendben. 

- Csak ennyit akartam. Vigyázz addig magadra! És ne vigyél fel fiúkat!

- Nagyi! Tudod, hogy nem csinálok ilyeneket! 

- Igen, tudom. Jó legyél. Szia.

- Szia. 

Ez a nagyi csúcs! Mintha akarna valaki elem hemperegni.

Visszamentem a nappaliba. 

- Ki volt az? - kérdezte rám pillantva

- Nagymama. 

- Ja. Tényleg, milyen telefont akarsz venni? - Dorothy gyorsan tud témát váltani

- IPhone-t.

- És mikor? 

- Minél hamarabb. - nevettem - Ez nem sokáig fogja még bírni.

Most Othynak jelzett a telefonja. SMS-t kapott.

- Michael azt mondta, hogy ha van kedvünk, menjünk át. - nézett fel a telefonjából - Van kedvünk? 

- Persze hogy van.

Michael és Ashton üvöltözésére léptünk be az ajtón. Ashton a földön feküdt, Michael pedig rajta, miközben Ash kezeit hátra szorítva meredt rá. Luke próbálta őket szétválasztani, de Mikey nem tágított. Ashton meg csak röhögött. 

- Mi folyik itt? - kérdezte Do 

- Emlékeztek, mikor Ashton odaragasztotta Mike-ot a székhez a rágóval? - nézett ránk Luke 

Bólintottunk. 

- Most azt bosszulja meg. - nevetett Calum

- És ez még csak most jutott eszedbe? - néztem Michaelre

- A kis mocsok elfutott. Nem volt alkalmam móresre tanítani. Akkor csaptam le rá, mikor a legkevésbé számított rá. 

Kitört belőlünk a nevetés. Michael legyintett egyet, majd szorított egyet a földön fekvő fiú karján, aki méh mindig csak hahotázott. 

- Michael, engedd már el! - kérlelte Luke 

Mikey vonakodva engedte el Ashton karját, majd leszállt róla, és dühösen levágta agát a kanapéra Calum mellé. A göndör fiú karját simogatva állt fel és - ügyelve arra, hogy minél messzebb kerüljön a "támadójától" - leült.

Követtük őket, és egy kört kialakítva helyet foglaltunk. 

- Játszunk felelsz vagy merszet? - vetette fel Calum 

Mivel mindenki beleegyezett, elkezdtük. Mike kérdezett. 

- Szóval - csapta össze a tenyerét - Calum. Felelsz vagy mersz? 

- Merek. - jelentette ki határozottan 

Michael huncut vigyorral díjazta. 

- Masszírozd meg a lábam!

- Ez nem fair! Miért mindig velem basztok ki? Egy kezem van csak. 

- Ha nem csinálod meg, zálogot kell adnod. - vont vállat Michael 

Calum pár csúnya szó után közelebb ment Michaelhöz, levette a cipőjét és elkezdte masszírozni a lábát. 

- Dorothy, felelsz, vagy mersz? 

- Felelek. - gondoltam. Dorothy-nak nem szokása merni. 

- Mióta vagytok legjobb barátnők Viviannel? 

Othy kondolkodott kicsit, majd azt felelte: 

- Mióta ideköltözött. Gyakorlatilag elsős korunk óta. 

Hát igen. Az úgy történt, hogy én kint fociztam magamban az udvaron, mikor átlőttem a labdát Dorothy-ék kertjébe. Átmentem, és visszakértem a labdát. De Dorothy megkérdezte, hogy át jöhetne-e velem focizni. Persze, hogy beleegyeztem. Egy lány, aki szeret focizni, és közel lakik. Még szép! Aztán iskolába mentem. Egy osztályba kerültünk, aminek nagyon örültem, mert legalább ismertem valakit. Aztán a legjobb barátnők lettünk. 

- Rendben, te jössz. 

- Hmm. Ashton. Felelsz vagy mersz? 

- Felelek. 

- Szűz vagy még? - mindenki egy emberként kapta a fejét Dorothy irányába

Ashton megköszörülte a torkát. 

- Nem. - mondta szárazon - Vivian, felelsz vagy mersz? 

- Merek. 

- Nyald meg Luke arcát.

Na ne! 

Pír jelent meg az arcomon. Ugye most csak szívat? 

-Ez ugye nem komoly? - kérdeztem idegesen 

- Amennyire itt ülök. 

Michael és Calum úgy nevettek, mint a kurvák akiket baszni visznek. Már bocsánat. Luke-ra pillantottam,  aki magabiztosan ült, és várta, hogy tiszta nyál legyen az arca. Odsétáltam hozzá, leguggoltam és megcsináltam. Megnyaltam az arcát. A többiek még mindig idiótán röhögtek. 

- Akkor...Calum, felelsz vagy mersz? - visszaültem Othy és Ash közé

- Felelek. Nincs az az Isten, hogy én még egyszer hozzányúljak valamelyikőtök lábához! 

- Pedig én élveztem! - horkantott fel Michael 

-Vallj be valamit. Nem kell a legnagyobb titkodat, csak valamit. 

Kis gondolkodás után eszébe jutott valami, s kajá hahotázásba kezdett, majd a mellette ölő Michaelre nézett. Felállt, s hozott magának a konyhából inni. Csendben figyeltük. Ő megint Mikey-ra pillantott és megállt a kanapé mögött. 

- Öregem, szerintem nem szeretnéd, hogy a másik kezed is eltörjem.

- Michael azért akadt ki annyira a rágós-ügy miatt, mert...

Michael közbevágott.

- Én szóltam! - készült felállni, de Luke lefogta

- Mert Ashton kínos helyzetbe hozta Dorthy előtt. És neki bejön Othy. 

Michael egy hirtelen mozdulattal kiszabadult  Luke szorításából, és elindult. Calum megijedt, ezért a kanapé másik oldalára futott. De Michael nem a fekete hajú srác felé ment, hanem be a szobájába és becsapta maga után az ajtót. 

- Ezt talán nem kellett volna... - állapította meg Cal 

- Tényleg nem. - tette karba kezét Luke 

- Beszélek vele.- állt fel Dorothy 

Meglepődtem. Dorothy eléggé szégyenlős, csakúgy, mint én. De összeszedte magát és bement a szobába. Türelmesen vártunk. Calum fel-alá járkált a nappaliban s az ujjait tördelte. 

Kb. 10 perccel később Dorothy fülig érő mosollyal lépett ki a szobából. Kérdezni sem tudtam, megragadta a karomat és vonszolni kezdett. 

- Gyere. 

- Hová mentek? - kérdezte Ash 

- Ha Michael szeretné, majd elmondja. Sietnünk kell. 

És már a bejárati ajtónál jártunk. A kezemet még mindig nem engedte el. Szinte már futottunk. Kirántottam a kezem az övéből. 

- Mondd már el, hogy mi van!

- Michael randizni hívott.

Visítottam egyet. Talán nem kellett volna, ugyanis egy páran biztos hülyének néztek az utcán. 

- Ez most komoly? Mikor? Hol? 

- Egy óra múlva.

- Hol? 

- Nem tudom. 

Chapter nine

Hayaa :) 

Kicsit lemaradtam a két héttel, de itt a rész. Szerintem kicsit hosszú lett de remélem tetszik! Jó olvasást! 

Vivien xx

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy nem a saját szobámban vagyok. De nem is a kanapén, ahol tegnap Luke és én filmet néztünk. Akkor hol? Körbenéztem. Kék fal, fehér-kék mintás szőnyeg. Pár banda posztere a falon. Az ágy a szoba közepén van, mellette egy éjjeli szekrény, előtte pedig egy kisebb szekrényen a TV. Az ablak alatt van egy íróasztal. Felkeltem az ágyból, és odasétáltam az asztalhoz. Könyvek, lapok, tollak és egy naptár volt rajta. Az asztal melletti falon egy tábla, tele cetlikkel, képekkel és van pár rajz is.
A szoba másik végén szekrénysor volt. Ezek előtt két kisebb fotel, amin egy-két pingvin volt. Most már biztos: Ez Luke szobája
Ránéztem az órára: 07:12
Úgy gondoltam megkeresem Luke-ot. Jártam  már párszor ebben a házban, de idefent még sosem. Megtaláltam a lépcsőt, és lejutottam a nappaliba. Luke a konyhában volt. Egy kék pólót és egy fekete rövidnadrágot viselt.
- Jó reggelt! - köszöntött mosollyal az arcán
- Jó reggelt!
Leültem a konyha közepén elhelyezett asztalhoz.
- Mit csinálsz? - kíváncsiskodtam
- Palacsintát.
- Jól hangzik.
- Megnéznéd Taylort? Mikor én voltam nála, még aludt.
- Persze.
Felmentem az emeletre, és megkerestem Taylor szobáját. Mikor benyitottam a kis barnaság már ült az ágyban és a szemét törölgette. Felnézett rám.
- Szia. - mosolyogtam
- Szia. - mondta kissé kómás fejjel
Közelebb léptem hozzá.
- Lejössz?
- Ühümm.
Megfogta a kezem, és lesétáltunk vissza a konyhába. Mikor leértünk, Taylor leült egy székre.
Luke már kisütött pár palacsintát. Ekkor - gondolom túlmelegedett a serpenyő nyele - kiejtette a kezéből a serpenyőt ami sajnos nem a földre esett. A combján végigszaladva ért földet.
- Bassza meg! - szisszent fel
Megijedtem. Most mit csináljak?
Luke elindult valamerre. Amint közelebb ért, megpillantottam a fürdőszobát.
De hülye vagyok!
Luke nyúlt volna, hogy kinyisson egy szekrényt.
- Majd én!
Ekkor bejött Taylor
- Mi a baj, Luke?
Luke leült a fürdőkád szélére. Taylor vállára tette a kezét.
- Nincs semmi baj! Menj, nézd a tévét!
Unokaöccse mintha meg sem hallotta volna. Én közben megtaláltam amit kerestem. Égés ellen valamit. Jelen esetben ez egy spray volt.
- Miért piros a lábad? - kérdezte Tay
- Egy kis baleset.
- Fáj?
- Eléggé.
- Fújhatom? - kérdeztem
 Belekapaszkodott  a kád szélébe majd bólintott.
Ráfújtam.
Ő az ajkába harapott, és Taylort figyelembe véve nem mondott semmi olyat, amit Taylornak nem kellett volna hallania. A kisfiú megfogta Luke kezét, és aggódva figyelte a folyamatot.
- Kösz. Asszem'. - nyögött fel Luke
- El kéne menned azért egy orvoshoz.
- Úgy ismersz?  - vigyorgott
- Épp ezért mondom. - fintorogtam  - És majd kösd be, meg tegyél rá vizes ruhát.
Újra bólintott.
Visszasétáltunk a konyhába. Luke ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálja a a többi palacsintát is, és hogy maradjak legalább reggelire. Így megcsinálta a reggelit: mogyoróvajas és nutellás palacsintát.
- Wow, ettől el fogok hízni!  - kiáltottam fel
- Dehogy! Legfeljebb nem vacsorázol. - kiöltötte rám a nyelvét
Elfogyasztottuk a reggelit, és pedig szükségesnek éreztem, hogy most már hazamenjek. Segítettem elmosogatni Luke-nak.
- Én mennék is. Köszi mindent! - mondtam
- Én köszönöm. - őszinte mosolya bearanyozta a napomat
A tévét néző Taylorhoz sétáltam. Leguggoltam elé.
- Szia Taylor! Vigyázz Luke-ra! - mosolyogtam
- Oké! - mondta kisfiús hangján egy mosoly kíséretében
- Hé! Tudtommal én vagyok az idősebb!
- De úgy viselkedsz mint egy öt éves! - mondta Taylor
Ez még engem is meglepett. Luke válasza egy csípőre tett kéz volt.
Elnevettem magam.
- Szia Luke!
- Szia!
Készültem rá, hogy odalépek és megölelem, de ő megelőzött. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekam.
Kibontakoztunk és elmentem.

*Otthon

Felmentem a szobámba, és nekiláttam tanulni. Délután át szeretnék menni Dorothyhoz, vasárnap pedig biztos, hogy nem fogok tudni tanulni. Ezért döntöttem a szombat reggel mellett.
Befejeztem a tanulást, majd lementem ebédelni.
Így délután 3 órakor átmentem Dorothyhoz.
- Hali!
- Isten hozott! Mikor visz? - kötekedett
- Hát így kell fogadni a legjobb barátnődet? - nem válaszolt - Beengedsz még ma?
Nevetett.
A szobájában az ágyán ülve a DVD-it nézegettem.
- Elmesélnéd mit kerestél reggel 8-ig Luke Hemmingsnél?
Elkerekedett a szemem.
- Honnan tudsz róla?
- Voltam a boltba, és láttam, hogy onnan jössz ki. Szóval?
Mintha egy kihallgatáson lettem volna.
Dorothy elnevette magát.
- Bocsi, csak kíváncsi vagyok.
Én is nevettem.
- Tegnap felhívott, hogy segítsek neki, mert nem bír az unokaöccsével. Én pedig rendes voltam és lementem. Aztán filmet néztünk, elaludtam, és az ő szobájában ébredtem.
Othy felsikított.
- Mi az?
- A kanapén néztétek a filmet? A nappaliban?
- Igen.
- Viv, akkor Luke felvitt a szobájába.
Ez igaz. Erre még nem is gondoltam.
- Hogy bírt el?
Nekem vágott egy párnát.
- De hülye vagy! Úgy beszélsz, mintha legalább egy mázsa lennél. Pedig nem is vagy az!
Beszélgettünk még egy kicsit. majd eszembe jutott, miért is jöttem.
- Van kedved nálam aludni?  - kérdeztem
- Igen! Igen van! Megkérdezem!
Felpattant és elment.  Hatalmas mosollyal az arán jött vissza.
- Ezt egy igennek veszem.
- Mehetek. - jelentette ki
- Akkor pakolj össze, és addig elintézek valamit, aztán felhívlak ha otthon vagyok!
- Oké!
Arra készültem, hogy veszek fagyit, és beszerzek pár sírós filmet, amit este a fagyi mellett megnézünk. Így hát felkerekedtem és elindultam a közeli éjjel-nappalihoz. Beszereztem a fagylaltot, majd hazaindultam.
A szobámban a laptop előtt ülve böngésztem a filmek után.
Felhívtam barátnőmet, hogy jöhet.
Eltoltuk az ágyat, ugyanis mikor egymásnál alszunk, egyikünk sem szeret az ágyon aludni, míg a másik a földön pöffeszkedik. Így megegyeztünk, hogy mindketten a földön alszunk. Lepakoltuk az ágyneműt, és megteremtettük a kis birodalmunkat.
Valamivel el kellett ütni az időt, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük Calum-öt. Persze nem vagyunk neveletlenek, nem üres kézzel mentünk. Összeszedtem pár dolgot és egy táskába tettem. Út közben beugrottunk egy boltba, hogy Dorothy megtudja venni az e hónapi magazint, és hogy vegyünk Calum kedvenc csokijából.



- Sziasztok! - nyitott ajtót Cal
Keze gipszben volt, ami a nyakában lógott gézzel volt biztosítva. Kissé nyúzottnak tűnt.
-Szia! - köszöntünk szinte egyszerre
- Gyertek beljebb! Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte
- Unatkoztunk és gondoltuk, hogy átjövünk. - mondta Dorothy - És hoztunk kaját.
- Nem kellett volna...
- Van a kedven csokidból is - mondtam nem törődve az előző mondatával
- Köszönöm! - nevetett
Ekkor körbenéztem, és megláttam a többi fiút is. Asht, Luke-ot és Michaelt. Természetesen FIFA-ztak. Mindenki kezében konzol volt, a képernyőn pedig a nagy szünet jele
- Sziasztok! - köszöntek
- Hali!
- Indíthatom? - kérdezte Mikey
- De ez így nem ér! - sértődött be Cal
- Dehogynem! Mindig te nyersz! Most legalább nekünk is van esélyünk! - mosolygott Ashton
- Kipróbálhatom? - kérdezte Dorothy
- Persze! -
Michael odaadta barátnőmnek a konzolt és el is indította a játékot.
- Na csusszanj odébb Superman! - mondta Calum, majd miután Luke odébb ült, leült mellé
- Superman?  - kérdeztem kíváncsian
- Igen. - válaszolt egyszerűen Cal
- Miért pont Superman?
- Mert Luke egy igazi védelmező! - veregette meg az előbb említett fiú vállát
- Most már tényleg hagyd abba! - emelte meg Luke a hangját
- Csak most kezdtem! - mosolygott huncutul Calum
- Elég!
- Oké oké, bocs!
Luke a szemeit forgatta majd újra a játékra összpontosított
- Mondjátok már el! Most már tényleg érdekel!
Tényleg nem tudtam miért hívják Superman-nek.
- A Josh-sal való verekedése miatt hívja így. - válaszolta Ash
- Ohh...
Ezután mindenki a játékot figyelte, illetve 4-en játszották is. Dorothy Ashtonnal volt, Michael pedig Luke-kal. Végül Othy Ash-sel megnyerte a meccset. Egy afféle győzelmi táncot jártak el, ami nagyon idétlen volt, majd Dorothy belecsapott Ashton kezébe.
- Nocsak, nocsak! Lekörözték a hősöket a lányok? - viccelődött Hood
Ashtonnak leesett a poén, és sértődötten Calum vállába bokszolt. A barna hajú lány pedig diadalittasan mosolygott.
- A csatát megnyertétek, de a háborút nem! - kiáltott fel Michael
Nevettünk.
- Szerintem mennünk kellene. - mondtam
- Szerintem is. - állt fel Othy - Legközelebb hozok zsepit
- Ha-ha-ha! - tettette a vigyorgást Luke



Éppen a csatornákat váltottam, hogy megtaláljam a zene csatornát, mikor az egyiken egy filmet reklámoztak. A címét nem értettem, de ahogy az "előzetest" láttam, biztos jó, és sírós is. És ma lesz.
- Ez a film jó lesz? - kérdeztem
- Persze! Imádom Cameron Diazt!
- Este 8-kor lesz. Addig még van egy óra. Mit csináljunk?
Végül megtaláltam a zene csatornát, amit kerestem.
Odakint már sötétedett, ezért elhúztam a függönyt, és felkapcsoltam az éjjeli lámpát.
- Hmm... Tudom! - emelte fel mutató ujját Dorothy
Kérdően néztem rá.
- Sminkeljünk sötétben! Vagyis, csukott szemmel!
Egy hatalmas mosollyal díjaztam az ötletét.
Elővettem az összes sminkem, amit csak találtam és kipakoltam a földre.
Dorothy kezdte. A biztonság kedvéért azért kötöttem  egy kendőt a szemére, és leellenőriztem, hogy lát-e. Mindketten összekötöttük a hajunkat. Először a szempilla spirált fogta meg, én pedig becsuktam a szemem, nehogy belekenje.
Tudom, olyanok vagyunk mit a gyereke. Sokszor mondták már.
Hát az a spirál mindenhova ment, csak a szempillámra nem. Ezt követte a rúzs.
- Ez most korrektor vagy rúzs?  - kérdezte
- Nem tudom. - pedig tudtam
A rúzs volt a kezébe, de úgy tűnik ő korrektornak nézte, mert a szemem alá kente. Meg szinte mindenhova. Ezután a púdert fogta meg, amit szétkent az egész fejemen. Ezt a korrektor követte, ami a számra ment. Majd végül egy kis szemhéjfesték, és voilá! Készen is vagyok.
Most rajtam a sor. Fogalmam sincs, hogy mi van a kezemben, és hogy hova kenem. Dorothynak közben csukva volt a szeme - mert nem bízott bennem annyira, hogy kinyissa. Így ő sem látott engem.
- Készen vagyok.
- Akkor 3-ra! 1...2...3 - és kinyitottuk a szemünket
Egyből kitört belőlünk a nevetés. Már a hasam is fájt.
- Nagyon hülyén nézel ki!
- Ne aggódj, te is!
- Nézzük meg magunkat! - javasoltam
Átcammogtunk a fürdőbe és mikor megpillantottuk magunkat a tükörbe, újra nevettünk.
- Te nem tudod mi az a rúzs! - állapítottam meg
- Csukva volt a szemem! - mentegetőzött
Csengettek.
- Ohh, ne! Most így menjek ki?
- Igen! Tök buli lesz! - ugrándozott a mellettem álló lány
- De te is jössz!
Bólintott.
Lementünk és az ajtóhoz siettünk. Izgatottan nyitottam ajtót.
- Jézusom! - kiáltott fel Luke
Kuncogtunk.
- Veletek meg mi van?
- Csukott szemmel sminkeltünk. - válaszolt Dorothy
Hemmo nevetett.
- De azért jöttem, mert otthagytad a telefonod Calumnél. - nézett Luke Dorothyra
Átadta neki a telefon, majd a lány megkönnyebbültem felsóhajtott.
- Köszi! Egyszer a fejem hagyom el!
- Nincs  mit. De mennem kell. Ja, és egy tanács: ne menjetek így sehova!
- Rendben! - és már itt sem volt
Ezután visszamentünk a fürdőbe, és - nehezen, de - lemostuk a sminket.
Ezzel, és a sminkeléssel el is ment az idő. Hamarosan kezdődik a film. A netről nem tudtam letölteni filmet, Ami a tévében lesz, az pedig 2 perc múlva kezdődik.
- Helyezd magad kényelembe. Mindjárt jövök!
Lesiettem a konyhába, magamhoz vettem a fagyit, meg két kanalat, és újra felmentem.
- Kezdődik! - mondta Dorothy izgatottan - Az mi?
- Fagyi. - mosolyogtam
- Epres? Köszönöm! - átölelt kicsit közelebb húzva magához
- Nincs mit!
És elkezdődött a film. A címe - mint kiderült - "A nővérem húga" Még mielőtt megkezdte volna, vittem be zsepit is, mert biztos, ami biztos. Még szinte az első 15 perc sem telt el, már folytak a könnyeim.
A végén egymásra pillantottunk.
- Ez jó volt! - állapította meg Dorothy
Elkapott a nevetés. Mindig ez van. Ha sírunk, utána kiröhögjük egymás fejét.
- Szerintem  is. - értettem egyet
- Nem fáj a fejed?
- Még nem. Majd reggel.
- Aludjunk?
. Igen. Szerintem.
- Rendben. Jó éjt! - hajtotta le a fejét a párnára
- Jó éjt! - mondtam
Kikapcsoltam a TV-t, és elaludtunk.

Chapter eight

Hi everyone!

Itt az új rész, remélem mindenkinek tetszik! :) Jó olvasást! 

Vivien xx.

- Szia! - nyitott ajtót Luke mosolyogva
- Szia! - viszonoztam gesztusát
- Gyere be! - beengedett
Belépve az ajtón eszméletlen sírásra lettem figyelmes. És rendetlenségre.
- Ő kicsoda? - mosolyogtam a kisfiúra aki a kanapén ült és itatta az egereket
- Ő lenne a nagynéném fia, Taylor. Rám bízták míg a szüleimmel elmentek valahova, és csak holnap délben jönnek haza. Hagytak itt mindent, de én nem tudom, hogy mit csináljak vele. - vakarta meg Luke a tarkóját
- Rád bízták? Miért? - vigyorogtam
- Na, látod? Ezt nem értem én sem, hogy miért!? - nevetett ő is
Odasétáltam Taylorhoz, és felvettem.
- Hány éves?
- Kettő és fél.
- És adtál neki enni?
- Hát...én úgy tudom, hogy Anna (Luke nagynénje) adott már neki enni.
- Azért szerintem adjunk neki valamit.
Luke a hűtőhöz sétált, hogy keressen neki ennivalót.
Mikor visszajött, odaadta Taylornak, aki ugyan még szipogott egy kicsit, de nekilátott az evéshez.
- Mit adtál neki? - kérdeztem kíváncsian
- Sütit. Kérsz te is?
- Nem, köszi.
Megvonta a vállát.
- Te tudod. - majd visszasétált a konyhába, és magának is hozott egy szelet sütit. Épp, hogy beérkezett a nappaliba, megcsúszott valamin, és majdnem felesett. A kis Taylor ezen úgy elkezdett nevetni, hogy már nem a sírástól lett könnyes a szeme, hanem a nevetéstől.
Ezen én is elkezdtem kicsit kuncogni.
- Szóval kinevettek?  - mondta tettetett sértődöttséggel
Mivel nem válaszolt egyikőnk sem, Luke inkább úgy döntött, hogy leül, és megeszi a sütijét. De Taylor még ekkor sem hagyta abba a nevetést. Hemmo is elnevette magát. Annyira aranyosak voltak, hogy muszáj volt készítenem róluk egy képet.

Bevallom, ez nem a legelőnyösebb kép Luke-ról, de még itt is aranyos. 

Miket beszélsz, Vivian? Tény, hogy Luke jó pasi, de ennyi.

Készítettem még egy fényképet. Nem lett valami jó, mert amúgy is rossz a telefonom, meg kicsit el is csúszott a kép. Az utóbbit megmutattam Luke-nak. 

- Hé! Töröld ki! - nyavalygott Luke

- Nem. Olyan aranyosak vagytok! - csúszott ki a számon. 

- Ne használd ezt a szót! Én nem aranyos vagyok, hanem punk rock! 

- Oké, de akkor sem törlöm ki!

- De nem készíthetsz csak úgy fényképeket egy a szupersztárról az otthonában! 

Elnevettem magam. 

Próbált a kiskutya szemekkel meghatni, de nem sikerült neki. 

A csendet a Luke mellett ülő unokatestvére törte meg. 

- Luke! Nézhetek mesét? - kérdezte 

- Persze. - mondta Luke, majd kivette Taylor kezéből a tányért, s kivitte a konyhába.

 Bekapcsolta a készüléket, átváltott egy mesecsatornára, és letette a távkapcsolót a dohányzóasztalra. 

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Luke már a konyhából 

Felálltam, és odasétáltam a konyhapulthoz, majd leültem az egyik székre. 

- Igen. - feleltem 

A szőke fiú töltött egy pohár narancslevet, és ideadta nekem. 

- Köszönöm. 

- Nincs mit. 

Visszasétáltunk a nappaliba, és mi is leültünk a kanapéra.

Taylor Luke-ra pillantott, amit Luke is észrevett 

- Hiányzik anya. - mondta unokaöccse

- Figyelj csak, Taylor! Megfürdesz, alszol egyet, és mire felébredsz, anya már itt is lesz, rendben? - kérdezte gyengéden 

Taylor bólintott. 

- Na, akkor gyere! - pattant fel Luke, majd rám nézett - Mindjárt jövünk.

- Oké. 

15 perc múlva itt is voltak. Taylor megfürödve, pizsamában, és egy mackót szorongatva a kezében sétált a konyhába, hogy magával vigye az üvegét. De megtorpant előttem. 

- Olvasol nekem mesét? Luke szörnyű! - mondta Taylor 

Újra nevettem. 

- Igen. - mondtam barátságosan

Felmentünk az emeleten, aztán rögtön az első ajtónál jobbra. Taylor beviharzott a szobába, és gyorsan befeküdt az ágyba. Én leültem az ágy melletti székre, Luke pedig betakarta Taylort, majd leült az ágy szélére. Kezembe vettem a könyvet, ami az éjjeliszekrényen hevert és elkezdtem olvasni. A mese végére Taylor már aludt mint a bunda. Becsuktam a könyvet, és Luke-kal egymásra néztünk. Fejével biccentett az ajtó irányába. Felálltam, letettem a könyvet, lekapcsoltam a lámpát, és halkan követtem Luke-ot. 

Lementünk a nappaliba, és lehuppantunk a kanapéra. 

Luke rám pillantott.

- Köszönöm. - kezét az én kezemre tette, és megszorította

- Szívesen. 

Elmosolyodott. Lepillantott a kezére, amellyel az enyémet fogta, végül elengedte, és a távkapcsolóért nyúlt. 

- Mit nézzünk? 

- Nem tudom. 

- Van pár DVD-m. - Mielőtt válaszolhattam volna, felállt, és a TV alatti kis szekrényben kezdett el kutakodni. Egy kupaccal jött vissza. Elkezdte sorolni a lehetőségeket. 

- Nagyfiúk 2.

- AZ! - Kiáltottam fel egy picit hangosabban a kelleténél. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, mintha azzal meg tudtam volna akadályozni, hogy ne jöjjön ki hang a torkomon. 

Luke csak nevetett. 

- Rendben. - Majd újra felállt, és visszatette a többi CD-t. Amit kiválasztottam pedig betette a lejátszóba majd visszasétált és leült. 

- Nem gond, hogy ezt nézzük? 

- Dehogy. Szeretem ezt a filmet. - vont vállat

Mielőtt elindította a filmet, megkérdezte: 

- Nem vagy éhes? 

Erre a kérdésre a hasam adta meg a válasz, mikor megkordult. 

Luke szája felfelé görbült, s megjelentek a gödröcskék az arcán. Nem hazudok: eszméletlenül jól nézett ki. Felkapta  a telefont, és megrendelte a pizzát. Közben azt is elintézte, hogy ha a fél óra múlva ígért pizzát nem időben hozzák ki, nem fizet érte. 

- Te aztán tudsz üzletelni.

- Rendelni tudni kell! Van már benne gyakorlatom. - nevetett

Elindította a filmet, s csendben néztük, míg meg nem érkezett a rendelésünk. A szőkeség aztán tényleg tud rendelni! Ugyanis a futár a fél órát átlépve 15 perccel hozta ki a pizzát. 

A kanapén ülve is hallottam őket:

-  Elnézést, haver. A ház ajándéka. Jó étvágyat hozzá! - majd nem szólalt meg senki, s Luke jelent meg pizzával a kezében és hatalmas vigyorral a száján. 

- Én mondtam, hogy van gyakorlatom! 

Elismerően bólintottam.

Luke felnyitotta a doboz tetejét, engem pedig megcsapott a bacon és a sajt illata. Összefutott a nyál a számban. A mellettem ülő fiú kivett egy darabot, majd intett, hogy vegyek én is. 

Javában néztük a filmet, és ettük a baconös finomságot, mikor Luke kijelentette, hogy elmegy a mosdóba. 

- Booo! - ujjait hirtelen a bordáim között találtam. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam: sírjak, vagy öljem meg. Bár nem fájt egyáltalán, de rendesen megijedtem. 

- Az istenit, Luke! - fordultam hátra 

- Csak nem megijedtél? - villantott egy gödröcskés mosolyt

- Ezt megkeserülöd Hemmings!

- Igazán? - megvártam még hátat fordít és elindul

Felpattantam a kanapéra, és ráugrottam a hátára. Nyilván nem számított rá, de a jó reflexeinek hála elkapta a lábam, és így nem estünk el. Nevetésben törtünk ki. Egészen addig vihogtunk, míg Luke el nem veszítette az egyensúlyát, és a földre nem estünk. Szerencsére nem egymásra, és nem nagyot. 

A nevetés viszont még mindig nem fagyott le az arcunkról.

- Szerintem Taylor fel fog ébredni. - mosolyogtam

- Akkor talán nem kéne hangoskodnod! - tett ugyanúgy Luke

- Rendben van Hemmings, ezt megjegyeztem! - Fenyegetőztem. Persze  ő nem ijedt meg. 

Nem szólt semmit. Helyette inkább rám villantotta elbűvölő mosolyát. Ekkor vettem észre, hogy még mindig a földön fekszünk. Lassan abbahagytuk a nevetgélést. Nem tudom pontosan megmondani, hogy Luke arca közeledett az enyémhez, vagy fordítva. De azt tudtam, hogy szívesen megkóstolnám újra rózsaszín, puha, telt ajkait. Szemével ő is az enyémeket fürkészte.

Mi bajod van? Megkóstolni? Magadnál vagy?

Milliméterek  kérdése volt, hogy ajkaink találkoznak-e, vagy sem. Végül nem történt semmi.

- Nem nézzük a filmet? - nem vártam meg a válaszát

Leültem a kanapéra. Ő is így tett. 

Az este többi része homályos. Küszködtem az ébren maradással, de a szemem végül lecsukódott. 

Chapter seven

Hi or hey! :) 

Sok kihagyás után meghoztam a 7. részt! Sajnálom a nagy szünetet, de mint említettem, megszűnt egy ideig az internet elérhetőségem. De itt a nyár, és most már fogom tudni hozni a részeket! 

Kellemes nyári szünetet mindenkinek!

Vivien xx.

A  reggeli  rutin  elvégzése után a táskámmal együtt lementem a konyhába.  Készítettem egy  szendvicset,  és  betettem  a  tatyómba. Elköszöntem  nagyszüleimtő l  majd  kimentem  a  majdnem   a  házunk elő tt  lévő buszmegállóba.  Dorothy már ott  volt.
- Szia! - köszöntött  mosolyogva
- Szia! - viszonoztam gesztusát
 Feltűnően jó kedve volt, így gondoltam rákérdezek.
- Minek örülsz annyira? Jön a fogad, vagy mi? - ezen annyira elkezdett nevetni, hogy majdnem megfulladt a víztől, amit éppen ivott.
- Nem, nem jön a fogam. Csak annyira cukik vagytok! -  mondta kissé lenyugodva
- Kik?
- Hát te meg Luke!
- Mi? - értetlenkedtem
- Jajj, Viv! Tudod van az a televíziós műsor, aminek Híradó a neve, és abban a tévéműsorban bemutatták a Green Day tegnapi fellépését itt Sydney-ben. – vázolta Othy
- Ohh… És…láttad azt is…
- Igen! – vigyorgott
- Remek! – sóhajtottam
- Most miért törtél így le?
- Nem akartam, hogy mindenki arról beszéljen, hogy mi meg Luke együtt vagyunk. Mikor ez nem így van.
- De a csókkamerás dolog miatt hogy gondolnák? „Muszáj” volt megcsókolnotok egymást. –
- Nem amiatt. Hanem hogy ketten mentünk el.
- Jaa – esett le neki
Megjött a busz. Felszálltunk, majd ott folytattuk a beszélgetést.
- De akkor is cukik voltatok. Ahogy elpirultál.  Luke-nak  pedig  a  szégyenlős  mosolya.  Teljesen  összeilletek.
- Gondolod?
- Igen. -  mosolyodott el

 * Az  iskolában  *

A matek terem felé állítottunk barátnőmmel, mikor valaki megállított.
- Tényleg együtt vagy Luke-kal? - hosszú, szőke haja derekáig ért, kék szemei csillogtak a dühtől. Nem ismerem a lányt.
- N-nem. Ezt honnan veszed? - nyögtem ki
Csípőre tette a kezét, és válaszolt:
- Tudod, nem csak az öregek néznek tévét. Na, akkor jártok, vagy nem?
- Már mondtam, hogy nem.
- Akkor miért csókolóztatok?
Ezek szerint   ez a lány mégsem nézheti olyan sokat a tévét. Ekkor csengettek
- Jegyezd meg, hogy Luke az enyém! Nem szeretnélek meglátni Luke közelében! - hátra csapta tincseit, megfordult, és elviharzott
- Ez a csaj tiszta őrült!
- Egyet értek! - nevettem
Matek óra után tesi következett. Nem kellett tesiznem, miután meg,mutattam a tanárnak a liluló ujjamat. Azonnal leültetett. Volt még egy gitár órám, és egy biológia, amit rajz követett..   Ezen az órán csak beszélgettünk, mert az osztályfőnöknek ( a rajztanár egyben ) volt pár mondanivalója  a módosított házirenddel kapcsolatban, amivel elment az óra.
Dorothy-val indultunk az ebédlőbe, mikor mellénk csapódtak a srácok.
- Volt ma pár látogatóm. -  mosolygott Luke
 Úgy beszéltünk, hogy lehetőleg a többiek ne hallják.
- Nekem mondod? Az egyik lány megfenyegetett. Azt mondta, hogy az övé vagy és hogy nem szeretne meglátni a közeledben. - nevettem el magam szégyenlősen
- Tényleg? Ki volt az?
- Nem tudom. Nem ismerem. De szőke haja van és kék szeme. A haja a derekáig ér. Szerintem van pár órád vele.
- Elinor. Ki más?
- Ha a gerlepár befejezte az enyelgést, akkor akár el is mehetnénk enni. Éhesek vagyunk. - nyavalygott Mihael
- Nyugi, Michael! - mondta Luke miközben a vállába boxolt
Bementünk az ebédlőbe, leültünk a szokásos helyünkre, és megpróbáltuk nyugodt körülmények között elfogyasztani az ebédet.
- Michael, hoznál nekem egy szalvétát? – kérdezte Ash
 Hirtelen mindenki odakapta a fejét.
- Most mi van? Szeretném megtörölni a szám. Baj, hogy kultúráltan szeretnék viselkedni?  - mondta Ashton rezzenéstelen arckifejezéssel.
Mikey megrázta a fejét, majd felállt és hozott Ashtonnak egy szalvétát.
- De egyébként nem tudtál volna hozni magadnak?
- De. De akkor nem ültél volna bele a rágómba! – engedett el egy hatalmas vigyort Ash
Michael egy afféle "most meghalsz" fejjel nézett a tőle balra ülő fiúra,aki gyorsan felállt és elfutott.   A rágóba ült fiú is így tett. Vagyis tett volna. Ha nem ragad oda a székhez.
-  A francba! - szitkózott
- Várj, segítek! - mondta Luke
Felállt, és rátámaszkodott a székre, hogy Michael fel tudjon állni. Dorothy és én pedig mepróbáltuk leszedni a rágót a székről.
- A seggemet hagyjátok! Majd otthon. - mondta Mike
 Mindannyian elnevettük magunkat, majd a kérésének eleget téve, nem nyúltunk a „seggéhez”. Nem mintha szándékunkban állt volna.
Sikerült kiszabadítani a rágógumi áldozatául vált fiút, aki amint kiszabadult, el is rohant.
- Nincs mit! – kiáltott utána Dorothy
- Kössz! – mondta egy pillantást hátravetve
Újra elnevettük magunkat.
- Na gyerünk! – mondta Luke, miközben a hátára vette a táskát.
Követtük őt. Luke azt mondta, hogy gyalog megy, mert még el kell intéznie valamit. Így hát ketten folytattuk az utunkat. Megjött a busz. Felültünk rá, és hazamentünk.
A hét mondhatni hamar eltelt.
 Pénteken nagyiék közölték velem, hogy elmennek nagyi testvéréhez, akit nagyon régen láttak, és aki mellesleg beteg. Tehát most egyedül vagyok itthon.
A nagy gondolkozásomban alig vettem észre, hogy csengettek. Kinyitottam az ajtót.
- Sziaa! – köszönt Dorothy
- Szia! Gyere be!
- Nem köszi. Szeretnék kérni tőled valamit. - mosolygott Othy
- Miért érzem azt, hogy ez nekem nem fog tetszeni?
- Arról lenne szó - mondta figyelmen kívül hagyva a kérdésemet -, hogy tudod Avery, az unokatesóm. Övé a nagy papírírószer bolt. Át szeretné rendezni, és megkért,hogy  segítsek neki. És arra gondoltam… hogy akár te is eljöhetnél velem.
 - Nem is képzelhettem volna el jobb elfoglaltságot péntek este, minthogy dobozokat pakolgassak! – nevettem
- Kérleeek
- Muszáj?
- Igen!
- Legyen!
- Jujj! Köszike! – ugrott a nyakamba
Fél óra múlva ott is voltunk a boltban.
- És hol van Avery?
Dorothy csak bámulta a cipőjét.
- Ugye nem csak ketten leszünk?
- De. De megígértem neki.És le is rajzolta, meg leírta, hogy mit hova kell tenni. Kérlek, csak most ne hagyj itt!
- Mikor hagytalak én magadra?
- Nem úgy értettem! Ha már eljöttünk, akkor ne feleslegesen. És Avery azt mondta, hogy választhatunk amit csak akarunk.
- Nekem mindegy. Kezdjünk neki.
 A terv, ami szerint be kell rendeznünk a boltot, az asztalon hevert. Barátnőm felkapta, és áttanulmányozta.  Mindeközben megpróbáltam figyelni az ujjamra is, mert az tegnap óta  nagyon fáj. Mivel minden a dobozba volt, meg a raktárban, azzal már nekünk nem kellett bajlódni. A szekrényeket áttologattuk a polcokkal együtt. Már csak a dobozokban lévő dolgokat kellett kipakolni.
- És egyébként Avery hova ment? - kérdeztem kíváncsian
- A barátnőjének most született kisbabája, és őket ment el meglátogatni. Viszont a boltot hétfőn ki kell nyitnia. Ezért ilyen sürgős.
- Ja, értem.
Egyébként csak szívattam Dorothy-t. Teljesen mindegy, hogy miért nincs itt az unokatestvére, vagy hogy miért kellett idejönnünk és átrendezni a boltot. Mivel a barátnőm, így is - úgy is segítettem volna neki.
2 óra hosszáig csak pakoltunk ki a dobozokból, és rendezgettük a dolgokat Körülbelül 14:00-tól itt vagyunk és tologatjuk a szekrényeket, pakolgatunk és hajolgatunk; rendezzük a polcokon a ceruzákat, tollakat, papírokat, kartonokat, táskákat, tolltartókat és miegymást.
Dorothy nem bírta tovább. Leült.
- Fárasztó ez a pakolás. - nevetett
- Egy kicsit. - ironizáltam.
Még volt 3 doboz. Miután ezekkel is végeztünk, már 17:55 volt.
- Már csak az a doboz van ott. - mutatott a sarokba Dorothy
Tévedtem. 4 dobozt kellett még kipakolnunk. Végre készen lettünk. Dorothy bezárta az ajtót.
- Igyunk valamit? - kérdezte
- Jó lenne.
Elsétáltunk egy közeli kávézóhoz. Beültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. Én egy epres turmixot, Dorothy pedig egy csokisat.

- Köszönöm. - szólalt meg Dorothy

- Mit? 

- Hogy segítettél nekem. Annak ellenére, hogy fáj az ujjad.

Nevetésben törtünk ki, mert ez így elég hülyén jött ki.

- Szívesen tettem. 

Áthajoltam az asztalon, és megöleltem barátnőmet.

Megittuk a turmixot, fizettünk, majd távoztunk. 

A buszmegálló felé vettük az irányt.Ekkor eszméltem fel, hogy lekéstük a buszt.

- Óó... - kiáltott fel Dorothy - Ez elment.

- Ez el. - mondtam csalódottan

Ekkor megszólalt Othy telefonja. 

- Sajnálom Vivian, de el kell mennem. - ölelt meg - Nem gond, ugye? 

- Dehogyis! Menj csak. Én elleszek.  - mosolyogtam 

- Köszönöm. Imádlak! - kiáltott hátra

Ekkor egy nagy dörrenés hallatta magát. Egyre több felhő gyűlt az égre. A menetrend felé siettem.  A következő busz csak másfél óra múlva jön. Én pedig azt már nem fogom tudni megvárni. A buszmegálló ráadásul nem fedett. Ha itt akartam volna megvárni, biztos hogy eláztam volna.
A hazaút kb. háromnegyed óra gyalog. Dorothy-val pedig busszal jöttünk, ami csak 20 perc. Nem lakunk messze a központtól, de Sydney azért egy nagy város, így idő hazaérni.
Már 15 perce sétáltam, mikor apró pici pöttyök jelentek meg az úton. Ezek a pöttyök egye nagyobbak és sűrűbbek lettek. Esik az eső. Szuper! Eddig is haza akartam jutni, de most még inkább. Az emberek is siettek. Akik eddig ráérősen sétálgattak, nézelődtek, vásároltak.
Nagyon csúnyán eláztam. A hajam és a ruhám csurom víz lett. Azt hittem már soha nem érek haza, de ekkor megpillantottam a házunkat. Előrántottam a zsebemből a kulcsot, kinyitottam az ajtót és végre bent voltam. A kulcsot ledobtam a konyhapultra, amit a telefonom követett. Remélem nem lesz nagy baja egy kis víztől.
Úgí döntöttem, ha már vizes vagyok, akkor lefürdöm, utána pedig bedőlök az ágyba, és alszom. A fürdőszobába érve automatikusan a kapcsoló felé nyúltam. Mikor felpöccintettem, nem történt semmi. Megnéztem a konyhában is, és a szobákban is, hogy van-e áram. Sajnos nem jártam szerencsével. Előkerestem pár gyertyát, és teremtettem egy kis fényt.Megfürödtem, és átvettem a pizsamámat,mivel már este van és nem kell mennem sehova. A vizes ruháimat ráterítettem a szárítóra. Elővettem a hajszártót, és megszárítottam a hajamat.
Éppen mentem a konyhába, hogy igyak, mikor megcsörrent a telefonom. Luke neve virított a kijelzőn.
- Szia! - szóltam bele
- Szia Vivian!- köszönt
- Mi ez a hangos sírás?
- Tudnál nekem segíteni?
- Miben?
- Anyámnak a húga, vagyis a nagynéném itt hagyták nekema fiukat, és akármit próbálok sinálni, vagy mondani neki valamit, csak sír.Át tudnál jönni? Kérlek!
Hezitáltam kisit, végül belementem.
- Mindjárt ott vagyok! - mondtam
- Köszönöm! - azzal letette
Kerestem száraz ruhát és kabátot is. Luke-nak szerencséje van, mert az eső már elállt. De a biztonság kedvéért vittem magammal esernyőt.